logo

XVIII Aprilis AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A Hold

Beroszosz, aki a khaldeusok városából avagy nemzetségéből származott, Ázsiában is magyarázta a khaldeus tudományt, úgy tanította, hogy a Hold labda, amelynek egyik fele fehér, a másik pedig sötétkék színű. Amikor pedig pályáját befutva a Nap korongja alá ér, akkor az sugaraival és hevének erejével meggragadja, és sajátosságánál fogva a világos felét fordítja a fénye felé. Amikor p fidig a napkorong vonzásától ezek a részei felfelé fordulnak, akkor alsó részét, mivel ez nem fényes, a levegőhöz való hasonlósága miatt sötétnek látjuk. Amikor merőlegesen áll annak sugaraira, az egész fényt felső felülete tartja vissza, s ezt első holdnak mondjuk.

2. Amikor elvonulván a keleti égtáj felé megy, csökken a Nap ereje, és fényes oldalának a legszéle éppen csak egy vékony vonalban küldi fényét a földre, ezt ezért második holdnak hívják. Keringésének naponkénti ismétlődésével napról napra a harmadik, majd a negyedik holdat számláljuk. A hetedik napon, amikor e Nap nyugaton van, a Hold pedig a középső égtájakon tartózkodik, mivel az felényi távolságban van a Naptól, világos oldalának felét fordítja a föld felé.
Amikor pedig a Nap és a Hold közötti távolság az egész világ szélességével egyenlő, és a Nap a felkelő Holddal átellenben, nyugaton van, az, mivel még távolabb van, s a napsugarak nem tartják, a tizennegyedik napon egész korongjának telt kerekségével adja a fényét, s a többi napon naponként fogyva, holdhónap végéig fordulataival és pályájával a Nap vonzására visszatér annak korongja és sugarai alá, és már kiteljesíti a hónap napjainak számát.

3. Elmondom most, hogy a szamoszi Arisztarkhosz, a nagy matematikus milyen szellemes tudományos magyarázatát hagyta hátra a Hold változásainak. Nem titok ugyanis, hogy a Holdnak nincs saját fénye, hanem olyan, mint egy tükör, és fényét a Nap sugarától nyeri. Hiszen a Hold a hét bolygó közül földhöz-legközelebbi körben, a legkisebb pályán mozog. Így minden hónapban egy napon, mielőtt a Nap korongja és sugarai alatt áthaladna, elrejtőzik és elsötétül. Amikor a Nappal együtt áll, újholdnak nevezzük. Másnap pedig, amelyet másodiknak számítanak, ahogy távolodik a Naptól, ívének keskeny szegélyét láttatja. Mikor harmadnap távolodik a Naptól, növekszik, és erősebben megvilágosodik. Napról napra távolodván, amikor a hetedik naphoz érkezik, s a lenyugvó Naptól körülbelül az égi tájak felére távolodott, a fele fényes, és az a része világos, amelyik a Nap felé néz.

4. A tizennegyedik napon pedig, amikor az egész világ átmérőjének távolságára került a Naptól, megtelik és akkor kel, amikor a Nap lenyugszik, s mivel a világ egész térségének távolságával eltávolodva áll szemben, az egész napkorong fényét magára veszi. A tizenhetedik napon, amikor a Nap kel, a Hold nyugatra szorul. A huszonkettedik napon, amikor a Nap kel, a Hold körülbelül az ég közepe táján van, s amelyik része a Napra néz, fényes, a többi homályos. Aztán naponként keringve, körülbelül a huszonnyolcadik nap táján a Nap sugarai alá kerül, és így teljesíti be a hónap számait.

Most arról szólok majd, hogy a Nap az egyes hónapokban végigjárva a csillagképeket, miként növeli és csökkenti a napok és órák hosszát.