logo

XVII Aprilis AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

IV-V fejezet

IV.

1. Ehhez még valami hozzájárul: az is nyilvánvalóvá teszi, hogy a képmás a tükrözés elve alapján keletkezik: mindig fordítva jelenik meg, vagyis a leképezett egyik oldala a kép másik oldalán látszik. A mértantudósok nem is meggyőző, hanem kényszerítő erejű érveket hoznak fel, így senkinek sem maradhat kétsége afelől, hogy a szivárvány a Napnak a tükör nem megfelelő alakja miatt rosszul visszaadott képe. Közben mi próbálkozzunk meg egyéb bizonyításokkal, amelyek egyszerűen olvashatóak.

2. A szivárvány ilyen születése mellett szóló érvnek tartom azt is, hogy nagyon gyorsan születik. Hiszen ez a hatalmas, színpompás test egy pillanat alatt befonja az eget, és ugyanilyen gyorsan tűnik el; márpedig semmi nem jön létre olyan gyorsan, mint tükörben a kép. A tükör ugyanis nem alkot, csak megmutat.

3. A parioni Artemidorus azt is hozzáteszi, miféle felhőnek kell lennie annak, amely ilyen alakban tükrözi a Napot.
Azt mondja: „Ha homorú tükröt készítesz, amely egy elmetszett gömbsüveg része, és a középponton kívül állsz meg, akkor azokat, akik melletted állnak, fejjel lefelé látod és közelebb magadhoz, mint a tükörhöz.

4. Ugyanez történik - mondja -, amikor egy gömbölyű és üreges felhőt oldalról nézünk: a Nap képe a felhőtől eltávolodik, közelebb kerül hozzánk, és jobban felénk fordul. Tűzvörös színe a Naptól származik, az égszínkék a felhőtől, a többi e kettő keveréke.”


V.

1. Ezzel szemben így érvelnek: „A tükrökkel kapcsolatban kétféle álláspont létezik: egyesek úgy vélik, képmásokat látunk bennük, azaz testünk alakját, amelyet testünk bocsátott ki és arról vált le; mások szerint a tükörben nem képek, hanem maguk a testek láthatók, mert a szem látósugara megfordul, és önmagába tér vissza.”

2. A lényeg szempontjából azonban egyáltalán nem számít, hogyan látjuk, amit mindenképpen látunk, hanem akárhogy is, de az eredetihez hasonló képnek kell a tükörben megjelennie. Mármost van-e még két, egymástól olyan különböző dolog, mint a Nap és a szivárvány, amelyben a Napnak sem az alakja, sem a színe, sem a nagysága nem ismerhető fel? A szivárvány sokkal nagyobb és a ragyogó részén sokkal vörösebb a Napnál, többi színében pedig nem is hasonlít hozzá.

3. Másodszor: ha azt állítod, hogy a levegő képes tükörként viselkedni, akkor bizonyítsd be, hogy a levegő mint test ugyanolyan sima, ugyanolyan egyenletes, ugyanolyan csillogó, mint a tükör. Márpedig olyan felhő nincs, amely tükörhöz hasonlítana: gyakran átsétálunk egy felhő kellős közepén, mégsem látjuk benne magunkat; akik hegycsúcsokat másznak meg, látják a felhőt, mégsem pillantják meg benne a tükörképüket.

4. „Minden esőcsepp megannyi tükör.” Elfogadom, de azt nem, hogy a felhő esőcseppekből áll. A felhőkben ugyanis nem maguk az esőcseppek vannak, hanem valami, amiből esőcseppek keletkeznek. Még víz sincs a felhőben, csak a leendő víz alapanyaga.

5. Fogadjuk el azt is, hogy a felhőkben számtalan csepp van, amelyek tükröznek, de akkor sem mind együtt tükröznek egyvalamit, hanem mindegyik külön-külön. Aztán meg, tégy több tükröt egymás mellé: a tükörképek nem egyesülnek, hanem mindegyik egymaga tartalmazza a látott dolog hasonlatosságát.
Vannak tükrök, amelyeket sok apró tükörből állítottak össze: ha egy embert állítasz eléjük, egész nép jelenik meg bennük, mert minden egyes részecske külön-külön megjeleníti az arcot, Ezek, bár összekapcsolódnak és egy helyen vannak, mégis elválasztják egymástól a képeiket, és egy emberből tömeget csinálnak, de nem mossák egybe ezt a sokaságot, hanem egyes arcokra osztva széttagolják. A szivárványt azonban egyetlen vonal határolja, az egésznek egységes az arculata.

6. „Miért? - hangzik az ellenvetés. - Ha a víz egy törött vízvezetékből lövell ki, vagy evező veri fel, abban nem figyelhető meg a szivárványban látott színekhez hasonló jelenség?” Való igaz, de nem azért van így, amiért te szeretnéd, vagyis mert minden egyes csepp befogadja a Nap képmását.
A cseppek ugyanis túl gyorsan hullanak ahhoz, hogy egy képmást befogadhassanak; ahhoz, hogy felfoghassák, amit megjelenítenek, egy helyben kell állniuk. Mi történik tehát? A színt veszik föl, nem a képmást. Egyébként, amint Nero Caesar ékes szavakkal mondja: „csillog a bólogató cytheréigalamb nyaka tolla”, s a páva nyaka is pompás színekben ragyog, ahogy meghajlik. Nevezzük talán tükörnek az ilyen tollakat, amelyek minden mozdulatra színt váltanak?

