logo

XVIII Aprilis AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

XVI-XVII fejezet

XVI

1. Most el akarok mondani neked egy kis történetet, hogy megértsd, mennyire nem vet meg a vágy semmi-féle eszközt, amely a gyönyör felkorbácsolását szolgálja, és milyen leleményesen lovalja magát az őrjöngésbe.
Hostius Quadra olyan undorító ember volt, hogy még a színházban is kifigurázták. Ezt a fösvény gazdagot, százmillió sestertius rabszolgáját, amikor saját rabszolgái végeztek vele, az isteni Augustus méltatlannak ítélte a megbosszulásra, sőt épphogy azt nem mondta, hogy jogosan ölték meg.

2. Nemcsak az egyik nemmel tette magát tisztátalanná: egyformán habzsolta a nőket és a férfiakat. Ő készíttetett olyan, a tárgyakat jócskán felnagyító tükröket, amilyenekről az előbb beszéltem: ezekben nézve egy ujj nagyobb és vastagabb volt, mint egy kar. Ezeket úgy rendezte el, hogy amikor egy másik férfi hátulról közösült vele, ő a csődör minden egyes mozdulatát látta egy tükörben, és a hímvessző hamis méreteinek úgy örült, mintha igazi volna.

3. Minden fürdőben sorozást tartott, és úgy válogatta a férfiakat, hogy nyíltan méretet vett róluk, de kielégíthetetlen hitványságát még ilyen hazugságokkal is szórakoztatta. Na, most mondd, hogy a tükröt a szépítkezés miatt találták fel! Elmondani is visszataszító, amit ez a szörnyeteg - bár saját magát marcangolná szét - mondott és csinált, miközben mindenfelől tükrökkel rakták körül, hogy tulajdon gyalázatának nézője lehessen, és ami akkor is nyomja a lelkiismeretet, ha titokban marad, és aki megtette, maga előtt is letagadja, abból ő nemcsak szájával, hanem szemeivel is töltekezett.

4. Pedig, Herculesre, a bűnök borzadnak attól, hogy meglátják őket. A lezüllött és minden csúfságnak kitett emberek is nagy érzékenységgel tartanak a tekintetektől. Ő meg, mintha nem lett volna elég, hogy hallatlan újdonságoknak veti alá magát, még saját szemeit is vendégül hívta ezekre, és nagy vétkének látványával nem tudva betelni, tükrökkel vette körül magát, így osztva többfelé gyalázatát, hogy mindenhová jusson belőle. És mivel nem tudott elég alaposan figyelni, amikor lesunyta a fejét, és mások ágyékára tapadt, nagy művét képekkel állította maga elé.

5. Nézegette szájának hírhedt bujaságát, nézegette a férfiakat, akiket mindenféle célra egyszerre engedett magához, sőt gyakran egy hím és több nőstény közt osztva meg erőit, egész testével kiszolgáltatva magát, nézegette az ocsmányságokat. Mit hagyott ez a tisztátalan ember a sötétségnek? Nem riadt vissza a napvilágtól, hanem természetellenes közösüléseit saját magának mutogatta, saját magától gyűjtötte az elismerést. Szerinted volt valami undorító viselkedésében, amit ne festetett volna le szívesen?

6. Még az utcanőkben is van valami szemérem, minden-ki játékszeréül odadobott testük elé mégiscsak odatartanak valamit, hogy boldogtalan kiszolgáltatottságuk napvilágra ne kerüljön: bizonyos dolgokban még egy bordélyház is szégyenlős. Ez a szörnyeteg meg látványosságot csinált ocsmány viselkedéséből, és azt mutogatta magának, aminek eltakarására nincs elég sötét éjszaka.

7. „Férfi és nő egyszerre van rajtam - mondta, - de azért azzal a fölösleges testrészemmel a férfiasságomat is gyakorolom valakinek a szégyenére. Minden tagomat lefoglalja a paráznaság. Osztozzon hát bujálkodásomban a szemem is, legyen tanúja és felügyelője! Amit testhelyzetem miatt eltakar előlem a természet, mutassa meg a művészet, nehogy azt higgyék, nem tudom, mit csinálok.

8. Hiába fukarkodott a természet az emberi vágy segédeszközeivel, hiába volt bőkezűbb más állatok közösüléséhez. Megtalálom én a módját, hogy beteges hajlamaimat meg is csaljam, ki is elégítsem. Mi lesz a hitványságommal, ha a természet mértéket szabhat a bűneimnek? Olyan tükröket rakok magam köré, amelyek hihetetlenül felnagyítják a tárgyakat.

9. Ha lehetne, valóra is váltanám - de mivel nem lehet, hát hazugsággal lakom jól. Ocsmányságom lásson többet, mint amennyi belefér, és csodálkozzék, mi mindent eltűr!” Méltatlan gaztett! Talán gyorsan és azelőtt ölték meg, hogy végignézhette volna: a tükre előtt kellett volna levágni.



