VI

1. Azt is felsorolhatjuk a többi érv között, hogy félkörnél nagyobb szivárvány sohasem jelenik meg, és hogy annál kisebb, minél magasabban jár a Nap. [Ahogy nagy költőnk, Vergilius mondja: „a nagy Ív iszik ott fenn”, amikor eső közeledik. Hogy mivel fenyeget, a viszont attól függ, merről jelenik meg. Ha dél felől támad sok vizet hoz: a Nap, bár ereje teljében van, nem tudta legyőzni a felhők túlerejét. Ha nyugati irányban ragyog fel, csak szemerkélő, enyhe eső lesz. Ha keleten vagy arrafelé tűnik elő, derűs időt ígér.]

2. „De ha a szivárvány a Nap képmása, miért mutatkozik sokkal nagyobbnak, mint a Nap?” Mert van olyan természetű tükör, amely alaposan felnagyítja, amit lát, és óriásira növeli az alakokat, de olyan is, amely összezsugorítja.

3. Azt mondd meg nekem, hogy ez a jelenség miért ír le körívet, ha nem azért, mert egy kört tükröz? Azt még talán megmondod, mitől olyan színpompás, de hogy mitől ilyen az alakja, nem tudod megmondani, ha nem mutatsz egy mintát, ami szerint alakul. Ez pedig nem lehet más, mint a Nap, és mivel te is elismered, hogy ez adja a színét, ebből egyenesen következik, hogy az alakját is. Végül: egyetértünk abban, hogy a színek, amelyek a légkör tereit megfestik, a Naptól valók; mindössze abban nem értünk egyet, hogy szerinted ez valódi szín, szerintem látszólagos. Márpedig akár valódi, akár látszat, a Naptól való. Te nem tudod okát adni annak, hogy ez a szín hirtelen támad és hirtelen szűnik meg, noha minden fényjelenség fokozatosan jön létre és fokozatosan oszlik el.

4. Váratlan megjelenése és váratlan eltűnése egyaránt mellettem szól. Ez ugyanis jellemző a tükörre, hiszen abban nem lépésről lépésre épül lel, ami megjelenik, hanem rögtön ott terem teljes egészében.
Az egész képmás éppolyan gyorsan szét is foszlik benne, mint ahogy keletkezett, mert létrehozásához vagy eltüntetéséhez nem kell más, csak odamutatni a testet vagy elvenni előle. Nincs tehát abban a felhőben semmiféle különálló létező vagy test, csak megtévesztés és megfoghatatlan hasonlóság. Tudni akarod, hogy így van? A szivárvány megszűnik, ha eltakarod a Napot. Mondom, tegyél a Nap elé egy másik felhőt, és ennek a színpompája semmivé lesz.

5. „De a szivárvány jóval nagyobb, mint a Nap.” Most mondtam, hogy létrejöhetnek olyan tükrök, amelyek sokszorosára növelnek minden testet, amelyet leképeznek. Hozzáteszem azt is, hogy vízen át nézve minden sokkal nagyobb.
Akármilyen apró és elmosódott betűk nagyobb méretben és tisztábban látszanak egy vízzel teli üveggömbön át; a gyümölcsök szebbnek látszanak, mint amilyenek, ha egy üvegben úsznak; még a csillagok is nagyobbnak tűnnek egy felhőn keresztül nézve - mert látásunk megcsúszik a nedvességen, és nem tudja híven megragadni, amit akar. Ez nyilvánvalóvá lesz, ha megtöltesz egy poharat vízzel, és beledobsz egy gyűrűt: bár a gyűrű a pohár fenekén hever, a képe a víz színén látszik.

6. Nedvességen keresztül nézve minden sokkal nagyobbnak tűnik a valóságosnál. Mi abban a furcsa, hogy a Nap képmása, amely egy nedves felhőben látható, nagyobb lesz, ha egyszer ennek két oka is, van? A felhőben ugyanis van valami üvegszerű, ami átengedi a fényt, van vízszerű is, mert bár még nem víz van benne, de már az készül, vagyis ez már annak a dolognak a természete, amibe a felhő a saját természetéből átfordul.


VII

1. „Ha már szóba hoztad az üveget - halljuk az ellenvetést -, pontosan ebből kovácsolok érvet ellened. Készítenek egyfajta barázdált vagy éppen sokszögletű, bunkósbothoz hasonlóan bogos üvegpálcikát ; ha ezt ferdén éri a Nap, olyan színjelenséget mutat, amilyen a szivárványban látható - csak hogy megtudd: nem a Nap képmásáról van itt szó, hanem a fényvisszaverődés miatti színváltozásról.”

2. Először is, ebben az érvelésben sok minden mellettem szól: hogy a szivárványt nyilvánvalóan a Nap okozza, hogy nyilvánvalóan lennie kell valami sima és tükörszerű dolognak, ami a Napot visszaveri; aztán hogy nyilvánvalóan nem jön létre semmiféle szín, csak egy hamis szín látszata, mint amilyet - ahogy mondtam - a galambok nyaka felvesz és elveszít, ahogy meg-meghajlik. Márpedig így van ez a tükörrel is, hiszen az nem színt ölt magára, csak valami más színének egyfajta másolatát.

