logo

XVII Aprilis AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

I fejezet.

1. Most, hogy hozzálássak kitűzött feladatomhoz: halld, mit gondolok a tüzekről, amelyeket a levegő keresztirányú pályára kényszerít. Nagy erő csiholja őket; bizonyítja ezt, hogy ferdén és nagyon nagy sebességgel mozognak - láthatólag nem haladnak, hanem kilökődnek. A tüzeknek sok különféle megjelenésük van.

2. Aristoteles egy bizonyos fajtájukat kecskének hívja. Ha megkérdezed, miért, előbb neked kell megmagyaráznod, miért hívná inkább gidának. Ha viszont - ez volna a legelőnyösebb - előre megegyezünk, hogy nem kérdezünk olyat egymástól, amire tudjuk, hogy a másik nem tud válaszolni, akkor jobb lesz magáról a dologról tenni fel kérdéseket, mint azon furcsálkodni, ugyan miért nevezett Aristoteles kecskének egy tűzgömböt. Ilyen alakú volt ugyanis az az égi jelenség, amely Paulus Perses elleni háborúja idején tűnt fel, és akkora volt, mint a Hold.

3. Mi is nemegyszer láttunk hatalmas gömb alakú lángot, amely azonban még futása folyamán szétszóródott. Láttunk egy hasonló csodajelet az isteni Augustus halála idején, láttunk akkor, amikor Seianus sorsa beteljesedett, és Germanicus halála sem maradt ilyen előjel nélkül.

4. „Szóval te akkora tévedésben vagy - mondod majd nekem -, hogy úgy véled, az istenek jeleket küldenek, mielőtt valaki meghal, és van olyan nagy dolog a földön, aminek pusztulásáról tudomást vesz a világmindenség?”
Ennek is eljön majd az ideje: meglátjuk, nem meghatározott rendbe illeszkedik-e minden, és úgy egybefonódik egymással, hogy a megelőző a következőknek vagy oka, vagy jele, meglátjuk, nem törődnek-e az istenek az emberek dolgaival, nem adja-e hírül meghatározott jelek által maga a láncolat, hogy mit fog hozni.

5. Egyelőre úgy vélem, az effajta tüzek a levegő erősebb súrlódása révén jönnek létre, miután az az egyik irányba tolódik, és nem tágít, hanem harcol magával. Ebből a gyötrődésből keletkeznek a gerendák, a gömbök, a fáklyák és a felizzások. Amikor azonban csak enyhén ütközik, hogy úgy mondjam, horzsolódik, kisebb fények csiholódnak, „s égő csóvát von esésük”.

6. Ilyenkor a finom tüzek vékony utat jelölnek ki és húznak az égen. Ezért aztán nincs éjszaka ilyesfajta látványosságok nélkül, hiszen létrejöttükhöz nem kell nagy légmozgás. Egyszóval röviden: ezek is ugyanazon elv alapján keletkeznek, mint a villám, csak kisebb erő hatására. Ahogy a felhők közepes erővel egymásnak ütközve villámfényt, nagyobb lendülettel összecsapódva már villámot keltenek, úgy amennyivel kisebb felhőket, illetve amennyivel kisebb erővel préseled egymásnak, annyival gyengébb fényeket bocsátanak ki.

7. Aristoteles ezt így magyarázza: „A földkerekség sok különféle kipárolgást bocsát ki magából: vannak köztük nedvesek és szárazak, forrók és gyúlékonyak.” Nem is csoda, ha a földnek mindenféle különböző kipárolgása van, mivel az égen sem egy színben látszik minden, hanem a Szíriusz vörös fénye élénkebb, a Marsé szelídebb, a Jupiter fényében pedig egyáltalán nincs vörös árnyalat, mert az már tiszta fehérben ragyog.

8. Szükségszerű tehát, hogy a részecskék nagy tömegében, amelyeket a föld kilök magából, és felfelé hajt, egyes éghető részecskék feljutnak a felhőkig; ezek nemcsak egymásnak ütközve izzhatnak fel, hanem a Nap sugarainak érintésére is - hiszen nálunk is megfigyelhető, hogy a kénnel meghintett forgács már messziről magához szippantja a tüzet.

9. Valószínű hát, hogy az ilyen, a felhők közt felgyülemlett anyag könnyen meggyullad, és kisebb vagy nagyobb tüzek (508) keletkeznek, aszerint hogy több vagy kevesebb volt az erejük. Óriási ostobaság ugyanis azt gondolni, hogy csillagok lehullanak vagy átfutnak az égen, vagy hogy valami lesodródik, ledörzsölődik róluk.

10. Ha így lenne, már rég elfogytak volna, hiszen nem múlik el éjszaka, hogy ne láthatnánk rengeteget, amint az égen haladnak és eltűnnek az ellenkező irányban. Márpedig mindegyiket megtaláljuk a maga szokott helyén, mindegyikük nagysága állandó. Ebből az következik, hogy ezek a jelenségek a csillagoknál lejjebb jönnek létre, és azért hunynak ki olyan gyorsan, mert nincs alapjuk és meghatározott helyük.

11. „Akkor hát napközben miért nem futkosnak ilyenek az égen?” No és ha azt mondanád, hogy a csillagok napközben nem léteznek, mert nem látni őket? Ahogy azok elbújnak, és a Nap ragyogása homályba borítja őket, úgy fáklyák is futnak az égen napközben, de elrejti őket a fényes napvilág. Ha viszont olyan tömeg pattan elő, hogy fényük a nappallal szemben is helytáll, láthatóak is.

12. A mi korunk legalábbis nemegyszer látott fáklyákat nappal: egyesek keletről nyugatra, mások nyugatról kelet felé siklottak. A hajósok szerint a sűrű csillaghullás vihar előjele. Ha pedig szelet jelent, akkor ott a helye, ahonnét a szél jön, vagyis a levegőben, amely a Hold és a Föld között középen van.

13. Nagy viharban sokszor megfigyelhetők csillagszerű fényjelenségek a vitorlára telepedve. A veszedelemben forgó hajósok úgy tartják, ilyenkor Pollux és Castor isteni hatalma segíti őket. Ez valóban jó reménységre ad okot, inert ilyenkor már látszik, hogy megtörik a vihar, elülnek a szelek - máskülönben sodródnának a tüzek, nem ülnének egy helyben.

14. Amikor Gylippus Syracusaeba tartott, látta, hogy egy csillag éppen a lándzsája hegyén állt meg. A rómaiak táborában is észlelték már, hogy izzanak a dárdahegyek, nyilván, mert ezekre szálltak le a tüzek - ezek gyakran villám módjára belecsapnak állatokba vagy fákba is, de ha kisebb az erejük, csak lefolynak rájuk és ott megülnek, nem sújtanak és nem sebeznek. Egyesek felhők között csiholódnak, mások derült időben, ha a levegő alkalmas rá, hogy tüzeket sajtoljon ki.

15. Hiszen derült időben is nemegyszer dörög az ég, ugyanazért, amiért felhős időben: mert önmagával ütközik a levegő, amely még ha világosabb és szárazabb is, képes összetömörülni és bizonyos, felhőkhöz hasonló testeket képezni, amelyek ütés hatására hangot adnak. Mikor keletkeznek tehát gerendák, mikor pajzsok és hatalmas tüzekhez hasonló jelenségek? Amikor ilyen alapanyagra hasonló, de nagyobb ok gyakorol hatást.


Forrás: Lucius Annaeus Seneca - Természettudományos vizsgálódások
Fordította: Kopeczky Rita
ISBN 963 86369 3 9