1. Kerek templomok is épülnek, ezek némelyikét, a monopteroszokat cella nélkül, csupán oszlopokból alkotják, a másféléket pedig peripteroszoknak nevezik. Azoknak, amelyek cella nélkül épülnek, magasított alépítménye van feljárattal, az átmérő 3-ának megfelelően. A sztülobatészen olyan magas oszlopokat helyeznek el, amekkora a sztülobatészek átmérője a falak szélétől, s olyan vastagok, mint az oszlopfővel és bázissal együtt vett magasságuk %-e. Az architráv olyan magas, mint az oszlopvastagság fele. A fríz és a többi, amit fölé helyezünk, olyan, ahogyan a harmadik könyvben, a szimmetriákról megírtam.

2. Ha pedig azt a templomot peripterosznak tervezzük, alulról két lépcsőt és a sztülobatészt kell elrendezni. Azután a cella falát helyezzük el a sztülobatésztől körülbelül a szélességl5-ével visszalépve, s középen hagyjuk meg bejáratnak a kapu helyét. A cellának pedig akkora legyen az átmérője a falak és a körüljáró nélkül, amekkora az oszlop magassága. A cella körüli oszlopokat ugyanilyen arányok és szimmetriák szerint kell elrendezni a sztülobatészek fölött.

3. Középen a tető mértéke olyan legyen, hogy amekkorának az egész épület átmérőjének kell lennie, fele olyan magas legyen a kupola a virág nélkül, a virág pedig, a gúlát leszámítva, olyan nagy, amekkora az oszlopfő. A többi részt, úgy tűnik, olyan arányok és szimmetriák szerint kell csinálni, ahogyan fent írva van.

4. Továbbá más rendben is épülnek templomok, ugyanilyen szimmetriákkal elrendezve, de másfajta dispositióval, amilyen Castor temploma a Circus Flaminiusnál és a két liget között álló Veiovis-templom, valamint szellemesebben Diana temploma Nemiben, ahol a pronaosz oldalaihoz jobbra és balra oszlopok járulnak. Abban a rendben pedig, mint Castor temploma a Circusnál, először Athénban a várban és az attikai Sunionban Pallar Minerva temploma készült. Ezeknek sem mások, hanem ugyanilyenek az arányai. Ugyanis, mint a többieknél, cellájuk hoszszúsága szélességüknek kétszerese. Ezeken minden, ami a homlokzaton szokott lenni, az oldalakra került át.

5. Egyesek a toszkán rendből vett oszlopelrendezést átviszik a korinthoszi és az ión rendekre, s azokon a helyeken, ahol a pronaoszban előreugranak a falpillérek, közéjük a cellafalak irányában két oszlopot állítva, vegyítik egymással a toszkán és görög épületek elveit.

6. Mások pedig áthelyezik a templom falait, és azokat a oszlopközökben alkalmazván, a megszüntetett oszlopcsarnok teréből a cella tágas bővítését hozzák létre. Mivel pedig a többi részt ugyanolyan arányokban és szimmetriákban tartják, úgy tűnik, alakban és névben új fajtát, a pszeudoperipteroszt teremtették meg. Ezeket a fajtákat pedig a szertartások célja érdekében változtatják meg. Hiszen nem minden istennek lehet ugyanolyan szabály szerint építeni a templomát, mivel mindegyikük tiszteletét másféleképp, változatosan gyakorolják.

7. A templomok tervezését kifejtettem, ahogyan ezt nekem is örökségül adták, rendjeiket és szimmetriáikat felosztottam és jellemeztem, és elmondtam, melyeknek az alakja eltérő, s amennyire ezt írással képes voltam kifejezni, bemutattam, milyen különbségek választják el őket egymástól. Most a halhatatlan istenek oltárairól szólok, miképpen nyerik el az áldozatok céljára alkalmas elrendezésüket.