logo

XIII Aprilis AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Előszó a II. könyvhöz.

1. Deinokratész építész, aki bízott elképzeléseiben és ügyességében, amikor Sándor lett a világ ura, Makedóniából a hadsereghez utazott, mert arra vágyott, hogy bemutassák a királynak. Hazájából rokonaitól és barátaitól ajánlóleveleket vitt magával a főhivatalnokoknak és az udvaroncoknak, hogy könnyebben megnyíljanak előtte az ajtók. És miután emberségesen fogadták, kérte, hogy minél előbb vezessék Sándor színe elé. Bár megígérték neki, mégis halogatták ezt, alkalmas időre várva. Ezért Deinokratész, aki azt hitte, hogy rászedték, saját magánál keresett segítséget. Hiszen nagytermetű, kellemes arcú, jó alakú és tekintélyes külsejű ember volt. Bízván tehát a természet eme adományaiban, szállásán hagyta ruháit, olajjal kente meg testét és fejére Nyárfalevél koszorút tett. Bal vállát oroszlánbőrrel fedte és jobbjában bunkót tartva járult a király széke elé, mikor az éppen bíráskodott.

2. Amikor ez a szokatlan látvány magára vonta a nép figyelmét, Sándor is megpillantotta őt. Csodálkozva palancsolta, adjanak helyet neki, hogy előléphessen és megkérdezte, kicsoda. Ő pedig így szólt: Deinokratész makedóniai építész vagyok, aki a te hírnevedhez méltó ötleteket és terveket hozok. Az Athosz-hegyet ugyanis férfi szobrává alakítottam, s ennek egyik kezébe hatalmas város falait terveztem, a jobbjába pedig áldozati csészét, amely minden, a hegyből eredő folyó vizét befogadja, hogy azok onnan a tengerbe ömöljenek.

3. Sándor, akinek tetszett a terv kifejtése, legott megkérdezte, vannak-e a környéken szántóföldek, amelyek azt a várost terménnyel elláthatnák. Midőn úgy találta, hogy ez csak tengeren túli szállításokkal lenne megvalósítható, így szólt: Deinokratész, én észrevettem a terv különleges alakítását, és tetszik nekem. De úgy vélem, hogy ha valaki arra a helyre vinne telepeseket, kétségbe vonnák józanságát. Mert ahogyan egy újszülöttet a dajka teje nélkül sehogy sem lehet táplálni és a növekedés lépcsőire vezetni, úgy egy város sem növekedhet szántóföldek s a falai közé áramló termények bősége híján, s a sokasodó népet nem tarthatja el készletek nélkül. Így hát, ahogyan a,tervedet helyeselhetőnek ugyanúgy a helyet elvetendőnek ítélem; viszont azt akarom, hogy te maradj velem, mert szolgálataidat használni akarom.

4. És ettől kezdve Deinokratész el sem mozdult a király mellől, és Egyiptomba is követte. Mikor Sándor itt figyelmes lett egy természettől védett kikötőre, kiváló piachelyre, körös-körül egész Egyiptomban a termékeny gabonaföldekre, s a hatalmas Nilus folyam nagy hasznára, neki adott parancsot a saját nevéről elnevezett Alexandria város felépítésére. Ekként a jóképű Deinokratész, akit derék testalkata ajánlott, Ily nagy tekintélyre emelkedett. Nekem azonban, Imperator, a természet nem adott ilyen termetet, arcomat eltorzította a kor, erőmet kivette a betegség. És mivel ezeket az oltalmazóimat elvesztettem, abban reménykedem, hogy a tudomány segítségével és könyveim ajánlanak majd neked.

5. Mivel pedig az első könyvben az építészet feladatáról és a mesterség meghatározásáról írtam, továbbá a városfalakról és a falakon belüli telkek felosztásáról; itt kerülne a sor a templomokra, meg a köz- és magánépületekre, hogy elmagyarázzam, milyen arányokkal és szimmetriákkal kell készülniük.
Úgy gondoltam, hogy ezekről nem szólok, mielőtt értekeznék az anyagok készleteiről, választékáról, amelyeknek összerakása útján falazattal és faszerkezetekkel készülnek az épületek, s ki ne fejteném, hogy a használatban milyen jó tulajdonságaik vannak, és el ne mondanám, milyen természetes elemekből állnak. Ám mielőtt a természet magyarázatába fognék, előbb az építkezés tárgyában fogok szólni, arról, honnan ered, és hogyan gyarapodtak benne a találmányok. Azoknak az íróknak az eredményeit fogom követni, akik a természet régi kezdeteit és az emberiség őskorát tárgyalták írásaikban.