logo

XVII Aprilis AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

III fejezet.

1. Ezzel szemben szivárvány éjszaka nem, vagy csak nagyon ritkán keletkezik, mert a Holdnak nincs annyi ereje, hogy áthatoljon a felhőkön, és olyan színt árasszon rájuk, amilyet akkor kapnak, ha a Nap súrolja őket végig. Így hozzák ugyanis létre a színpompás ív alakot: mivel a felhőzet egyes helyeken duzzadtabb, másutt laposabb, egyes részei túl vas-tagok, hogy áteresszék a Napot, mások túl gyengék, hogy kizárják, ez az egyenetlenség váltakozva vegyít fényt és árnyékot, és alkotja meg a szivárvány csodálatos sokszínűségét.

2. A szivárvány létrejöttét mással is magyarázzák, a következőképpen: látjuk, hogy ha a vízvezeték csöve megreped valahol, a szűk nyíláson át kilövell a víz, és a ferde állású Nappal szemben szétporladva szivárványhoz hasonló jelenséget hoz létre. Ugyanezt láthatod, ha egyszer rászánod magad, hogy megfigyelj egy ványolót: amikor vizet vesz a szájába, és finoman rápermetezi a szárítókon kifeszített ruhára, megfigyelhető, hogy a bepermetezett levegőben különböző színek jelennek meg, amilyenek a szivárványban szoktak ragyogni.

3. Ne kételkedj abban, hogy ennek az oka a nedvességben rejlik: szivárvány ugyanis csak felhős időben keletkezik. De vizsgáljuk meg, hogyan keletkezik. Egyesek ezt mondják: némelyik csepp olyan, hogy átengedi a napfényt, mások jobban összetömörülnek, semhogy átlátszanának; így az előbbiek adják a ragyogást, az utóbbiak az árnyékot. A kettő összjátékából alakul hát ki a szivárvány: egy része, amelyik befogadja a napfényt, ragyogó, más része, amelyik kizárja azt, és önmagából árnyékot vet a vele szomszédos részekre, homályosabb.

4. Vannak, akik szerint ez nem így van. Ez ugyanis akkor tűnhetnék igaznak, ha a szivárványban mindössze két szín volna, ha fényből és árnyékból állna. De tündököl abban ezer szép szín, más mindnek a fénye, mégis az átmenetet soha szem nem tudja kilesni: hol két sáv szomszéd, azonos; túlszéle megint más.
Látunk benne egy kis lángvöröset, egy kis sárgát, egy kis égszínkéket és más színeket, festmény módjára finom vonalakkal megrajzolva. Ahogy a költő mondja: nem tudhatod meg, hogy eltérnek-e a színei egymástól, csak ha az egyik szélét a másikkal hasonlítod össze. Az illeszkedés ugyanis megtévesztő, de annyira - a természet csodálatos művészete folytán -, hogy egészen hasonló színnel kezdődik, és teljesen másmilyennel ér véget. Miért tételeznek hát itt fel csak két színt, a fényt és az árnyékot, amikor végtelen sok színről kell számot adni?

5. Egyesek szerint így alakul ki a szivárvány: az égnek azon a részén, ahol már esik, a hulló eső minden egyes cseppje megannyi tükör, tehát mindegyik visszatükrözi a Nap képét. Ezután a sok, sőt számtalan lefelé tartó, illetve a mélységbe zuhanó tükörkép egybemosódik. A szivárvány tehát sok naptükörkép egybemosódása.

6. Ezt így következtetik ki: „Tégy ki vizet ezer tálban egy derűs napon: mindben megjelenik a Nap tükörképe. Cseppents egy-egy csepp vizet minden levélre: mindegyikben megjelenik a Nap tükörképe. Ezzel szemben egy hatalmas tavon nincs több tükörkép, csak egy. Miért? Mert minden korlátos és önmagában körülhatárolt sima felület tükör. Ossz tehát részekre válaszfalakkal egy hatalmas medencét: annyiszorosan tükrözi majd a Napot, ahány tavacska keletkezett benne. Hagyd úgy, ahogy van: egyszeresen tükröz.
Nem számít, milyen kicsi a nedvesség vagy tavacska: ha lehatárolt, máris tükör. Tehát az a végtelen sok vízcsepp, amelyet a hulló eső hoz magával, megannyi tükör, bennük a Nap megannyi képével. A szemlélő azonban összekeveredve észleli őket, és nem láthatja a köztük lévő távolságokat, mert a messzeség nem engedi. Így a sok különálló kép helyett csak egy látszik, az összesből ömlesztve.”

7. Aristoteles véleménye ugyanez: „A látás sugarai minden sima felületről visszaverődnek. Márpedig a víznél és a levegőnél simább nincs. Ezért már a sűrű levegőről is visszafordul hozzánk a látásunk. Amikor azonban a látás tompa és erőtlen, bármilyen levegővel való ütközéstől csődöt mond. Így vannak, akik olyan betegségben szenvednek, hogy saját magukat látják szembejönni, úgyhogy mindenütt a saját képmásukkal találják szembe magukat. Miért? Mert szemük csekély ereje még a közvetlenül előtte álló levegőn sem képes áthatolni, hanem megtorpan.

