61. F.: Minthogy mind magáról a szónokról, mind a szónoki beszédről szóltál, most azt mutasd be nekem, amit utolsónak említettél a három közül, a kérdés helyét!

A.: Ahogy az elején mondtam, két fajtája van a kérdésnek; az egyiket, amely az idők és a személyek által meg van határozva, „ügynek" nevezem, a sem személyek, sem idők által meg nem határozottat „tételnek" hívom. De a tétel szinte már az ügy része; a határozatlan ugyanis benne van a határozottban, és végül is minden rá vonatkozik.



A tétel

62. Ennek okáért előbb a tételről szóljunk, melynek két fajtája van, a megismerésé az egyik; ennek célja a tudás, például, hogy igazak-e érzékeléseink; a másik a cselekvésé; ami valami elvégzésére vonatkozik, például ha azt kérdezik, milyen kötelességek végzésével kell ápolni a barátságot.
Ezzel szemben a korábban említett másik nemnek három fajtája van: „Van-e vagy nincs?", „Mi az?", és „Milyen?" „Van-e vagy nincs?", például hogy a jog a természetben van-e, vagy a szokásokban; az pedig, hogy „Mi az?", így fest: jog-e az, ami a nagyobb résznek hasznos; azt pedig, hogy „Milyen?", így: becsületesen élni hasznos dolog-e.

63. A cselekvéseknek viszont két fajtája van: az egyik, hogy valamit elérjünk vagy elkerüljünk, például, hogy milyen dolgokkal érheted el a dicsőséget, vagy hogyan kerülhető el az irigység; a másik, ami valami előnyre vagy haszonra irányul, például hogy miképpen kell az államot igazgatni, vagy miképpen lehet szegénységben élni.



Az elméleti kérdés

64. Ezzel szemben viszont a megismerés kérdéséből, amikor azt vizsgáljuk, hogy valami, Van-e, volt-e vagy lesz-e?", az egyik fajta kérdés, ami adódik, az az, hogy „Megvalósítható-e valami?" például amikor azt kérdezzük, hogy lehet-e valaki tökéletesen bölcs; a másik pedig az, hogy „Miképpen lesz valami?", például hogyan tehetünk szert az erényre, velünk születik, vagy gyakorlás útján. Ebbe a fajtába tartoznak mindazok, amelyekben a dolgok oka és értelme magyarázatra szorul, mint például a homályos és a természettudományos kérdések esetében.

65. Annak a fajtának pedig, amelyben azt vizsgáljuk, hogy „Mi az?", amiről vitatkozunk, két válfaja van: ezeknek egyikében azt vitatjuk, hogy valami egy másik dolog vagy ugyanaz, például a makacsság és az állhatatosság; a másikban pedig valamely jellegzetességnek a leírását képszerűen kell kifejeznünk, mint például hogy milyen a kapzsi, vagy miféle ember a gőgös.

66. A harmadik fajtában pedig, amiben az a kérdés, hogy „Milyen?", vagy a tisztességről, vagy a hasznosságról, vagy a méltányosságról kell beszélnünk. A tisztességről úgy, hogy például tisztességes-e egy barátért veszélyt vagy irigységet magunkra vállalni; a hasznosságról úgy, hogy például hasznos dolog-e a közéletben részt venni; a méltányosságról pedig úgy, hogy például méltányos dolog-e barátainkat a rokonok elé helyezni.
Ám még ugyanebben a fajtában, amiben azt vizsgáljuk, hogy valami milyen, felmerül egy másik vitafajta. Mert nemcsak egyszerűen azt lehet kérdezni, hogy mi a tisztességes, mi a hasznos, mi a méltányos, hanem összehasonlítással is, hogy mi a tisztességesebb, mi a hasznosabb, mi a méltányosabb, sőt még azt is, hogy mi a legtisztességesebb, mi a leghasznosabb, és mi a legméltányosabb; ebbe a fajtába tartoznak az olyan jellegű kérdések, mint például, hogy melyik az élet legkiválóbb méltósága. Mindaz tehát, amit eddig elmondtam, a megismerés alá tartozik.



A gyakorlati kérdés

67. Hátra vannak a cselekvés alá tartozók: ennek az egyik fajtája az előírás, amely a kötelesség fogalmára vonatkozik, például, hogy miképpen kell tisztelnünk szüleinket; a másik a lélek megnyugtatására és beszéddel történő megvigasztalására való, például ahogy a szomorúság vigasztalása, a harag elfojtása, a félelem csillapítása vagy a vágyakozás csökkentése esetében. Ezzel a típussal ellentétes az a vitatkozásfajta, amely ugyanazon érzelmek előidézését vagy felszítását célozza meg, amit a beszéd nagyításában gyakran meg kell tennünk. Hát körülbelül ez az általános kérdések felosztása.

68. E: Értem, de kíváncsi vagyok, hogy a feltalálás és elrendezés menete ezekben micsoda.
A.: Micsoda, te tán úgy ítéled, hogy az másmilyen, és nem pedig ugyanaz, mint amit már elmagyaráztam, hogy ugyanazokból a helyekből jusson el minden a bizalomkeltéshez és a feltaláláshoz? Az elrendezésnek pedig ugyanaz az elve vonatkozik ide is, mint amit már elmagyaráztam más pontokban.