1. A templomoknak pedig öt fajtája van, ezek elnevezése a következő: a püknosztülosz, azaz sűrű oszlopú; a szüsztülosz kissé tágabb oszlopközökkel; a diasztülosz olyanokkal, amelyek tágabban nyílnak, mint kellene; ritka oszlopállással az araiosztülosz, s az eusztülosz helyes oszlopköz elosztással.

2. Tehát a püknosztülosz az, amelynek oszlopközében másfél oszlopvastagság fér el, amilyen az isteni Iulius temploma, meg Venusé Caesar fórumán, s amit még így terveztek. Aztán az a szüsztülosz, amelyen két oszlopvastagság fér el az oszlopközben, s a lábazatok talplemezei egyenlő nagyságúak azzal a közzel, ami két talplemez közt van; amilyen a Fortuna Equestris temploma a kőszínház mellett, s a többiek, amelyeket ugyanilyen szabályok szerint rendeztek el.

3. Ennek a két fajtának a használata hátrányos. Ugyanis, amikor a családanyák könyörgésre felmennek a lépcsőkön, az oszlopközökön át nem mehetnek kart karba öltve, hanem csak sorban, azonkívül a kapuszárnyak is rejtve maradnak a sűrű oszlopok miatt, sőt az istenszobrokat is homály borítja, az épület körül pedig a szűk hely akadályozza a körüljárást.

4. A düasztülosz elrendezése pedig olyan, hogy az oszlopközben három oszlop vastagsága férjen el, amilyen Apollo és Diana320 temploma. Ennek az elrendezésnek az a nehézsége, hogy az oszloptávolságok nagysága következtében a gerendázat eltörik.

5. Az araiosztüloszokban sem kőből, sem márványból való gerendázat nem használható, hanem összefüggő fagerendákat kell alkalmazni. És az ilyen templomok alakja lőcslábú és nagyfejű, alacsony és széles, oromzatukat pedig toszkán módra agyag- vagy aranyozott bronzszobrokkal díszítik, mint Ceres321 templomán, a Circus Maximusnál, Pompeius Herkules templomán, meg a Capitoliumon.

6. Most az eusztüloszról kell számot adni, amely a használatban a legjobban válik be, s mind szépségére, mind szilárdságára nézve kidolgozott elvekkel rendelkezik. Mert az oszlopközöket két és negyed oszlopvastagságnyira kell csinálni, a középső oszlopközt a homlokzaton s hátul is három oszlopvastagságnyira. Ezáltal homlokzatának képe is csinos, bejáratának használatát semmi sem akadályozza, s a cella körüli körüljárás is méltóságteljes lesz.

7. Ennek az elvét pedig így fejthetjük ki. Az építendő templom helyének homlokzati részét, amely majd az lesz a templomban, ha négyoszloposra csináljuk, osszuk fel 11% részre, leszámítva az oszlopok alapját és a lábazatok kiugrását; ha hatoszlopos lesz, 18 részre, ha nyolcoszloposra tervezzük, osszuk fel 24 1l2-re. Aztán ha ezekből a részekből akár négy-, akár hat- vagy nyolcoszloposnál egyet veszünk, az lesz a modulus. Egy ilyen modulus lesz az oszlopok vastagsága. Az egyes oszlopközök, kivéve a középsőt, 21l4 modulusnyiak, a homlokzaton és hátul a középső egyenként 3 modulusnyi. Az oszlopok magassága 91l2 modulus. Így, ilyen beosztással az oszlopközök és az oszlopmagasságok helyes arányúak lesznek.

8. Rómában ennek nincs példája, hanem Ázsiában ilyen Teosban Liber Pater hatoszlopos temploma. Ezeket a szimmetriákat pedig Hermogenész határozta meg, aki elsőként tervezett nyolcoszlopos templomot, vagyis pszeudodipteroszt is. A dipterosz templom szimmetriájából ugyanis elvette a 24 oszlopos belső sorokat, ekként költséget és munkát takarított meg. Kiválóan tette könnyebbé a középső részen a cella körüljárhatóságát és külső megjelenését nem szegényítette, hanem ezzel az elrendezéssel az egész épület méltóságát megőrizte anélkül, hogy a felesleges dolgok hiányát éreznénk.

