1. A falazatnak a következő fajtái vannak: az opus reticulatum, melyet manapság mindenki használ, és az a régies, amelyet opus incertumnak neveznek. Közülük az vusreticulatuma - tetszetősebb, viszont hajlamos a megrepedezésre azért, mert sem a fekvő, sem az fugái nincsenek kötésben. A szabálytalan tört kövek pedig, amelyek egymáson fekszenek, s-egymásba ékelődnek, nem olyan szép, de erősebb falazatot adnak, mint az opus reticulatum.

2. Mindkét fajtában apró kövekből álló bélést kell készíteni, hogy a mészből és homokból álló habarcs sűrűn kitöltse a falakat, s azok így tovább tartsanak. Ugyanis, ha lágyak és ritka anyagúak, száradáskor elszívják és kiszárítják a habarcs nedvességét, míg ha a mész és homok mennyisége több és elegendő, a több nedvességet tartalmazó fal nem megy hamar tönkre, hanem mindez összetartja. Mihelyt pedig a nedvességet a lyukacsos kpyék kiszívják, a mész elválik a homoktól, és a tört kövek sem tudnak hozzájuk tapadni, a falak idővel romladozni kezdenek.

3. Ez pedig megfigyelhető néhány síremléken, amelyeket Róma környékén márványból vagy kváderkövekből, belül pedig döngölt falazattta1 építettek. Idők múltán, ahogy a kövek lyukacsossága kiszívta a habarás nedvességét, megroskadnak, s mivel a romlástól az illesztések fugái megbomlanak, összedőlnek.

4. Ha tehát valaki nem akar ebbe a hibába esni, akkor a kétoldalt emelt kősor között, középen hagyjon üreget és belül rakjon vörös kő kváderekből, égetett téglából, vagy közönséges mészkövekből két láb vastag falakat, és vaskapcsokkal és ólommal kapcsolja össze ezekkel a homlokfalakat. Így a nem csupán egymásra dobált, hanem szabályosan rakott fal kár nélkül, örökké tarthat, mivel a lánckapcsokkal összekötött vízszintes és függőleges fugák nem nyomják szét a falazatot, s az egymással kapcsolt külső kőréteget sem engedik leomlani.

5. Ezért nem megvetendő a görögök falazási módja, ők ugyanis nem használnak puha kőből rakott falazatokat, hanem ha eltérnek a kváder építkezéstől, bazaltot vagy kemény köveket raknak szabályszerűen, és mintha téglából falaznának, soraikat váltakozó függőleges fugákkal kapcsolják össze. Ekként örökké tartó szilárdságot érnek el. Kétféle módon építenek: az egyik az opus isodomum, a másiknak pedig pseudoisodomum a neve.

6. lsodorrumnak mondják, ha valamennyi réteg egyenlő vastagsággal épül; pseudoisodomumnak viszont, ha a sorokat egyenlőtlen és eltérő magasságú sorok alkotják. Mindkét fajta szilárd azért, mert először is a kövek tömörek és kemények, és nem képesek a habarcsból kiszívni a nedvességet, hanem nedvesen őrzik meg igen sokáig; másrészt, mivel hézagaik, amelyeket kezdettől vízszintes síkban helyeztek el, sem engedik, hogy a habarás megroskadjon, hanem a falak vastagsága által állandóan összekötve nagyon sokáig tartanak.

7. Egy másik az, amit (a görögök) emplektonnak neveznek, ezt nálunk is használják a parasztok. Ezeknek homloksíkjait simára dolgozzák meg, a többit úgy, ahogy termett,- habarcsba rakva, váltakozó hézagokkal kötik. Ám nálunk, ha gyorsaságra törekednek, felállított rakott homloksíkokat használnak, és középre külön tesznek tört követ habarcsba ágyazva. Így az ilyen falazatán három réteg keletkezik: a két homloksík és egy középső a töltelékből.
A görögök viszont nem így rakják, hanem vízszintesen, és a kövek hosszanti oldalát a fal vastagságában váltakozva rendezik el, a közepét pedig nem öntik, hanem a homlokfalakból kiindulva állandó és egységes falvastagságot szerkesztenek. Ezenkívül még egyes, mindkét végükön homloksíkkal kiképzett köveket helyeznek el a teljes vastagságon keresztül - diatonosznak nevezik őket -, és ezek a falak szilárdságát a kötés révén nagyon megnövelik.

