logo

X Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A mű címe.

A mű felépítése nyilvánvalóan kapcsolatban van címével, ezért érdemes néhány szót szólni róla is. A Partitiones oratoriae szerepel a legrégibb kéziratok elején címként (titulus), a végén pedig aláírásként (subscriptio): M. Tulli Ciceronis partitiones oratoriae incipiunt feliciter. - „M. Tullius szónoki felosztásai szerencsésen kezdődnek." M. Tulli Ciceronis partitiones oratoriae expliciunt.
„M. Tullius szónoki felosztásai befejeződnek." A kódexek másolói ezt a címet magából a műből vették, mégpedig a 139. paragrafusból, amelyben Cicero ezt írja: Expositae tibi omnes sunt oratoriae partitiones.
- „Kifejtettük neked az összes szónoki felosztásokat." Hogy itt a partitiones mit jelent, annak meghatározásában talán segít annak a három mondatnak az értelmezése, amelyekben szerzőnk használja a partitio főnevet.
Az első így szól: Atque haec fere partitio est consultationum - „Hát körülbelül ez az általános kérdések felosztása." Ti. a thesziszek, azaz olyan általános tételek felosztása fajokra és alfajokra, amelyekben konkrét személyek, helyek és időpontok nem szerepelnek. E mondatban tehát a partitio főnév a divisio főnév szinonimájaként szerepel, vagyis felosztás jelentésben.

A második így: Ex qua partitione tria genera causarum exstiterunt - „Ebből a beosztásból három ügyfajta keletkezett." Itt a konkrét kérdések, a hü-pothesziszek nemének fajokra való felosztásáról van szó. A konkrét kérdések, amelyekben konkrét személyek, helyek és időpontok szerepelnek a szó szoros értelmében a peres ügyek (causae), tágabb értelemben pedig a velük kapcsolatos beszédfajták. Ezeket Cicero logikailag osztja fel.
Először aszerint, hogy puszta gyönyörködtetésre szolgálnak vagy valamely jogi esetet akarnak megoldani. Eszerint van bemutató (dicséret és feddés) és jogi kérdésekkel foglalkozó beszéd. A jogi kérdésekkel foglalkozó beszédek ismét két részre oszthatók, aszerint hogy múltbeli vagy jövőbeli kérdésekkel foglalkoznak. A múltbeliek a törvényszéki, a jövőbeliek pedig tanácsadó ügyek vagy beszédek. A partitio szót tehát itt is felosztás jelentésben használja Cicero.
Végül a harmadik így hangzik: Atque ipsa quidem partitio causarum paulo ante in suasionis locis distributa est. - „Magát az okok felosztását viszont kevéssel korábban a tanácsadó beszéd érvei közé soroltam be." Ez valóban megtörtént a 93-94.-ban, ahol az okok fajtáit írja le, tehát a partitio ezen a helyen is felosztást jelent.

A mű címe tehát Partitiones oratoriae, amit magyarra így fordíthatunk: Szónoki felosztások. Kezdettől fogva ez lehetett a mű címe, hiszen — mint fentebb is láttuk — Quintilianus ezen címen hivatkozik rá: in Partitionibus oratoriis (3, 3, 7). Cicero e címet nem izoláltan önmagában közli, hanem szövegkörnyezetben, egy olyan körmondatban, amely három tagmondatból áll:


Expositae tibi omnes sunt oratoriae partitiones,
quae quidem e media nostra Academia efiloruerunt,
neque sine ea aut inveniri aut intellegi aut tractari possunt.

„Kifejtettük néked az összes szónoki felosztásokat,
amelyek bizony a mi Akadémiánk közepéből sarjadtak ki,
nélküle nem tudnánk őket sem feltalálni, sem megérteni, sem alkalmazni


Két oka is lehetett Cicerónak arra, hogy a Partitiones oratoriae cím két szavának sorrendjét megfordítsa. Az egyik az, hogy a latin szórend vizsgálatával foglalkozó kutatások kimutatták, hogy művészi, költői szövegben sokkal többször áll elő a jelző, mint a jelzett szó. Az idézett körmondat művészien van megformálva: három tagmondatból áll, ami a legművészibb felosztás, továbbá a tagmondatok a növekvő tagok törvénye szerint vannak megszerkesztve: az elsőnél valamivel hosszabb a második, a másodiknál a harmadik.
A másik oka pedig a záradék, a clausula ritmusa: az első és a harmadik sor záradéka a szórend megfordítása miatt ritmikailag tökéletesen egybeesik, és így ritmusukkal jelzik, hogy még következik valami utánuk, továbbá éles ellentétet alkotnak a harmadik sor záradékával, amely három spondeusával ritmikailag is súlyosan zárja le a körmondatot.