XVII


1. Most nevessük ki a filozófusokat, hogy a tükör természetéről értekeznek, hogy azt kutatják, miért tükröződik így az arcunk, miért néz éppen szembe velünk, mi volt a célja a természetnek, hogy miután valódi testeket szült, tükörképüket is láttatni akarta, mire volt jó megalkotni ezt az anyagot, amely képmások felfogására képes.
Nyilván nem arra, hogy a tükör előtt tépkedjük ki a szakállunkat, vagy férfiarcunkat csiszatoljuk: a természet semmivel nem a puhányságnak akart kedvében járni - hanem mindenekelőtt azért alkotta meg ezt, mert szemünk, amely gyenge ahhoz, hogy szemtől szemben kibírja a Napot, nem ismerhette volna meg annak formáját, így viszont, fényét tompítva, megmutatja nekünk. Hiszen szemlélhetjük ugyan, amikor kel vagy nyugszik, de valódi megjelenését, amikor nem vörös, hanem vakító fényben ragyog, nem ismerhetnénk, ha valamilyen nedvességben nem mutatkoznék meg nekünk szelídebben és szemünk számára elviselhetőbben.

3. Ezenkívül nem láthatnánk a két égitest találkozását, amely egy időre kioltja a napvilágot, és nem tudhatnánk, mi rejti el a Napot, amikor egy felhő sincs előtte, ha a földön nem láthatnánk nyíltabban a Nap és a Hold képmását.

4. Azért született meg a tükör, hogy az ember megismerje önmagát, mert ebből kiindulva sok mindent elérhet. Először is önmaga ismeretét, aztán megfontoltságot bizonyos dolgokban: hogy ha szép, kerülje a rossz hírnevet, ha csúnya, legyen tudatában, hogy aminek a teste híjával van, azt erényeivel kell megváltania; ha fiatal, virágzó ifjúsága figyelmeztesse, hogy most van az ideje a tanulásnak és a bátor tetteknek, ha öreg, vesse le ősz fejéről, ami méltatlan hozzá, és gondoljon néha a halálra. Ezért adta meg nekünk a természet a lehetőséget, hogy lássuk magunkat.

5. Egy tiszta forrás vizében vagy egy sima kőben bárki megnézhette magát: Minap is fürkésztem a partról arcom a szélcsendes vízben. Mit gondolsz, hogyan ápolták a külsejüket, akik ilyen tükör előtt fésülködtek? Az az egyszerűbb, a járulékos dolgokkal megelégedő kor még nem torzította hibává az ajándékokat, és a természet találmányait nem rabolta el saját vágyának és fényűzésének céljaira.

6. Először mindenki véletlenül látta meg a saját arcát. Aztán, mivel a halandók ösztönös önszeretete kellemessé tette számukra saját külsejük látványát, egyre többször néztek bele abba, amiben meglátták a tükörképüket.
Miután egy hitványabb nemzedék még a föld alá is lement, hogy kiássa, amit inkább el kellett volna temetni, az ember először a vasat használta föl - ennek a kiásásából még nem lett volna baj, ha csak kiásták volna -, aztán a föld egyéb csapásait, amelyek sima felülete felvillantotta a mással foglalkozó emberek előtt saját képüket. Egyik a poharában, másik a más célra szerzett bronzban látta meg ezt a képet. Később már egyenesen erre a célra készítették a még nem ezüstfényű, de törékeny, hitvány anyagból való körlapokat.

7. Amikor a régi korok embere még rendezetlen külsővel élte napjait, és ha a folyó árjában lemosta magáról a munkában ráragadt piszkot, már elég tisztának érezte magát, már akkor is gondja volt rá, hogy rendbe tegye a haját, és lefésülje meredező szakállát. De ehhez nem kellett a másik segítsége, elintézte ki-ki magának. Még a feleség sem nyúlt hozzá a férje hajához, amelyet valaha a férfiak is kibontva viseltek, hanem maguk rázták helyre, mint a nemes állatok a sörényüket, így voltak szépek fodrászmester nélkül.

8. Később, amikor a fényűzés vette át a hatalmat, életnagyságú tükröket véstek aranyból és ezüstből, aztán ékkövekkel díszítették. Egy nőnek egyetlen ilyen többe került, mint a régi asszonyok hozománya, beleértve azt is, amit az állam adott a szegény hadvezérek gyermekeinek. Vagy talán azt hiszed, Scipio lányai arannyal foncsorozott tükörben nézegették magukat, amikor a hozományuk veretlen érc volt?

9. Ó, boldog szegénység, amely ilyen nagy megtiszteltetésnek adott helyet! Nem kapták volna azt a hozományt, ha lett volna nekik. De bárki volt is, akinek mintegy a senatus lett az apósa, megértette, hogy olyan hozományt kapott, amelyet istenfélő ember nem adhat vissza . Ma már a felszabadított rabszolgák leánykáinak egy tükörre nem volna elég az a hozomány, amelyet a római nép kincstárából a senatus adott.

10. A fényűzés ugyanis, amelyet a gazdagság hozott magával, lassacskán egyre rosszabbra fordult, és a hibák ugrásszerű növekedésbe kezdtek. A legkülönfélébb módszerekkel már annyira sikerült minden különbséget eltüntetni, hogy amit azelőtt női piperének hívtak, ma ott lapul a férfiak holmija közt - minden férfinak, még a katonáknak is! Már csak a szépítkezés kedvéért használunk tükröt? Mindannyiunk hibája, hogy szükség lett rá.


Forrás: Lucius Annaeus Seneca - Természettudományos vizsgálódások
Fordította: Kopeczky Rita
ISBN 963 86369 3 9