8. Ha tehát valaki ezekből a fejtegetésekből kiindulva ügyelni akar a falazatok fajtáira, és meg akarja választani azokat, számíthat a tartósságra. Hiszen csak az a falazat nem válik idővel rozzanttá, ami nem lágy kőből készült, bárha külsőleg csinos felülettel volt is ékesítve. Ezért, amikor közös falakat bírói végzéssel becsülnek fel, nem azt értékelik, hogy mennyibe került az építésük, hanem miután az irattáblákból megállapítják építési idejüket, az értékből minden eltelt év után egy-nyolcvanad részt levonnak, és így, mivel ezekért a falakért a fennmaradó részt kell fizetni, akként ítélnek, hogy 80 évnél tovább nem maradhatnak fenn.

9. De a téglafalak árából, amíg csak függőlegesen állnak, semmit sem vonnak le, hanem mindig annyira értékelik őket, amennyibe valaha az építésük került. Ezért néhány városban téglából épült középületeket és magánházakat, sőt királyi palotákat is lehet látni. És pedig mindenekelőtt Athénban a Hümettosz és a Pentelikon hegy felé tekintő falat, aztán Paroszban Jupiter és Herkules templomában a téglacellákat, miközben az épületben az oszlopok és a párkányzatok körös-körül kőből vannak. Itáliában Arretiumban van egy öreg, kiválóan épített városfal, Tralleszban az Attatosz-család királyoknak palota, amelyet mindig az kap lakásul, aki a város főpapi méltóságát viseli.
Spártában pedig némely falakból még képeket is vágtak ki úgy, hogy átfűrészelték a téglákat, és fakeretbe foglalták őket; ezeket a Comitiumra hozták, hogy Varro és Murena aedilisi hivatali idejét emlékezetessé tegyék.

10. Kroiszosz palotája, amelyet a szardesziek a polgároknak az öregség fáradalmainak kipihenésére s a vének tanácsának mint gerusiat adtak, valamint Halikarnasszoszban a hatalmas Mauszolosz király palotája, .miközben minden része prokonneszoszi márvánnyal díszített, falai téglából vannak-rakva, s ezek ma is kitűnő szilárdságúak, s vakolatuk oly sima, úgy tűnik, mintha az üveghez hasonlóan átlátszó lenne. Ez a király nem szegénységből tette ezt, mert végtelen jövedelmekben dúskált, hiszen egész Kária ura volt.

11. Éles eszét és az építkezéshez való tehetségét pedig ekként láthatjuk meg. Noha Mülaszában született, de észrevette, hogy Halikarnasszosn a hely természettől védett, piacnak alkalmas és kikötőnek használható, ott építtette fel a palotáját. Az a hely pedig színháznak használható. Ezért a kikötőhöz közel alapították a- fórumot, a görbület középmagasságában, körülfutó széles körutat csináltak. Ennek közepén a Mausoleumot oly jeles művekkel építették fel, hogy a hét világcsoda között emlegetik. A fellegvár közepén Mars szentélye van benne Leokharész híres kezeművével, egy kolosszális akrolithosz-szoborral. Ezt a szobrot pedig egyesek Leokharész, mások Timotheosz művének vélik. Legfelül, a jobb szárnyban pedig-Venus és Mercurius személye van a Szalmakiszforrásánál.

