1. Az épületfát ősszel addig kell kivágni, mielőtt fújni kezdene a Favonius. Mert tavasz idején minden fa megtermékenyül - megtermékenyülésre jellemző életerejét mindegyik a levelekre és az évenként érő gyümölcsökre fordítja. Mivel pedig az évszakoktól kényszerítve ekként üresek és nedvesek - lesznek,- lyukacsossá válnak és a ritkaság miatt erőtlenek, akárcsak az asszonyok teste, akiket, miután még fogantak, a magzat megszületéséig nem tekintenek egészségeseknek.
A rabszolgapiacokon sem tekintik egészségesnek a viselős nőket, ugyanis a testben növekvő magzat minden ételből táplálékot von el magába, és minél jobban megerősödik a születési érettségre, annál kevésbé hagyja meg az erejét annak, amiből létrejön. Így miután a magzat megszületett, ami nedvet azelőtt másnak a növekedése vont el, mivel a szülésben való szétválás megszabadította tőle, üres és nyitott erein át újra magába szívja, s meg is erősödik és visszanyeri régi, természetes egészségét.

2. Ugyanilyen módon őszidőben, a gyümölcsök érése idején, amikor a levelek már hervadnak, a fák gyökerei nedvet szívnak magukba a földből és visszanyerve erejüket helyreállt régebbi szilárdságuk. Aztán meg a téli levegő feszítő ereje nyomja össze és tömöríti őket a fentebb írt időn át. Ha tehát oly módon és abban az időben vágjuk ki az építőfát, amint fent írtam, az alkalmas időben fog történni.

3. A vágást úgy kell végezni, hogy a fa vastagságát belének közepéig bevágjuk és így hagyjuk, hogy_a nedv a kérgen át kifolyik, nem halhat el belül a nedv, s a fa egyenletessége sem romolhat meg. Akkor pedig, amikor a fa kiszáradt és nem csepeg, ki kell dönteni, és így lesz a legjobban használható.

4. Hogy ez a dolog így van, megfigyelhető a facsemetéken is. Ha ugyanis ezeket kellő időben kimetszük és kihasítjuk, a nyíláson át kibocsátják a fabélből a felesleges és káros nedveket, s így a kiszáradás útján tartósságot nyernek. Azok a nedvek pedig, amelyek nem tudnak távozni a fákból, belül összegyűlve megrothadnak, s odvassá és korhadttá teszik őket. Ha tehát az álló és élő fák a kiszáradástól nem sorvadnak el, ha ekként kezelték őket, amikor épületfának kidöntik, kétségkívül tartóssá válnak és nagy hasznukat vehetjük az építkezésnél.

5. Ezeknek pedig egymáshoz képest különböző és eltérő jó tulajdonságaik vannak, például a tölgynek, a szilfának, a nyárfának, a ciprusnak a fenyőnek és a többinek, amelyek leginkább alkalmasak az építkezéshez. Mert a tölgy nem ugyanarra képes, amire a fenyő, a ciprus sem arra, amire a szil, és a többinek sincsenek hasonló természetes tulajdonságai, hanem az egyes fajok, az elemek sajátos keveredése révén, más-más tulajdonságot kínálnak az építkezésben.

6. És először is: a fenyőfában sok a levegő és a tűz, s igen kevés a nedvesség és a föld, s mivel a természet könnyebb elemeiből áll, nem súlyos. Így természetes merevségétől összetartva, nem hajlik meg hamar a tehertől, hanem egyenes marad a gerendázatban. De mivel több melegség van benne, szüli-e. s táplálja a szút, ami kárt okoz benne. Ugyanezért gyorsan meggyullad s minthogy likacsos, testében a levegő ritkasága van, olyannyira nyitott, hogy tüzet-fog és így heves lánggal ég

7. Mielőtt pedig kivágták volna, az a része, amelyik legközelebb van a földhöz, mivel a gyökereken át a legközelebbről kapja a nedvet, simává és nedvdússá válik. A felső részt pedig, mivel a nagy meleg a görcsökön át a levegőbe ágakat növeszt, az ilyet ha körülbelül 20 láb magasságban vágják le, s lehántják, a görcsök keménysége miatt fusternának, dorongnak nevezik. A legalsó részt pedig a kivágás után négyfelé hasítják, s eltávolítva a szijácsot, asztalosmunkához használják és a legalsó tönkrészről fusta sappineának nevezik.

