1.Az emberek az ősidőkben akár a vadállatok, erdőségekben, barlangokban és bozótokban születtek és vadon termő gyümölcsöket fogyasztva tengették életüket. Eközben valahol a sűrűn nőtt, vihartól és széltől korbácsolt fák ágaikat egymáshoz súrolva tüzet fogtak, és a heves lángtól megrémülve a közelben lévők elmenekültek. Aztán mikor minden megnyugodott, közelebb merészkedvén úgy tapasztalták, hogy a tűz melege igen kellemes a testüknek; fadarabokat dobtak rá és fenntartották, másokat is odavezettek és jelbeszéddel megmutatták, milyen hasznuk volt belőle.
E gyülekezetekben az emberek lélegzetükkel hol ilyen, hol olyan hangokat bocsátottak ki, a mindennapos megszokás révén, ahogyan a véletlen hozta, szavakat raktak össze, majd azáltal, hogy a dolgokat használat közben gyakran jelölték (ezekkel), végül is véletlenül elkezdtek beszélni. Es így hozták létre maguk között a nyelvet.

2. Amikor a tűz feltalálása révén az emberek között kezdetben a gyülekezés, majd az egyesülés és az együttélés is kialakult, és egy helyre sokan összejöttek, lévén, hogy a természet minden más élőlénnyel szemben kitüntette őket azzal, hogy nem lehajolva, hanem kiegyenesedve jártak, és így megláthatták a világ és a csillagok nagyszerűségét, továbbá kezükkel és tagjaikkal mindent könnyen megmunkálhattak, amit csak akartak; ebben a gyülekezetben egyesek lombból kezdtek kunyhókat csinálni, mások pedig barlangokat vájtak a hegyekbe, ismét mások a fecskék fészkét és építkezését utánozván ágakból és sárból csináltak olyan helyeket, ahol meghúzhatták magukat. Aztán megfigyelvén mások kunyhóit, saját elgondolásaikból újításokkal egészítették ki azokat, napról napra jobbfajta házakat építettek.

3. Mivel pedig az emberek természettől fogva utánzásra hajlamosak és tanulékonyak, nap mint nap dicsekedvén leleményeikkel, megmutatták egymásnak, mire vitték az építkezésben. Szellemüket így versengésben gyakorolván, ítélőkészségük naponta jobb lett. Es előbb villás fákat állítottak fel, s vesszőket fontak át rajtuk, sárral tapasztották be a falakat, mások a sárrögöket kiszárították, s ebből emelték a falakat, majd fával összekötötték őket, s hogy az eső és a hőség ellen védekezzenek, náddal és lombbal fedték. Mivel pedig ezek a tetők téli viharoknál nem tudták távol tartani az esővizet, oromfedeleket csináltak, s a ferde tetőket sárral borítván ereszeket vezettek le.

4. És hogy mindezek a fent leírt kezdetekből alakultak ki, abból is láthatjuk, hogy a külföldi népeknél mind a mai napig építenek ezekből a dolgokból, mint például Galliában, Hispániában, Lusitaniában és Aquitaniában tölgyzsindellyel vagy szalmával. A kolkhisziaknál Pontusban az erdők bősége miatt jobbról és balról laposan szálfákat helyeznek a földre, s akkora teret hagynak közöttük, amekkorát a fák hossza enged. Ezután a végükön újabb fatörzseket helyeznek el keresztben és ezek zárják körül a lakás belső terét.
Azután fölöttük négyfelől váltakozva egymásra rakott gerendákkal kötik össze a sarkokat, és az alul lévő törzsek fölött függőleges tornyokat húznak fel. A hézagokat pedig, amik a fák vastagsága miatt maradnak, forgáccsal és sárral töltik ki. Azután a tetőket, levágva a gerendák végét, lépcsőzetesen összevonva teszik rá. Így négyfelől a középen lévő csúcs felé gúlákat emelnek, ezeket pedig lombbal és sárral fedve, barbár szokás szerint boltozott toronytetőket készítenek.

