1. CICERO, A FIÚ: Szeretném, drága apám, latinul hallani tőled azt, amit a szónoklattanról görögül tanítottál nekem, de csak ha van ráérő időd, és ha nincs ellenedre.

CICERO, AZ APA: Hát van-e bármi más, drága Ciceróm, amire én jobban vágynék, minthogy te a lehető legtanultabb légy? Üres időm pedig, először is, annyi, mint a tenger, mivelhogy végre-valahára lehetőség adódott Rómából kiruccanni, aztán meg én a te tanulmányaidat akár a legfontosabb elfoglaltságaimnál is szívesen előbbre helyezném.

2. F.: Kívánod-e tehát, hogy, amint te szoktál görögül sorrendben kérdezni engem, ugyanúgy én téged felváltva latinul kérdezzelek?

A.: Persze, ha így szeretnéd. Így ugyanis én is láthatom, hogy emlékszel arra, amit hallottál, és te is sorrendben fogod hallani, amit kérdezel.