3. Mindössze azt az egyet kell megoldanom, hogy abban a pálcikában nem látható a Nap képmása: nem képes ugyanis jól megjeleníteni azt, így hát megpróbálja ugyan visszaadni - hiszen az anyaga sima és alkalmas erre -, de nem tudja, mert szabálytalanul van kialakítva.
Ha megfelelőképpen készült volna, annyi Napot tükrözne vissza, ahány bog van benne. Mivel azonban ezek nincsenek elég messze egymástól, él nem elég tágasak ahhoz, hogy a tükör szerepét betölthessék, nem jelenítik meg a képmásokat, csak megkezdik, él éppen a közelség miatt zavarják össze és mossák el egyetlen szín látszatává.


VIII

1. „De miért nem alkot a szivárvány teljes kört, miért csak félig látszik akkor is, amikor a legjobban megnyúlik és meghajlik?” Egyesek így vélekednek: „A Nap, mivel sokkal magasabban van a felhőknél, csak felülről éri őket; ebből az következik, hogy az alsó részüket nem festi meg a fény. Tehát mivel egy irányból kapják a Napot, ezért annak csak egy részét képezik le, amely sohasem nagyobb, mint a fele.”

2. Ez az érv nem valami hatásos. Miért? Mert bármennyire is felülről süt a Nap, mégis az egész felhőt éri, tehát meg is festi az egészet. Hogyne, hiszen át szokta bocsátani rajta a sugarait, és áttör a felhő minden sűrűségén. Aztán meg: ezek saját állításukkal kerülnek ellentétbe. Ha ugyanis a Nap a felhők fölött van, és ezért csak a felső részüket árasztja el, akkor a szivárvány sohasem fog a földig érni - márpedig leereszkedik egészen a talaj szirtjéig.

3. Ezenkívül a szivárvány mindig a Nappal szemközt van, annak pedig semmi jelentősége, hogy fölötte van-e vagy alatta, mert az egész szemközti oldalt éri a fény. Továbbá a lenyugvó Nap is előidéz néha szivárványt - ez viszont bizonyosan alulról süti a felhőket, hiszen már földközelben van. Márpedig a szivárvány ilyenkor is félkör alakú, hiába kapják a felhők a Napot alacsony és megvetendő irányból.

4. A mieink , akik szerint a fény úgy tükröződik a felhőben, mint egy tükörben, a felhőt üregesnek feltételezik, olyannak, mint egy gömbszeletet, amely nem képes teljes kiirt tükrözni, mert maga is csak részlete a körnek. Az állítás mellé felsorakozom, de az érvvel nem értek egyet. Ha ugyanis egy homorú tükörben a vele szembeállított kör egész arculata megjelenik, akkor semmi akadálya, hogy egy félkörben is meglássák a teljes gömb.

5. Azt is említettük, hogy a Nap és a Hold körül is megfigyelhetők szivárványhoz hasonló gyűrűk. Miért alkot ez teljes kört, míg a szivárvány soha? Aztán meg, miért mindig csak üreges felhők fogadják be a Napot, egyenletesen tellek pedig véletlenül sem?

6. Aristoteles azt mondja, az őszi napéjegyenlőség után a nappal bármelyik órájában támadhat szivárvány, nyáron azonban csak kora reggel vagy késő délután. Ennek az oka magától értetődő. Először is, a nappal derekán a hevesen tűző Nap megsemmisíti a felhőket, és mivel éppen szétszaggatja őket, nem láthatja viszont bennük a képmását - míg hajnaltájt vagy leszállóban kevesebb az ereje, ezért a felhők képesek felfogni és visszaverni.

7. Továbbá a Nap csakis akkor támaszt szivárványt, ha szemben van a felhőkkel, amelyekben támasztja - és mivel a Nap állása mindig ferde, amikor a nappalok rövidebbek, ezért a nappal bármelyik szakában talál olyan felhőket, amelyekre szemből süthet, akkor is, amikor pályája tetőpontján van.
Nyáron azonban éppen a fejünk búbja fölött halad el, így délben, amikor a legmagasabban áll, túl egyenes vonalban néz le a földre ahhoz, hogy bármilyen felhőre akadjon; ilyenkor ugyanis a felhők mind alatta vannak.


IX

1. Most a „vesszőről” kell szót ejtenünk, amely ugyanilyen színpompás, és amelyet szintén az eső jelének tartunk. Erre nem kell sok fáradságot vesztegetnünk, mivel a „vessző” nem egyéb, mint félbemaradt szivárvány. Ez a jelenség is színes, de nincs benne görbület: vízszintesen nyúlik el.

2. Általában a Nap mellett alakul ki, egy nedves és már oszladozó felhőben. Így a szivárványéval azonos a színezete, csak az alakja más, mivel más a felhők alakja is, amelyekben kibontakozik.


X

Hasonló színgazdagság jellemzi a koronát is, de ez annyiban más, hogy korona bárhol kialakulhat, ahol égitest van, szivárvány csakis a Nappal szemközt, vessző pedig csakis a Nap környezetében. Így is szemléltethetném a három különbségét: ha a koronát kettészakítod, szivárvány lesz belőle, ha kiegyenesíted, vessző. Mindegyik sok színben játszik, amelyek az égszínkékből és vörhenyesből adódnak. Vessző csak a Nap mellett nyúlhat el, a szivárvány azonban lehet nap- vagy holdszivárvány, korona pedig minden égitestet övezhet.