1. A törtkő falazatoknál elsősorban a homokot kell megvizsgálni, hogy alkalmas-e habarcs keverésére és nem keveredett-e hozzá föld. A bányahomok fajtái pedig ezek: fekete, szürke, vörös és barnásvörös. A legjobb az a fajta közöttük, amelyik a – kézben dörzsölve csikorog, viszont nincs érdessége. Hasonlóképpen jó az is, amit ha fehér gyolcsra hintünk, aztán ismét lerázzuk vagy leverjük, nem piszkítja be es nem marad rajta föld.

2. Ám ez a fajta káros az építkezésben: nehezen szárad és a fal sem viseli el a folyamatos terhelési, csak akkor, ha közbeiktatunk valamit, hogy megnyugodjék, s a boltozatokat sem tartja meg. A tengeri homok azért is rosszabb, mert ha vele vakolat készül, sót bocsátván ki, tönkreteszi azt.

3. A bányahomok viszont gyorsan szárad a falazatban, a vakolat maradandó és á boltozatot is viseli, de csak az, amelyik frissen jön a bányából. Mert ha hosszú ideig fekszik kiásva, a naptól, a holdtól és a fagytól kifőzve szétmállik és földessé válik. Ezért ha a falazatban alkalmazták, nem tartja össze a köveket, azok szétomlanak és szétcsúsznak, a falak nem bírják a terhelést elviselni.
A frissen bányászott homok pedig ugyanakkor, amikor oly előnyös a falszerkezetben az nem használható a vakolatokban, mivel kövérsége míg pelyvával kevert mész a kő miatt nem képes repedések nélkül kiszáradni. A folyami homok viszont soványsága által, akár az opus signium, simítóval megdolgozva a vakolatban tartja a szilárdságot.