12. Erről pedig a hamis hiedelem azt tartja, hogy nemi betegséggel lepi meg azokat, akik isznak belőle. De hogy miért terjedt el szerte a földön, hamis szóbeszéd alapján ez a hiedelem, nem restellem elmondani. Hisz lehetetlen, amit beszélnek, hogy attól a víztől el lehet lágyulni és fajtalanná válni, mivel a forrás kristálytiszta, és kitűnő az íze. Amikor pedig Melász és Areuaniasz Argosz városából, valamint Troizenből közös telepeseket vittek oda, kiűzték a barbár káriaiakat és lelegeket. Ezek pedig, miután a hegyekbe menekültek és összegyülekeztek, szertekalandoztak, és gonosztetteket vittek végbe ott; kegyetlenül pusztították hát őket. Előbb az egyik telepes a forrás közelében, mert vize jó volt, mindenfélével ellátott ivót állított fel és nyereség okából is, s ezzel a foglalatosságával odacsalogatta a barbárokat. Ekként egymás után lejöttek és a közösséghez csatlakoztak, és megváltoztatván kemény és vad erkölcseiket, önként a görögök szokásait és szelídségét vették fel. A víz tehát nem a fajtalankodás betegségétől vette hírnevét, hanem a barbárok lelkét szelídítő emberiesség vonzerejétől.

13. Most hát, mivelhogy e falak leírásába már belefogtam, hátravan még, hogy leírjam, milyen az egész. Mert amint jobb felől Venus szentélye és a fentebb leírt forrás van, úgy a bal szárnyon a királyi ház, amelyet Mauszolosz király saját elgondolása szerint építtetett. Innen jobb felé a fórum és a kikötő, valamint a falak egész terjedelme látható, balra pedig a hegyek alatt rejtőző titkos kikötő, úgy, hogy senki se láthassa vagy tudhassa, mi folyik ott, a király viszont házából az evezősöknek és a katonáknak bárki tudta nélkül azt parancsolhassa, ami szükséges.

14. Mauszolosz halála után pedig, amikor felesége, Artemiszla242 uralkodott, a rhodosziak, felháborodván azon, hogy Kária összes városán egy asszony uralkodik, hajóhaddal indultak el, hogy azt a királyságot elfoglalják.
Amikor ezt jelentették Artemisziának, megparancsolta, hogy ebben a kikötőben rejtőzködjék a hajóhad, evezősökkel és felkészült fegyveresekkel, a többi polgár pedig legyen a falakon. Mikor pedig a rhodosziak jól felszerelt hajóhadukkal a nagyobb kikötőben kikötöttek, azt parancsolta, hogy tapsoljanak a falakon, s ígérjék, hogy átadják a várost. Mikor amazok a falakon belülre nyomultak és hajóikat üresen hagyták, Artemiszia hirtelen a mesterséges csatornán kivezette a hajóhadát a kisebb kikötőből a tengerre és így hajózott a nagyobbikba. Kitéve katonáit, a rhodosziak üres hajóhadát kivitte a nyílt tengerre. Így, mivel a rhodosziaknak nem maradt hová visszavonulniuk, körülzárták s épp a fórumart mészárolták le őket.

15. Miután Artemiszia így saját katonáit és evezőseit a rhodosziak hajóiba ültette, Rhodoszba hajózott. A rhodosziak pedig, mikor meglátták, hogy hajóik borostyánnal koszorúzva érkeznek, azt hitték, hogy győztes polgártársaik térnek vissza, s beengedték az ellenséget. Akkor tehát Artemiszia, miután Rhodoszt elfoglalta és a vezetőket megölette, Rhodosz városában győzelmi emléket állíttatott és két ércszobrot készíttetett.
Az egyik Rhodosz városa volt, a másik a saját képmása és úgy ábrázolta, amint a szolgaság bélyegét süti Rhodosz városára. Ezt aztán a rhodosziak, akiket az a vallásos hitük, hogy szentségtörés a megszentelt győzelmi emlékeket eltávolítani, ebben megakadályozott, elfedték úgy, hogy a hely köré épületet emeltek és mikor megépült, görög őrállást alapítottak, nehogy valaki is megláthassa, s úgy parancsolták, hogy azt abatonnak nevezzék.

16. Ha tehát ily nagy hatalmú királyok sem restellték a téglafalak építését, pedig bevételeik és gyakori zsákmányaik megengedték volna nekik, hogy nemcsak terméskőbál vagy kváderkőből, de akár márványból is építtessenek, nem hiszem, hogy el kellene utasítanunk a téglafallal épített épületeket, ha helyesen vannak fedve. Elmondom azonban, miért nem szabad ezt a fajtát a római népnek a fővárosban alkalmaznia, s azt sem mulasztom el, mi ennek az oka és az értelme.

