logo

XVII Aprilis AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A világmindenség és a bolygók

1. Azt pedig isteni ész rendezte el, s a megfigyelők nagy csodálatára szolgál, hogy a gnomon árnyéka napéjegyenlőség idején más hosszúságú Athénban, más Alexandriában, más Rómában, s nem ugyanakkora Placentiában, s a földkerekség más helyein. Ezért sokban eltér az órák rajza a hely változásaitól függően. A napéjegyenlőségi árnyékok nagyságával rajzolhatók meg ugyanis az analemmák formái, és ezekből a hélyekre és a gnomonok árnyékára való tekintettel készülnek az órák szerkesztései. Az analemura olyan pontos számítás, amelyre a Nap pályájának a téli napforduló táján és az árnyék növekedésének megfigyeléséből jöttek rá, s úgy találták, hogy ez a világban építészeti elvek és körzővel való szerkesztések szerint keletkezik.

2. A világ pedig a természet valamennyi művének foglalata, és az eget a csillagképek és a csillagok pályája alkotja. Ez folytonosan forog a föld és a tenger körül, a világtengely végső sarkain át. Mert ezeken a helyeken a természet hatalma úgy építkezett, és az ég sarkait forgási középpontokként helyezte el, egyiket a Földtől hatalmas távolságban, a világ legtetején, a Göncölszekér csillagai mögött, a másikat pedig átellenben, a Föld alatt, a déli részben. Es itt a tengelyek vége körül kis abroncsokat készített a középpontok körül, ahogyan az esztergályozásnál szokták, görögül ezeket poloinak nevezik, körülöttük forog örökké az ég. Így a természet a földet és a tengert középre helyezte.

3. Miután ezeket a természet úgy rendezte el, hogy az északi részen a középpontnak nagy magassága legyen a föld felett, a déli részen pedig mélyen, a föld árnyékában legyen, akkor középen keresztben és dél felé hajolva a 12 csillagkép széles övet alkot. Ezeknek a képe a 12 egyenlően kiosztott részben elrendezett csillagokkal a természet által kirajzolt alakzatokat mutat. Így tehát ragyogón szállva, a világmindenséggel és a többi csillaggal a föld és a tenger körül díszt alkotva járják pályájukat az égbolt kerekségén.

4. Mindazt pedig, ami akár látható, akár láthatatlan, az idő megmásíthatatlan futása szabályozza. Közülük szám szerint hat csillagkép a föld felett az éggel együtt vonul át, a többit, amelyek a föld alatt haladnak, annak árnyéka homályosítja el. Közülük azonban hat mindig a föld felett ragyog. Mert amekkora rész a legutolsó csillagképből a forgástengely ferdesége által okozott lehajlás következtében a föld alatt elrejtőzik, ugyanannyi vele szemben lévő lép a forgás szükségszerűségétől a keringésben felemelve a túloldali szabad tereken a sötétségből a fényre, mert ugyanaz az erő és egyazon szükségszerűség okozza a felkelést is, a lenyugvást is.

5. Mivel pedig a csillagképek szám szerint tizenketten vannak, s a világ egy-egy tizenketted részét foglalják el, és folytonosan keletről nyugatra forognak, addig ellentétes pályán a csillagképek között kering a Hold, a Mercurius, a Venus csillaga, aztán maga a Nap és a Mars, a Jupiter, valamint a Saturnus, hogy fokról fokra emelkedve, mindegyik más nagyságú körpályát bolyongjon be a világban nyugatról keletre. A Hold 28 nap és körülbelül egy órával több idő alatt futja be az égi kört, s amelyik csillagképből kiindult, abba visszatérve fejezi be a holdhónapot.