9. Az oszlopsorok elvét és a templom körül az oszlopok elhelyezését pedig azért találta ki, hogy a látvány az oszlopközök szigorúsága miatt méltóságteljes legyen, továbbá, ha a záporokból lezúduló víz ereje az emberek sokaságát meglepné és bezárná, legyen a cella körül az egyszerűsítés révén szabad tartózkodási helyük, menedékük. Mindezekre pedig lehetőséget ad a templomok pszeudodipterosz elrendezése. Ebből látható, hogy Hermogenész éles ésszel és nagy gondossággal vitte véghez műveit, és olyan forrásokat hagyott hátra, amelyekből az utódok elveit meríthetik.

10. Az araiosztülosz templomokon az oszlopokat úgy kell csinálni, hogy vastagságuk a magasság nyolcadrésze legyen. Aztán a diasztülosz esetében az oszlopmagasságot 81l2 részre kell osztani, és egy egység lesz az oszlop vastagsága. A szüsztüloszban a magasságot osszuk 912 részre, és egy ilyen rész legyen az oszlop vastagsága. Továbbá a püknosztülosznál tíz részre osztandó a magasság, s egy rész alkotja az oszlop törzsét. Az eusztülosz templom oszlopainak magasságát, akár a szüsztüloszét, 9% részre kell osztanunk, és egy rész adja az oszloptörzs alsó vastagságát. Így tarthatjuk be az oszlopközöknek a mértékegységeken alapuló arányát.

11. Ahogyan ugyanis növekednek az oszlopok közötti közök, arányosan növelni kell az oszloptörzsek vastagságát is. Mert ha az araiosztülosznál a vastagság l9-nyi vagy %,o-nyi lenne, vékonynak és ösztövérnek látszana, mert az oszlopközök szélessége következtében a levegő az oszloptörzsek vastagságát látszólag elnyeli és csökkenti.
Ha viszont a püknosztülosznál %-nyi lenne a vastagság, a sűrűség és az oszlopok szűkössége miatt az épület képe dagadttá, esetlenné és csúnyává válna. Tehát a szimmetriáknak az épület fajtájához kell alkalmazkodniuk. Es még a sarokoszlopokat is meg kell vastagítani átmérőjük A6 részével, mert a levegő körös-körül beléjük vág, és a szemlélők előtt karcsúbbaknak látszanak. Tehát amennyit a szem csalatkozik, azt számítással kell kiegyenlíteni.

12. Az oszlopok tetején, a nyaktagnál pedig szerintem úgy kell megcsinálni a sudarasodást, hogy ha az oszlop legalább 15 lábnyi, első vastagságát 6 részre osztjuk, s 5 ilyen részből álljon a felső. Ha pedig 15-20 lábnyi, az oszloptörzs alját osszuk 6% részre, és 51l2 ilyen rész legyen az oszlop felső vastagsága. Amelyik 20-30 lábnyi, annak a törzsét alul 7 részre osszuk és 6 ilyen alkotja a felső sudarasodást. Ha pedig 30-40 láb magas, akkor alul 71l2 részre osszuk, s ebből 61l2 legyen a sudarasodás mértéke. És amelyik 40-50 lábnyi, ugyanúgy 8 részre osztandó, s 7 ilyenre sudarasodjon a törzs felül, a fejezet alatt. Ha még magasabbak, ugyanígy, arányosan szerkeszthető a sudarasodás.

13. Mindezeket a szem felfelé haladó tekintetének a magasság szerinti távolsága miatt tesszük hozzá a vastagsághoz, a látszat kiegyenlítésére. A látás ugyanis szépségek nyomába ered, s ha nem keressük kedvét az arányokkal és azzal, hogy hozzáteszünk a modulusokhoz, hogy amennyit téved, kiegyenlítésül annyit tegyünk hozzá, mert különben sivár és éktelen lesz a látvány a szemlélők számára. Arról a bővítésről, amivel az oszlopokat középtájon növeljük, s amit a görögök entaszisznak neveznek, e könyv végén lesz rajz, és annak módját is leírjuk majd, hogyan kell lágyan és illően325 megcsinálni.