17. Az állami törvények közös helyen nem engedik meg másfél lábnyinál vastagabb falak emelését; a többi falat pedig, nehogy még szűkebbé váljanak a terek, ugyanilyen vastagságban rakják. Az égetetlen téglafalak pedig, ha nem két vagy három téglányi vastagok, hanem csak másfél lábnyiak, egy emeletnél többet nem bírnak el. Ám a város ilyen nagysága és a polgárságnak végtelen sokasága következtében számtalan lakásról kell gondoskodni. Mivel pedig a föld színe nem képes ekkora sokaságot befogadni, hogy Róma városában lakhassék, mindez arra kényszerített, hogy az épületek magasságát hívják segítségül. Így kőpillérekkel, égetett tégla szerkezetekkel és öntött kőfalakkal magas épületeket emeltek, a felső emeletek gerendázataival sűrűn kapcsolták össze őket, s legnagyobb hasznukként szép kilátást nyújtanak. Mivel tehát a városfalak befogadóképessége a sokféle emelet következtében a magasság felé megsokszorozódott, a római népnek nehézség nélkül kitűnő lakások jutnak.

18. Mivel tehát okát adtam annak, hogy a fővárosban a szűkösség kényszeréből miért nem engedélyezik égetetlen téglából való falak építését, ha a városon kívül szükség lesz rá, hogy ezek hibátlanok és tartósak legyenek, így kell cselekedni. A falak tetején a tetőcserép alá, körülbelül másfél láb magasságban égetett téglákat kell falazni és rajtuk legyen kiugró párkány.
Azok a károk, amelyek ilyenekben szoktak keletkezni, ekként kerülhetők el. Amikor ugyanis a tetőn eltörnek a cserepek, vagy a szél lehordja őket, ahol az esővíz behatolhat, az égetett tégla páncél nem engedi, hogy a vályog tégla károsodjék, hanem a párkány kiugrása a függőleges vonalon kívülre veti a cseppeket és ekként őrzi meg az égetetlen téglafalakat.

19. Magáról az égetett tégláról pedig senki sem tudja azonnal megállapítani, hogy falazásra a legjobb, vagy legrosszabb lesz-e, mivel csak akkor bizonyosodunk meg arról, hogy szilárd-e, ha az időjárásnak és az időnek a tetőn mar ki van téve. Mert amelyik nem jó agyagból van, vagy nem eléggé égették ki, arról ott kiderül, hogy hibás, mihelyt fagy és dér éri. Tehát amelyik a tetőn nem bírja ki a viszontagságokat, a falazatban sem lehet elég szilárd a teher hordására. Ezért lehetnek a régi tetőcserepekből épített falak a legerősebbek.

20. A favázas szerkezeteket pedig bárcsak fel sem találták volna! Mert amilyen hasznosak a gyorsaság miatt és a tér tágassága révén, annál nagyobb és közös bajjal járnak, mivel olyan gyúlékonyak, mint a fáklyák. Ezért előnyösebbnek látszik az égetett téglából lévő fal nagyobb költsége, mintsem favázas szerkezet által takarékoskodni, ám veszélyben lenni. Ha vakolva vannak, repedések keletkeznek rajtuk a függőt. Mert amikor vakolják őket, a nedvességet magukba szívják és megdagadnak, aztán újból megszáradva összehúzódnak, s így megvékonyodva tönkreteszik a szilárd vakolatot. De mivel egyeseket a sietség, a pénzszűke kényszerít, vagy az, hogy kellő alátámasztás nélküli helyen kell válaszfalat csinálni, így kell eljárni.
Amit tudtam, elmondtam a falakról s anyaguk fajták szerinti előkészítéséről, jó és rossz tulajdonságaikról. Most a gerendákról, meg azokról az anyagokról, amelyekből készülnek, hogy idő múltával ne gyengüljenek meg, el fogom mondani, amit a természet mutat.