7. A felhő természete legalább annyira különbözik a tükörétől, mint az említett madaraké, vagy a kaméleoné és egyéb állatoké, amelyek vagy maguk változtatják a színüket, ha a haragtól vagy párosodási kedvtől lángra gyúlva bőrüket átfesti a benne szétáradó nedv, vagy a fényviszonyok színezik el őket, aszerint hogy a fény egyenesen vagy ferdén esik rájuk.

8. Hiszen mi az, ami a felhőkben tükörszerű? A tükör nem átlátszó, a felhők áteresztik a fényt. A tükör sűrű és tömör, a felhők ritkák. A tükör egyetlen anyagból van, a felhők különféle anyagokból véletlenszerűen állnak össze éppen ezért feszültségek vannak bennük, nem is maradhatnak egyben sokáig.
Ezenkívül: látjuk, hogy amikor kel a Nap, vörös az ég egy része, látunk néha tüzes színű felhőket is. Mi az akadálya, hogy amint a Nappal találkozva fölveszik ezt az egy színt, úgy sok színt is kaphassanak, anélkül hogy rendelkeznének a tükrözés képességével?

9. Azzal is érveltél az előbb, hogy a szivárvány mindig a Nappal szemben támad, mert a tükör is csak szemből tükrözi a képmást. Ebben egyetértünk. Ahogy ugyanis a tükörrel szemközt kell elhelyezni azt, aminek a képét át kell vennie, úgy a Napnak is megfelelően kell elhelyezkednie ahhoz, hogy a felhők megfestődhessenek; nem váltja ki ugyanazt a hatást, ha akárhonnan ragyog fel, mert ehhez a jelenséghez a sugaraknak éppen megfelelő ütése kell.” -

10. Ezt mondják azok, akik a felhő megszíneződésével magyarázzák a szivárványt. Posidonius és mások, akik szerint ez a látvány a tükrözés elve alapján keletkezik, erre így felelnek: „Ha a szivárványban bármilyen szín volna, megmaradna, és minél közelebbről néznénk, annál jobban kivehető lenne. A szivárvány képe azonban csak a távolból tiszta, ha a közelébe erünk, elenyészik.”

11. Ezzel az ellenérvvel nem értek egyet, bár a véleményt magát helyeslem. Megmondom, miért. Mert a felhő elszíneződik ugyan, de úgy, hogy a színe nem mindenhonnan látható. Hiszen maga a felhő sem mindenhonnan látható: aki a belsejében van, nem látja.
Akkor hát mi abban a furcsa, hogy aki nem látja a felhőt, az a színét sem látja? Márpedig a felhő létezik, még ha nem látszik is a színe ugyancsak. Így hát nem bizonyítja a szín látszólagos voltát, hogy eltűnik, ha közeledünk hozzá; hiszen ugyanez történik magukkal a felhőkkel, és attól még nem látszólagosak, hogy nem látni őket.

12. Továbbá ha azt hallod, hogy a Nap megszínezi a felhőt, az nem azt jelenti, hogy úgy ég bele a szín, mint egy kemény, szilárd és maradandó testbe, hanem csak mint valami híg, bizonytalan anyagba, amely csak rövid időre képes formát ölteni.
Vannak színek, amelyek csak bizonyos távolságból mutatkoznak meg igazi valójukban: minél jobb minőségű és telítettebb a tyrusi bíbor, annál magasabbra kell emelni, hogy ragyogása érvényesüljön. De attól még nem színtelen, hogy a legszebb színét csak akkor mutatja meg, ha egy bizonyos módon bomlik ki.

13. Jómagam Posidoniusszal értek egyet: megítélésem szerint a szivárvány úgy keletkezik, hogy a felhő gömbszelet alakú homorú tükör formáját ölti. Ez csak a mértantudósok segítségével bizonyítható, akik minden kétséget eloszlató érvekkel mutatják ki, hogy a szivárvány a Nap képmása, amely azonban nem hasonlít hozzá.

14. Nem minden tükör felel meg ugyanis a valóságnak. Van, amelyikbe már bele sem mersz nézni, olyan csúfra torzítja az elébe álló arcát, megtartva a hasonlóságot, de rosszabb formában. Van, amelyikben izompacsirtaként tetszeleghetsz, akkorára duzzad benne a karod, sőt egész testalkatod túlnő az emberi mértéken.
Van, amelyik jobbról mutatja az arcodat, van, amelyik balról, van, amelyik egy csavarással megfordítja. Akkor hát mi abban a furcsa, ha a felhőben is olyan tükör képződik, amely a Nap képmását torzítva tükrözi vissza?


Forrás: Lucius Annaeus Seneca - Természettudományos vizsgálódások
Fordította: Kopeczky Rita
ISBN 963 86369 3 9