1. Van pedig egy porfajta, amely természeténél fogva csodálatos dolgokat visz végbe. Baiae környékén keletkezik, azoknak a városoknak a területén, amelyek a Vezúv hegye körül fekszenek. Ha ezt mésszel és tört kővel keverik, nem csak a különféle épületeknek nyújt szilárdságot, hanem ha a tengerben építenek gátakat, s ezek a víz alatt szilárdulnak meg. Ez pedig attól lehet így, hogy e hegyek alatt izzó földek és sűrű források vannak, amelyek nem sarjadhatnának, ha a mélyben nem lennének igen nagy, akár timsótói, akár szuroktól égő tüzek.
Tehát a belső tűz és a láng gőze a föld ereiben megmaradva és izzva, azt a földet könnyűvé teszi, és ott, ahol kibukkanva található, nem tartalmaz nedvességet. Tehát amikor a három, a tűz heve által hasonló módon alakított dolog egy keverékben egyesül, hirtelen vizet véve fel, összeállnak és a nedvességtől gyorsan megkeményítve megszilárdulnak és sem a hullámok, sem a víz ereje nem képesek megbontani őket.

2. Hogy pedig ezeken a helyeken tüzek vannak, az a dolog is jelezheti, hogy a Cumae melletti Baiaeban a hegyekben izzasztóhelyek vannak kivájva, s ezekben a mélyben a tűz hevétől születő forró pára átlyukaszt ja a földet, s rajta áthaladva e helyeken kijön és így kiváló izzasztóhelyeket hoz létre. Ugyanígy arra is emlékeznek, hogy régen a Vezúv hegye alatt megnövekedtek és túl bővek voltak a tüzek és belőle a mezőkre csapott a láng. És ezért úgy látszik, hogy az, amit tajtékkőnek vagy pompeii szivacskőnek neveznek, másfajta kőből égett ki és keletkeztek olyan tulajdonságai, amilyennek most látjuk.

3. Ám olyan fajta szivacsos kő, amit innen bányásznak, nem található akárhol, hanem csak az Aerna körül és a müsziai dombokon - ezt a görögök katakekaumenénak nevezik - és másutt is, ha a hely sajátosságai hasonlóak. Ha tehát e helyeken hőforrások vannak és forró gőzök minden üregben, s a régiek emlékezete szerint ugyanezeken a helyeken a mezőkön bolyongó tüzek voltak, bizonyosnak látszik, hogy a tűz heve a tufából és a földből éppúgy kivette a nedvességet, mint a kemencében a mészből.

4. Tehát ha különböző és ellentétes dolgokat megégetve és egyesítve, a nedvesség forró szomjúságát hirtelen bő víz csillapítja, az egyes ülő testekben rejtőző hőtől felhevül és arra készteti őket, hogy hevesen összeforrjanak és gyorsan egyetlen szilárdság erejét nyerjék. Marad még az a kérdés, hogy Etruriában, ahol ugyancsak sűrűn vannak hőforrások, miért nem keletkezik ilyen por is, amelytől ugyanúgy megszilárdulna a víz alatti építmény? Ezért, mielőtt még kérdeznének, tanácsosnak látszik, hogy elmondjam ezekről, miként lehetnek.

5. Nem minden helyen és vidéken keletkeznek ugyanolyan fajta földek és kövek, hanem némelyik földes, másik durva vagy kavicsos, ismét máshol homokos, nem kis mértékben fás tulajdonságú. Ugyanígy, a tájaknak az anyagban és a talaj teljesen különböző és ellentétes fajtáiban megnyilvánuló változatosságával együtt a föld mélyében is sajátos tulajdonságok rejlenek.
A legjobban azon látható ez, hogy ott, ahol az Appennini-hegység Itália és Etruria vidékeit körülveszi, sehol sem hiányzik a bányahomok, az Appenninuson túl pedig az Adriai-tenger felé nem található, ugyanígy Akhaiában, Ázsiában,m s általában a tengeren túl, és még neve sincs. Tehát ugyanazok a kedvező körülmények nem jöhetnek össze minden olyan helyen, ahol bőséges hőforrások fakadnak, hanem minden, amit a természet alkotott, nem az emberek akaratából, hanem mintegy véletlenszerűen szétszórva jön létre.

6. Tehát azokon a helyeken, ahol nem a föld eleméből, hanem faféléből való hegyek vannak (a fa lágyabb a tufánál, viszont szilárdabb, mint a föld), ott a tűz ereje, amely a föld erein át kitör, megégeti azt. Ami lágy és gyenge, azt elégeti, ami kemény, azt meghagyja. A mélyből jövő izzás hevétől teljesen kiégett efféle homok keletkezik némely vidéken, s ezt carbunculusnak nevezik. Ezért ahogyan Campaniában a föld kiégetésévels0 hamu készül, Etruriában az izzított anyag carbunculus színű lesz. Mindkettő kiváló a falazásnál, ám az előbbi a szárazföldi épületeken, utóbbi inkább a tengeri gátaknál előnyös.