6. A Nap pedig egy csillagkép szakaszát, ami a világ tizenketted része, haladtában hónap fordultával lépi át. Így 12 hónap alatt 12 jegy szakaszát járva be, amikor visszatér ahhoz a csillagképhez, ahol kezdte, betelik egy évforduló ideje. Ezért, amely kört a Hold tizenháromszor fut be 12 hónap alatt, azt a Nap ugyanezen hónapok alatt egyszer méri végig. A Mercurius és a Venus csillagai pedig a Nap sugarait mint középpontot koszorúként körülfogván pályájukkal, fordulván visszatéréseket és késéseket tesznek, és eme körözésük miatt a nációkon is időznek a csillagképek tereiben.
Hogy ez így van, leginkább a Venus csillagról ismerhetjük meg, mivel amikor n Napot követi, s annak lenyugvása után jelenik meg az égen és igen fényesen ragyog, esti csillagnak nevezik. Máskor a Nap elé futván, mivel előtte kel fel, bii1alcsillag a neve. Ezért pedig olykor több napot is ugyanabban a csillagképben tartózkodnak, máskor gyorsan más jegybe lépnek. Mivel nem egyenlő számú napot töltenek az egyes jegyekben, amennyi időt előbb késlekedtek, gyorsabban végigfutva útjukon fejezik be kiszabott pályájukat. Ez okozza, hogy némelyik csillagképben időznek is, ugyanúgy, amikor kiszakítják magukat okozott késésből, gyorsan elérik szabályos keringésüket.
Ha Mercurius csillag útja pedig úgy száll keresztül a világon, hogy a csillagképek szakaszain végigfutva a háromszázhatvanadik napon tér vissza ahhoz a jegyhez, amelytől előbbi keringésekor kezdte futását, s útja úgy egyenlítődik ki, hogy körülbelül harminc napot tölt az egyes jegyekben.

9. A Venus pedig, amikor mentes a napsugarak gátjától, 30 nap alatt futja he egy jegy távolságát. Ha negyven napnál kevesebbet tartózkodik az egyes jegyekben, amikor megáll, ezt a számot kiegyenlíti úgy, hogy egy jegyben időz tehát egész égi keringését a négyszáznyolcvanötödik napon bejárva, visszatér ugyanabba a jegybe, amelyből útját elkezdte.

10. A Mars körülbelül a hatszáznyolvanharmadik napon ér a csillagok terét bebolyongva oda, ahonnan kiindulván korábban nekifutott, és ha egyes jegyekben gyorsabban fut, amikor megáll, betölti napjainak számát. A Jupiter pedig kényelmesebb lépcsőkön hágva a világ forgásával szemben, körülbelül 360 napot tartózkodik egy-egy csillagképben, és 11 év és 313 nap múltán megáll és visszatér abba a jegybe, amelyben 12 évvel előbb volt. A Saturnus pedig 29 hónap és néhány nap alatt járja végig egy csillagkép távolságát, a huszonkilencedik évben és körülbelül a százhatvanadik napon tér vissza ahhoz, amelyikben harminc évvel azelőtt volt. És azért, mivel kisebb távolságra van a világ szélétől, annál lassúbbnak látszik, minél nagyobb kerek pályát fut be.

11. Azok pedig, amelyek a Nap pályája felett teszik meg körpályájukat, különösen, amikor abban a háromszögben vannak, amelybe a Nap belépett, akkor nem haladnak előre, hanem visszalépve vesztegelnek, míg a Nap ebből a háromszögből másik jegybe nem lép át. Egyesek szerint ahogy állítják, ez azért van így, mert a Nap amikor valamilyen távolságnál messzebb van, a homályos utakon bolyongó csillagokat a sötétség miatti késés akadályozza. De számunkra ez nem tűnik igaznak.
A Nap fénye ugyanis az egész világon mindenütt látható, és bármilyen homályosság nélkül átsugárzik, és még akkor is látjuk ezeket a csillagokat, ha visszalépnek vagy késlekednek. Ha tehát a mi látásunk akkora távolságból ezt fel tudja fogni, mit képzelünk, hogyan lennének képesek a sötétségek ekként útjukba állni a csillagok istenségeinek és ragyogásának?

