logo

XXIV Junius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Az ión oszloprend

1. Ha mindezeket elvégeztük, az oszloplábakat helyezzük el, s ezeket a szimmetria szerint úgy készítsük, hogy a vastagságuk a plinthosszal együtt az oszlop fél vastagságát tegye ki, kiugrásuk pedig, amit a görögök ekphorának neveznek, legyen %-nyi. Így aztán hosszában és széltében másfél oszlopvastagságnyi legyen.

2. Ha attikai lesz, a magasságát úgy kell felosztani, hogy a felső része az oszloptörzs vastagságának 1l3-a legyen, s a többi maradjon a plinthoszra. A plinthoszt leszámítva, a fennmaradót osszuk 4 részre, majd egy negyedből legyen a felső torus. A maradék három részt osszuk fel egyenlően, s az egyik legyen az alsó torus, a másik pedig két homorlat, scotia a léceivel együtt, amit a görögök trokhilosznak neveznek.

3. Ha pedig ión lábazatokat kell csinálni, akkor ezek szimmetriáit úgy határozzuk meg, hogy az oszlopláb szélessége mindenfelől 1% oszlopátmérő legyen. A magassága olyan, mint az attikaié, ugyanilyen a plinthosza is. A plinthoszt leszámítva fennmaradó részt, ami az oszlopvastagság %-a, hét részre osztjuk. Ebből három rész a felül levő torus; a maradék négy részt egyenlően osztjuk el, s az egyik fél legyen a felső trokhilosz asztragaloszaival és lemeztagjával, a másik fél maradjon az alsó trokhiloszra. Az alsó pedig nagyobbnak tűnik, mert egészen a plinthosz széléig kiugrik. Az asztragaloszt a trokhilosz le-ára kell csinálni. Az oszlopláb kiugrása az oszlopvastagság 3l,6-a lesz.

4. Miután az oszloplábakat elkészítettük és elhelyeztük, a pronaoszban és hátul a középső oszlopokat kell a középtengely függőlegeséhez elhelyezni, a sarokoszlopokat pedig és azokat, amelyek kétfelől a templom jobb és bal oldalán utánuk következnek, úgy, hogy a belső felük, amelyik a cellafalak felé néz, függőlegesen álljon, a külső rész pedig úgy, ahogyan sudarasodásuk követeli. Így ugyanis a templomok felállításának terveit a sugarasodásra tekintettel tökéletesen készítjük el.

5. Az oszloptörzsek elhelyezése után a fejezetek, ha párnatagosak, olyan szimmetriák szerint alakítandók, hogy az abacus olyan hosszú és széles legyen, amilyen vastag alul a törzs, hozzáadva a törzs %a részét; vastagsága pedig a volutákkal együtt ennek a fele. A voluták homlokának pedig az abacus szélétől másfél tizennyolcad résszel befelé kell visszalépni. Akkor a vastagságot osszuk 2 részre és az abacustól a voluták négy pontjában az abacus szélét követve bocsássunk le függőlegeseket, amelyeket kathetosznak neveznek. Akkor a 9% részből másfelet hagyunk az abacus vastagságára, a többi nyolcat a volutáknak adjuk.

6. Attól a vonaltól pedig, amelyet az abacus szélét követve bocsátottunk le, másfél rész szélességben befelé másik vonal haladjon. Ezután ezeket a vonalakat úgy osszuk fel, hogy 2 rész maradjon az abacus alatt. Akkor azon a helyen, amelyik elválasztja egymástól a 4% és a 2 részt, a szem középpontja lesz, s ebből a középpontból olyan nagy átmérőjű kört kell rajzolni, amekkora a nyolc rész egyike. Ez akkora lesz, mint a szem, és benne a kathetosznak megfelelően meg kell húzni az átmérőket. Azután felülről, az abacus alatt kezdve, egyenként negyed köröket húzva, azokat a szem méretének felével csökkentjük, míg az abacus alatti negyed körhöz nem érünk.

7. Az oszlopfő vastagságát pedig úgy kell elkészíteni, hogy a 2 részből három az oszloptörzs tetejének asztralagosza alatt függjön, a fennmaradó rész, miután levettük belőle az abacust és a vájatot, jusson a kümationra. Akümation kiülése az abacus négyzetén kívül akkora legyen, mint a szem nagysága. A párnatagok hevederei annyira álljanak ki az abacustól, hogy ha a körző egyik hegyét a fejezet negyed-körébe helyezzük és a másikat a kümation széléig nyitjuk, s kört rajzolunk, ez a hevederek szélét érintse.
A voluták tengelyei ne legyenek vastagabbak, mint a szem nagysága, és a volutákat magukat magasságuk %2 részéig kell alávájni. Ezek lesznek az olyan oszlopfők szimmetriái, amelyek a legkisebbtől egészen a 25 lábnyi oszlopokig alkalmasak. Efelett a többi szimmetria hasonló lesz, az abacus azonban olyan hosszú és széles lesz, amilyen az oszloptörzs vastagsága alul és még rész, hogy minél kisebb a magasabb oszlopok sudarasodása, annyival és nem kevésbé legyen meg a fejezetnek a szimmetriája szerinti kiugrása és a magasságának megfelelő aránynövekedése.