5. A phrügiaiak viszont, akik síkságon élnek, s erdők híján nincs faanyaguk sem, természetes dombokat keresnek, és azokat középen árokkal osztják ketté. Majd járatokat ásva, annyira tágítják a teret, amennyire a hely természete engedi. Felül pedig karókat összekötve kúpokat formálnak, s ezeket náddal és gallyakkal fedve házaik fölött hatalmas földhalmokat hordanak össze. Így a tetőmegoldás a teleket meleggé, a nyarakat pedig hűvössé teszi. Egyesek mocsári sással fedett kunyhókat készítenek. Más népeknél pedig hasonló módon, nádból készülnek a kunyhók. Ugyanígy Massiliában is pelyvával kevert földdel, cserepek nélkül csinált tetőket figyelhetünk meg. Athénban az Areopagoszon a régi kor példája egy mindmáig agyaggal fedett ház. Ugyanígy a Capitoliumon is emlékeztethet és a régi idők szokásait jelezheti Romulus háza, a fellegvárban pedig a szentélyek zsúpfedelei.

6. Ezekből a jelekből tehát következtetni tudunk az építkezés ősi leleményeire, úgy okoskodva, hogy mindez így történt. Amikor pedig a mindennapos munkával kezeiket ügyesebbé tették az építkezésben, s elméjük szorgos gyakorlásával a megszokás által eljutottak a mesterségekig, akkor a törekvés, amely megszállta lelküket, egyeseket, akik szorgalmasabbak voltak e téren, arra vezette, hogy mesterembernek vallják magukat.
Midőn tehát mindez legelőször így rendeződött el, s mert a természet az embereket nemcsak érzékszervekkel ékesítette fel, akár a többi élőlényt, hanem gondolatokkal és okosságokkal is felfegyverezte elméjüket, és hatalmuk alá vetette a többi élőlényeket, akkor pedig a házépítéstől fokozatosan előre léptek a többi mesterséghez és tudományhoz, és a vad, faragatlan élettől a szelíd, emberi létig jutottak.

7. Akkor pedig, lelkileg felkészülten és a változatos mesterségekből született nagyobb elgondolásokkal előre tekintve, immár nem kunyhókat, hanem alapozott, téglafalú vagy kőből rakott, fával és cseréppel fedett házakat kezdtek építeni. Azután a gyakorlatban szerzett megfigyeléseik révén a kusza és bizonytalan ítéletektől eljutottak a szimmetriák biztos számításáig.
Miután pedig észrevették, hogy a természet bőven adja a faanyagot és bőséges készletet ad az építéshez, megmunkálással fokozták az élet élvezetét, finomságát, s azt a mesterségek útján élvezetekkel gazdagítva ékesítették. Tehát ezekről a dolgokról fogok szólni, amennyire képes vagyok rá, melyek alkalmasak az épületeken való használatra, milyen minőségűek, és melyek a jó tulajdonságaik.

8. Ám ha valaki ennek a könyvnek az elhelyezését vitatná, azt vélve, hogy ezt kellett volna elsőnek tenni, nehogy azt higgye, hogy tévedtem, ekként adom okát. Mivel az építészetről mindenre kiterjedő művet írok, úgy gondoltam, hogy az első könyvben kell kifejtenem, milyen ismeretek és tudományok ékesítik, tudományos fogalmakkal meghatároznom a fajtáit, s megmondanom, miből jött létre. Ezért ami csak szükséges lehet az építésznek, itt elsoroltam. Ezért szól az első könyv a mesterség hivatásáról. Ebben pedig az anyagok természetéről és használatukról fogok értekezni. Mert ez a könyv nem arról szól, honnan ered az építészet, hanem arról, hogy honnan jöttek rá az építés kezdeteire, hogyan nevelkedett és hogyan jutott el fokozatosan a mai fejlettségére.

9. Tehát így ez a könyv a maga rendjében és helyén van. Most visszatérve tárgyamhoz, az építésre alkalmas anyagkészletekről fogok értekezni, arról, miként teremti meg őket a természet, s az elemeknek milyen keveredése hozza létre vegyületeiket, úgy, hogy az olvasóknak mindez ne homályos, hanem jól áttekinthető legyen. Ugyanis semmiféle anyag, sem a testek, sem a dolgok nem jöhetnek létre és nem gondolhatók el az elemek összetalálkozása nélkül. A filozófusok tanítása szerint a természetet másképpen nem lehet valószerűen megmagyarázni, csak a dolgokban lakozó okokból kiindulva, s hogy mindez így van, finoman szőtt érvekkel lehet bebizonyítani.