8. A tölgy ellenben a föld elemének sokaságával bővelkedik, de kevés benne a nedvesség, a levegő és a tűz. Amikor a földalatti munkáknál végtelenül_tartós lesz. Következésképpen ha nedvesség éri, mivel tömöttsége miatt nem likacsos, nem képes testébe folyadékot felvenni, hanem a nedv elől kitérvén, ellenáll és elcsavarodik, és azok az építmények, amelyekben, van, megrepedeznek.

9. A csertölgynek, amelyben mindegyik elem megvan, az építkezésnél nagy haszna van, de ha nedves helyre kerül, nyílásain át egészen betanulja a vizet, kivetvén a levegőt és a tüzet, így a nedvesség hatására kárt szenved. A cserfa és a bükk, mivel egyenlő keverékben van bennük víz, a tűz és a föld, s igen sok a levegő, nyílásaikon át egészen magukba engedik a nedveket, és gyorsan korhadnak. A fehér és fekete nyárfa, a fűz, a hársfa és az örökzöld fa, mivel bőséges tűz és levegő van bennük, mérsékelt nedvesség és kevés föld, könnyebb keverékük összetétele révén a használatban kiváló szilárdságot. Tehát mivel a föld hozzávegyülésétől nem kemények, ritkás anyaguk miatt pedig fénylően fehérek, még szobroknak is könnyűszerrel megmunkálhatók.

10. Az égér fa pedig, amely folyók partja mentén nő és épületfának a legkevésbé látszik alkalmasnak, kiváló tulajdonságokkal rendelkezik. Ugyanis sok levegő és tűz, nem sok föld és kevés víz elegyedik benne. Ezért a mocsaras helyeken, az épületek alapozása alatt, cölöpökként sűrűn leverve j el felveszi a nedvességet, amiből kevés van a testében, mindörökké elpusztíthatatlan_ marad, a falazatok hatalmas terheit tartja és őrzi meg hiba nélkül. Így az, ami a föld felett csak rövid ideig marad meg, a víz alatt sokáig fennmarad.

11. Ravennában figyelhető meg ez a legjobban, mert ott minden középület és magánház alapozása alatt ilyen cölöpök vannak. A szilfában és a kőrisben pedig igen sok a nedvesség és nagyon kevés a levegő meg a tűz, és mérsékelt föld van hozzájuk keverve. Az épületekben, amikor felhasználjuk őket, hajlékonyak, és a nedvesség súlya következtében nincs merevségük, hanem gyorsan elgörbülnek. Mihelyt pedig idő múltával kiszáradtak, vagy pedig ha a mezara, ahol kiszáradtak, elvesztették a bennük levő nedvességet, keménnyé válnak, s az eresztékeknél és a csapolásoknál rugalmasságuk következtében szilárd kapcsolásokat alkotnak.
12. Aztán meg a gyertyánfa, mivel keverékében igen kevés a tűz és a föld, levegőt és nedvességet azonban sokat tartalmaz, nem törékeny, megmunkál ható és igen hasznos. Ezért a görögök ebből az anyagból készítik az ökrük jármát, s mivel a jármot zügának hívják, a gyertyánt pedig zügiának nevezik.
Nem kevésbé csodálatos a ciprus es a fenyő, melyekben túlnyomó a nedvesség, míg a víz és a többi elem egyenlően keveredik és a nedvesség bősége miatt az épületekben meg szoktak vetemedni, de kár nélkül maradnak meg sokáig, mert az a folyadék, ami belsejüket teljesen kitölti, keserű ízű, s fanyarságával sem a_korhadást, sem az ártó kártevőket nem engedi behatolni. Ezért azok az építmények, amelyek ezekből a fajtákból készülnek, örökké fennmaradnak.

13. Továbbá a cédrusnak és a borókának ugyanezek a jó tulajdonságai és hasznai. Amint pedig a ciprusból és a fenyőből gyanta ered, a cédrusból olaj, s ezt cédrusolajnak mondják; amikor más dolgokat, akár könyveket kennek be vele, a molyok és gombák nem ártanak nekik. Ennek a fának a levélzete pedig a cipruséhoz hasonlatos, faanyaga egyenes erezetű. Epheszoszban, a templomban Diana szobra tartósság okáért ebből készült, ugyanúgy, mint a fa- mennyezetek ott és más nevezetes szentélyekben. Ezek a fák pedig különösen Krétán és Afrikában, meg Szíria némely vidékein nőnek.