8. A voluták szerkesztéséről, hogy körzővel hogyan kell helyesen csigavonalat rajzolni, a könyv végén ábra és magyarázat következik. Miután az oszlopfőket befejeztük, s aztán az oszlopokon nem vízmértékben, hanem egyenlő modulus szerint elhelyeztük őket, hogy amit hozzátettünk a sztülobatészekhez, annak a felső tagozatokon a gerendázatok szimmetriája megfeleljen; az architrávokat úgy kell kiszámítani, hogy ha az oszlopok legalább 12-15 lábnyiak, az architráv magassága az oszlop alsó vastagságának fele legyen, aztán 15-20 láb között az oszlopmagasságot osszuk 13 részre, és egy rész legyen az architráv magassága, aztán 20-25 láb között osszuk a magasságot l2 részre, és ebből legyen egy rész az architráv magassága, továbbá 25-30 láb között osszuk 12 részre, és egy rész legyen a magassága. Aztán ugyanilyen módon kell az oszlopok magasságából részarányosan kiszámítani a gerendázat magasságát.

9. Mert minél magasabbra hág szemünk pillantása, nem hatol át egykönnyen a levegő sűrűségén, így elvész a magas térben, és erejét vesztve, az érzékeknek bizonytalanul jelzi a modulusok nagyságát. Ezért a tagozatok szimmetriáiban mindig pótlást kell hozzátenni a számításhoz, hogy ha az épületek magasabb helyen vannak, vagy éppen kolosszálisak, akkor is számoljunk nagyságukkal. Az architráv szélessége alul, ahol az oszlopfő lesz, akkora, mint az oszlop tetejének vastagsága a fejezet alatt; felül meg akkora, mint az oszloptörzs alja.

10. Az architráv kümationját magasságának 1 részével kell csinálni, s kiülését ugyanennyire. A többi részt, a kümationt leszámítva, 12 részre kell osztani, és 3 ilyenből csináljuk az alsó sávot, 4-ből a másodikat és 5-ből a felsőt. A fríz az architráv fölött résszel kisebb, mint az architráv; ha viszont domborműveket kell tervezni, résszel magasabb az architrávnál, hogy a faragványok érvényesüljenek. A kümation magasságának 1l2-e legyen, s amekkora a vastagsága, annyi a kiülése.

11. A fríz fölött fogsort kell csinálni olyan magasan, amekkora az architráv középső sávja; kiugrása ugyanakkora, mint a magassága. A bemetszést, amit görögül metopének mondanak, úgy kell felosztani, hogy a homlokoldalon a fog olyan széles legyen, mint magasságának a fele, ennek a bemetszésnek a mélyedése pedig az előbbinek része legyen; ennek kümationja pedig a magasságának %-a. A koszorúpárkány kümationjával együtt, leszámítva a szimát, olyan magas, mint az architráv középső sávja. A koszorúpárkány kiugrását a fogsorral együtt akkorára kell venni, amennyi a magasság a fríztől a koszorúpárkány felső kümationjáig. Es általában minden ekphora szebb lesz, ha annyira ugrik ki, amennyi a magassága.

12. A tümpanonnak pedig, amely az oromzatban van, úgy kell megcsinálni a magasságát, hogy a koszorúpárkány homlokoldalát a kümationok szélétől kezdve mindenestül kilenc részre osztjuk, s ebből egy részt középen a tümpanon csúcsához használunk, míg ezzel szemben az architrávok és az oszlopnyakak a függőlegesnek feleljenek meg. Felette pedig koszorúpárkányokat kell elhelyezni, amelyek a szimák kivételével ugyanolyanok, mint az alsók. A koszorúpárkányok felett szimákat kell csinálni, amelyeket a görögök epaietidésznak mondanak, a koszorúpárkányok magasságánál le résszel magasabbra. A sarokakroterionok olyan magasak, amilyen középen a tümpanon; a középsők l8-dal magasabbak, mint a sarkon lévők.

13. Valamennyi tagozat, amely az oszlopok fejezetei fölé kerül, azaz az architrávok, a frízek, a koszorúpárkányok, a tümpanonok, az oromzatok, az akroterionok, mind előrefelé döntendők, magasságuk 1l12 részével, mert amikor a homlokzatokkal szemben fogunk állni, a szemünkből kibocsátott két sugár közül az egyik az épület alsó, a másik pedig a felső részét érinti, és amelyik a felsőt érinti, hosszabb lesz. Tehát minél hosszabbá nyúlik a fenti látósugár, annál hátrahanyatlóbbá teszi annak képét. Ha viszont, ahogyan fent írtam, előrehajlanak, ránézésre függőlegeseknek és szabályosaknak látszanak majd.

14. Az oszlopokon 24 mélyedést kell készíteni, s félkörösre úgy kimélyíteni, hogy ha a derékszögmértéket a vájatba helyezzük, a szárát forgatva, jobbra és balra érintse a vájatok sarkait, és közben a derékszögmérték hegye a görbületet körbejárva folyton érinthesse. A vájatok szélességét akkorára kell csinálni, amennyinek az oszloptörzs közepén lévő bővítést találjuk a leírás szerint.

15. A szimákra, amelyek a koszorúpárkány felett a templomok oldalain vannak, oroszlánfejeket kell faragni, s olyanformán elhelyezni, hogy minden egyes oszlop fölé kerüljön az első, a többit pedig egyenletesen osszuk el úgy, hogy mindenik az egyes cserepek közepének feleljen meg. Az oszlopok fölé kerülők pedig legyenek átfúrva egészen a csatornáig, amely a cserepekről összegyűjti az esővizet, a közbensők pedig legyenek tömörek, hogy a tetőcserepekről a csatornába leeső víz ne zúduljon le az oszlopközökben, s ne csorogjon rá az ott átjárókra, hanem csakis az oszlopok felett elhelyezettek köpjék a vizet, mintha lövellnék szájukon át. Az ión templomok dispositióját, amilyen világosan csak tudtam, megírtam ebben a könyvben. Hogy pedig a dóroknak és a korinthosziaknak milyenek az arányai, ezt a következő könyvben fogom kifejteni.