Az állatok nagyjából ugyanolyan szerepet töltöttek be az ókori ember életében, mint napjainkban. A görögöknél ugyanazokat a háziállatokat találjuk meg, mint nálunk. A tyúk Perzsiából került a görögökhöz; Arisztotelész még perzsa madárnak nevezi. A kakasok harcias természete is hamar szemükbe ötlik, s gyakran rendeznek kakasviadalokat.
A rómaiak továbbfejlesztik ezt a szórakozást; ők mára fürj- és fogolyviadalokat is nagyon kedvelik. A görögök ismerik jól a tevéket is, de az elefántnak Arisztotelész még csak az ázsiai fajtáját említi. Az afrikai elefántok a punok révén válnak ismeretessé Itáliában.

A ragadozó madarakat betanítva vadászatoknál használták fel, különösen a vércsét és az ölyvet. A ragadozó nagy vadak viszont az amfiteátrumi állatviadalok közkedvelt szereplői voltak. Az amfiteátrum porondján megtaláljuk az oroszlánt, a tigrist, a párducot, az elefántot, a medvét, sőt a vízilovat is.

Az állattan első tudományos rendszerezője a görögöknél Arisztotelész volt, aki igen kiterjedt kutatómunkát végzett, s kb. 500 állatfajt ismert. A rómaiaknál ismét az idősebb Plinius hatalmas művére kell hivatkozni, amely ha új utakat nem mutatott is a kutatás számára, mégis összefoglalta legalább mindazt, amit abban a korban tudtak.



Majoros József