14. A vörösfenyőnek viszont, amelyet nem ismernek máshol, csak a Pó folyó partján és az Adriai-tengerpart körül lévő városokban, levének erős keserűsége és az üszök nem árt, hanem a tűztől sem kap lángra. Magától nem tud meggyulladni, hacsak másik fákkal nem égetik, akár a mészköveket a mészégető kemencében; de még akkor sem fog lángot, és szenet sem hagy vissza, hanem hosszú időn át lassan parázslik. Mivel vegyülékében a levegő és a tűz elemeiből igen kevés van, a víz és a föld pedig tömören szilárdítja, nincsenek likacsai, amelyeken keresztül a tűz beléje hatolhatna, visszaveti hát erejét, és nem engedi, hogy egyhamar ártson neki. Súlya miatt a víz nem tartja fenn, s amikor szállítják, vagy hajókra, vagy pedig fenyőtutajokra rakják.

15. Hogy mi módon találtak rá erre a faanyagra, érdemes megtudni. Mikor az isteni Caesar az Alpok környékén táborozott, néhány városnak azt parancsolta, hogy nyújtsanak élelmet. Volt ott egy erődített város, amelyet Larignumnak hívtak, s akkor azok, akik benne voltak, a természetes erősségben bizakodva, nem akartak a hatalomnak engedelmeskedni. Ezért az imperátor parancsot adott a csapatoknak, nyomuljanak előre.
Annak a várnak a kapuja előtt pedig tornyot emeltek ebből a faanyagból, váltakozva, keresztben, máglya módján egymásra helyezett gerendákból, olyan magasra, hogy a tetejéről karókkal és kövekkel távol tarthassák a közeledőket. Amint pedig észrevette, hogy amazoknak a karókon kívül egyéb fegyverük nincs, és azt súlya miatt nem is képesek a faltól távolabb dobni, megparancsolta, hogy az erődítményhez közelítve, rőzsekötegeket és égő fáklyákat hajítsanak rá.

16. A katonák mindezt gyorsan felhalmozták. Aztán amikor ama anyag körül a láng elérte a rőzsenyalábokat és égre tört, azt hitték, hogy most látható lesz, amint az egész alkotmány összedől. Midőn pedig a láng magától kialudt és minden elcsendesedett, a torony sértetlenül tűnt elő, s az álmélkodó Caesar azt parancsolta, hogy a várost nyíllövésnyi távolságban sáncolják körül.
Amikor így a városlakók a félelemtől hajtva megadták magukat, kifaggatták őket, honnan valók ezek a fák, amelyeknek a tűz sem árt. Akkor megmutatták neki azokat a fákat, amelyekből arrafelé igen sok van. És ezért azt a várost Larignumnak, a faanyagot pedig hasonlóképpen larignának nevezték el. Ezt a Pón szállítják Ravennába; Fanum coloniában, Piisaurumban, Anconában és más, azon a vidéken lévő városokban is lehet szerezni. Ha volna rá mód, hogy ebből az anyagból szállítsanak a fővárosba, igen nagy haszna lenne az építkezéseken. És ha nem is mindent, de legalább a háztömbök körül az eresz alatti deszkázatot ebből készíthetnék, az épületek megszabadulnának a tűzvész tovaterjedésének veszélyétől, mivel sem a láng, sem a parázs nem gyújtja meg, sem magától nem ég.

17. Ezeknek a fáknak a levelei hasonlóak a fenyőkéhez, hosszú törzsük anyaga asztalosmunkáknál éppoly jól megmunkálható, mint a sappinea, gyantája az attikai mézhez hasonló színű_ folyadék, ami a tüdőbetegeket is gyógyítja. Szóltam már az egyes fajtákról, arról, hogy a természet milyen tulajdonságokkal látta el őket, s hogy miképpen szerezhetők be.
Most következik annak vizsgálata, miért van, hogy az a fenyő, amit a fővárosban „felföldinek" neveznek, rosszabb, az „alföldi" pedig az építkezésnél kitűnő és tartós hasznot ad. Arról is beszélek, milyen károkat szenvednek, s milyen előnyös tulajdonságokat kapnak a helyek sajátosságaitól, hogy azok számára, akik velük foglalkoznak, mindez minél világosabb legyen.