12. Tehát szerintünk inkább áll az az érv, hogy ahogyan a forróság, amely mindent előhív és magához vonz, ahogyan látjuk, hogy a földből a magvak a melegtől kibújnak, s ugyanígy a vízpárákat a forrásokból a szivárványok a felhőkbe emelik, ugyanez okból a Nap heves sütése háromszög alakban kibocsátott sugaraival az őt követő csillagokat magához vonzza és az előtte keringőket mintegy fékezve és visszatartva, nem hagyja előrehaladni, hanem arra kényszeríti őket, hogy visszatérjenek hozzá egy másik háromszög csillagképébe.

13. Talán azt kérdezné valaki, miért hat a Nap hevének visszatartó ereje erősebben a tőle ötödik jegyben, mint a közelebb eső másodikban vagy harmadikban. Kifejtem tehát, hogy ez hogyan látszik lehetségesnek. A Nap sugarai a világban egyenlő oldalú háromszög alakjában terjednek ki egyenes vonalban. Az pedig sem nem nagyobb, sem nem kisebb, mint tőle az ötödik jegy. Tehát ha a sugarak az egész világon szétszóródva körpályákon kószálnának s nem egyenes vonalak mentén, háromszög formában terjednének, mindent elégetnének, ami közelebb van hozzájuk. Ezt pedig úgy látszik, Euripidész, a görögök költője is észrevette. Azt mondja ugyanis, hogy ami a Naptól távolabb van, az erősebben izzik, ami pedig közelebb, azt mérsékeltebb melegben tartja. Ezért így ír Phaeton című darabjában: „Megégeti, ami távoli, langyosan tartja, ami közeli.”

14. Ha tehát a dolog, a józan ész és a régi költő tanúsága is ezt bizonyítja, nem gondolom, hogy másként kellene ítélni, mint ahogyan erről fentebb írtunk. A Jupiter a Mars és a Saturnus közötti körön keringvén, nagyobb pályát fut be a Marsnál, s kisebbet a Saturnusnál. És a többi csillag is, minél nagyobb a távolságuk az égbolt végétől, s minél közelebb keringenek a Földhöz, annál gyorsabban látszanak haladni, mivel amelyikük kisebb körpályát tesz meg, gyakran elhaladva alatta, megelőzi a fölötte lévőt.

15. Amint ha a korongra, amit a fazekasok használnak, hét hangyát teszünk, és a korongon ugyanennyi barázdát csinálunk, amelyek a középpont körül kifelé növekednek, s a hangyákat arra kényszerítjük, hogy ezekben fussanak körbe, a korongot pedig az ellenkező irányban forgatjuk, nekik is a korong forgásával szemben kell haladniuk. És az, amelyik a középponthoz legközelebb van, gyorsabban megy, amelyik pedig a korong szélső körén fut, még ha ugyanolyan gyorsan megy is, a kör nagysága miatt sokkal lassabban végzi be a futását. Hasonló módon, a fénylő csillagok is a világtér forgásával ellentétesen végzik futásukat a pályájukon, de az égbolt forgása által okozott visszatérésekben az idő naponkénti körforgása visszaviszi őket.

16. Hogy pedig némelyik csillag mérsékelten meleg, mások forrók s vannak hidegek is, ennek, úgy látszik, az az oka, hogy minden tűz lángja felfelé lobog. Tehát a Nap is a felette lévő levegőt felhevíti sugaraival azon a helyen, ahol a Mars csillag pályája van, így az forró lesz a Nap hevétől. A Saturnus viszont igen hideg, mivel a világ végéhez a legközelebb esik, az ég jeges tájait érinti. Ezért a Jupiter, minthogy a két pálya között fut, azok között a hidegtől és a melegtől egyaránt megfelelően mérsékeltnek látszik.
Elmondtam mindent, ahogyan tanítóimtól hallottam, a 12 jegy s a hét bolygó ellentétes működéséről és pályájáról, s hogy milyen szabályok és számok szerint vándorolnak egyik jegyből a másikba. Most pedig a Hold növekvő és fogyó fényéről mondom el, amit őseink hagytak ránk.