logo

XIX Aprilis AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Előszó a III. könyvhöz.

1. A delphoi Apollo Püthia jósnő válaszai által Szókratészt nyilvánította a legbölcsebbnek. Ő pedig, úgy mondják, bölcsen és igen értelmesen kijelentette, hogy az emberek keblén ablaknak kellene lennie, s nyitva kellene állnia, hogy érzéseik ne maradjanak homályban, hanem láthatóan kitáruljanak. Bárcsak a természet is követte volna az ő mondását, s keblünket ily nyíltnak és láthatónak alkotta volna! Ha ugyanis így lenne, nem csupán a lélek dicséretes vagy rossz tulajdonságai válnának kézzel foghatóan láthatóvá, de a tudományos ismereteit sem bizonytalan, a szemek látásán alapuló ítéletek ítélnék meg, hanem a műveltek és tudósok kiváló és szilárd ítélőkészséggel gazdagodnának.
A művészek is elérhetnék, ha nem vagyonosak, vagy műhelyük régiségéről sem ismertek, s a közkedveltség és ékesszólás révén sem készültek fel, hogy bölcsességükkel, igyekvő törekvésükért tekintélyt szerezhessenek, s hogy elhiggyék nekik azt, amiről úgy vallják, hogy tudják. De mivel mindez nem így van elrendezve, hanem úgy, ahogyan a természet akarta, nem lehetséges, hogy mivel a keblekben a tehetségek homályban rejtőznek, az emberek a mesterségeknek teljesen elrejtett tudását megítélhessék úgy, ahogyan van.

2. Ezt pedig különösen megfigyelhetjük a régi szobrászokkal és festőkkel kapcsolatban, mivel közülük azok, akik nevezetes rangra és a köztisztelet méltóságára szert tettek, megmaradnak az utókor örök emlékezetében, miként Müron, Polükleitosz, Pheidiasz, Lüszipposz és mások, kik hírnevüket művészetük által szerezték.
Mert úgy jutottak hozzá, hogy városállamoknak, királyoknak vagy híres polgároknak alkották műveiket. Azok viszont, akik nem kevesebb iparkodással s tehetséggel rendelkeztek, mint az ismertek, ám csekélyebb vagyonú polgároknak nem kevésbé kiválóan, tökéletes műveket csináltak, feledésbe merültek, mivel őket nem szorgalmuk, nem is műgondjuk, hanem szerencséjük hagyta el, mint az athéni Hegiászt, a korinthoszi Khiont, a phokiszi Müagroszt, az epheszoszi Pharaxot, a büzantioni Boedaszt és még sok mást.
Ugyanígy festők is, mint a thaszoszi Arisztomenész, Polüklész (és Androküdész Küzikoszból), a magnesziai Theo és a többiek, akikből nem hiányzott sem a szorgalom, sem a műgond, sem a gyakorlat, hanem akár vagyonuk kicsinysége, akár a szerencse forgandósága, vagy ellenfeleik felülkerekedése a versengésben állt útjában hírnevüknek.

3. Mégsem kell csodálkozni, ha a művészet iránti tudatlanságból az erények homályban maradnak, ám felettébb felháborító, ha a lakomákon szőtt barátság miatt igaz ítélkezés helyett gyakran hamis elismeréssel hízelegnek. Tehát, ha ahogyan Szókratész óhajtotta, az érzések, gondolatok és a tudás látható és áttekinthető lenne, sem a kegy, sem a versengés nem érvényesülne, hanem attól kezdve azoknak adnák a feladatokat, akik valódi és biztos fáradozással jutottak el a tudományok legtökéletesebb ismeretéig.
Minthogy pedig mindez nem szembetűnő, ahogy szerintünk lennie kellene, és úgy látom, hogy inkább a tudatlanok, mint a tanultak győzedelmeskednek, úgy határoztam, hogy nem a tudatlanokkal kell versengenem az érvényesülésért, hanem inkább e tanok kiadásával mutatom fel a mi tudományunk erényét.

4. Ezért hát, Imperátor, az első könyvben a mesterségről írtam neked, arról, melyek az előnyös tulajdonságai, s hogy milyen tudományokban kell gazdagnak lennie az építésznek. Feltártam annak okait is, miért kell ekként mindezekben jártasnak lennie, az építészet egészének szabályait részekre tagolva beosztottam és meghatároztam az alapfogalmakat. Azután, mert ez volt az első és legszükségesebb, a városfalakról fejtegettem ésszerű érvekkel, hogyan kell kiválasztani az egészséges helyeket, és geometriai ábrákkal bemutattam, melyek a szelek, és milyen égtáj felől fújnak, valamint előadtam, hogy a falakon belül hogyan osztják fel az utakat és mellékutcákat, és így fejeztem be az első könyvet.
Továbbá a másodikban elmondtam az építőanyagról, milyen hasznai vannak az építkezéseken és milyen jó tulajdonságokkal látta el a természet. Most a harmadikban a halhatatlan istenek szent épületeiről fogok szólni, s a leírtakat, ahogy illik, kifejtem.