8. Így azt a hatást, amelyet másoknál a sűrű levegő kelt, náluk minden levegő előidézi, mert bármilyen levegő elég erős ahhoz, hogy gyenge látásukat visszaverje.” Ámde a víz sokkal nagyobb mértékben téríti vissza hozzánk a látásunkat, mert sűrűbb és leküzdhetetlen: feltartóztatja szemünk sugarait, és visszafordítja oda, ahonnan indultak.
Tehát, mivel az eső sok cseppből áll, ugyanannyi tükör is van benne; de mivel kiesik, a Napnak csak a színét adják vissza, az alakja nélkül. Aztán, mivel a számtalan és egyvégtében hulló esőcseppben ugyanaz a szín tükröződik, a jelenség kezdi nem sok különálló, hanem egyetlen, hosszú és folytonos kép arculatát ölteni.

9. „De hogy mondhatod - kérded -, hogy többezer képmás van ott, ahol én egyet sem látok? És ha egyszer a Nap egyszínű, a képmásai színe miért más és más?” Hogy megcáfoljam az általad fölvetett ellenérveket és másokat is, amelyek nem kevésbé cáfolandók, meg kell mondanom: nincs megbízhatatlanabb, mint a mi látásunk - méghozzá nemcsak olyankor, ha a térbeli távolság nem enged neki aprólékos áttekintést, de akkor sem, ha az orrunk előtt levő dolgokat szemléli. Az evezőt vékony vízréteg takarja - máris töröttnek látszik. A gyümölcs, ha üvegen át nézzük, sokkal nagyobb. Egy hosszabb oszlopcsarnokban az oszlopok végül összeérnek.

10. Térjünk vissza magára a Napra. A tudomány kimutatta, hogy az egész földkerekségnél nagyobb, de látásunk úgy összezsugorítja, hogy bölcs emberek állították róla, hogy mindössze egy láb nagyságú. Tudjuk, hogy nincs nála gyorsabb, de egyikünk sem látja, hogy mozogna, sőt el sem hinnénk, hogy halad, ha nem észlelnénk, hogy már odébb haladt.
Magáról a világegyetemről, amely szédítő sebességgel fordul körbe, és egy pillanat alatt pergeti újra a csillagok felkelését és lenyugvását, egyikünk sem érzékeli, hogy mozgásban van. Mit csodálod hát, ha szemünk nem tudja szétválasztani az esőcseppeket, és hatalmas távolságból nézve elvész számunkra az apró képek különálló volta?

11. Abban senki sem kételkedhet, hogy a szivárvány a Napnak egy harmatos és üreges felhőben fogant képmása. Beláthatod ezt abból, hogy mindig szemközt van a Nappal, és íve aszerint magas vagy alacsony, hogy a Nap lejjebb vagy följebb áll, a Nappal ellentétes irányba mozdulva el: amikor a Nap leszáll, magasabb a szivárvány, ha fent van, laposabb. Gyakran van ilyen felhő a Naptól oldalvást, ez azonban nem képez szivárványt, mivel nem egyenes vonalban fogadja a Nap képmását.

12. A sokszínűség pedig nem más okból jön létre, mint azért, mert a szín egy része a Naptól, más része a felhőtől származik. A nedvesség hol égszínkék, hol zöld, hol bíborba hajló, sárga vagy tűzvörös vonalakat rajzol benne, úgy, hogy ezt a színpompát két szín hozza létre: egy enyhe és egy telített. Egy csiga nedvéből sem csupán egyfajta bíborszövet készülhet: nem mindegy, meddig áztatják, sűrűbb vagy vizesebb festéket szív-e magába, többször merítik-e bele és hevítik, vagy csak egyszer mártják meg.

13. Nem csoda tehát, hogy bár csak két dolog van, a Nap és a felhő, vagyis a test és a tükör, olyan sokféle szín keletkezik, amilyen sokféleképpen tud ez a kettő megfeszülni vagy ellankadni. Más szín támad ugyanis a tüzes fényből, más a tompából és szelídebből.

14. Vizsgálódásunk más kérdésekben, ahol semmi kézzelfoghatóra nem támaszkodhatunk, bizonytalan, és tág teret kell hagynunk a következtetésnek. Itt nyilvánvaló, hogy a szivárványnak két oka van: a Nap és a felhő, mivel soha nem jön létre derült időben, de akkor sem, ha a Napot fel-hők takarják. Tehát mindenképpen ettől a kettőtől ered, mivel ha ezek közül bármelyik hiányzik, nincs szivárvány.


Forrás: Lucius Annaeus Seneca - Természettudományos vizsgálódások
Fordította: Kopeczky Rita
ISBN 963 86369 3 9