logo

IX Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Mire kell ügyelnie a szónoknak peres ügyek vállalásakor

1. Mihelyt elég erőt gyűjtött már mindenféle harchoz, első gondja az ügyek vállalása legyen. E tekintetben mint tisztességes ember inkább vállalja a védelmet, mint a vádat, azonban ne riadjon vissza annyira a vádló nevétől, hogy sem köz-, sem magánügy ne legyen képes rávenni arra, hogy felszólítson valakit: adjon számot viselt dolgairól. Mert maguk a törvények is erőtlenek volnának, ha a szónok illő szóval nem erősítené meg őket, és ha nem lehetne kiszabni megfelelő büntetést a bűntettekért; ez szinte azt sugallná, hogy a bűnök meg vannak engedve. Ha viszont szabad kezet adunk a rosszaknak, ez bizony a jók ellen irányul.

2. Ezért a szónok nem tűrheti, hogy a szövetségeseinken esett sérelem, barátunk vagy rokonunk meggyilkolása, az államunkat fenyegető összeesküvés büntetlen maradjon, nem annyira a büntetés végett, hanem inkább azért, hogy a bűnök csökkenjenek, az erkölcsök pedig javuljanak. Mert akiket a belátás nem képes jobb útra téríteni, azokat csak büntetéssel lehet kordában tartani.

3. A vádló életét élni viszont, és pénzért másokat följelenteni, ez bizony igen közel áll a rablógyilkossághoz; másrészt viszont aki a belső veszedelmet elhárítja, a haza védelmezőihez hasonlatos. Ezért van, hogy a vezető államférfiak sem vonták ki magukat a kötelességteljesítés e módja alól, s mikor előkelő ifjak rossz polgárok bevádolására vállalkoztak, az volt róluk a felfogás, hogy ezzel biztosítékot akartak nyújtani a hazának, mert csakis hazafias érzésből üldözték a rosszakat, s tették ki magukat ezek haragjának.

4. Ezt tette nemcsak Hortensius, a két Lucullus, Sulpicius, Cicero, Caesar és mások is sokan, hanem a két Cato is, akik közül az egyiket bölcsnek nevezték, a másikat pedig valóban annak kell tartanunk, mert ha ő nem volt az, akkor alig tudok valakit, aki őutána érdemes volna erre a névre. De ne vegyen ám védelmébe mindenkit a szónok, s ne nyissa meg ékesszólásának üdvös kikötőjét a kalózok előtt is, hanem csak az ügy minősége indítsa védelemre.

5. Mivel azonban egyetlen ember nem vállalhatja az összes tisztességes ügyet — mert a peres ügyek egy része biztosan ilyen —, vegye figyelembe az ajánlók személyét is, és azokét is, akik a pert vezetik, és a legjobbak véleményére adjon, hiszen a derék embernek ők a legjobb barátai is.

6. Őrizkednie kell azonban a megvesztegetés mindkét fajtájától, akár attól, hogy a hatalmasoknak bocsássa áruba szolgálatát a szegények ellen, akár pedig attól — s ehhez még nagyobb hiúság kell —, hogy a kisembereket lázítsa a méltóság ellen. Mert nem a vagyon teszi az ügyeket igazságossá vagy becstelenné. Ezért ne akadályozza meg a szégyen abban, hogy lemondjon az olyan ügy képviseletéről, amely tisztességesebbnek tűnt, amikor elvállalta, közben azonban kiderült, hogy becstelen.

7. Mert ha elfogulatlanul ítéljük meg az ügyet, azzal is nagy szolgálatot teszünk ügyfelünknek, ha nem áltatjuk hiú reménnyel. És nem méltó védője közreműködésére az, aki nem követi tanácsát. És biztosan nem illik annak, akit szónoknak tartunk, tudatosan becstelent védelmezni. Mert ha a fentebb említett okokból becstelent fog védeni, mégis tisztességes lesz az, amit ő maga tesz.

8. Arról is lehet vitatkozni, köteles-e a szónok mindig ingyen fellépni. Ostobaság volna ezt a kérdést első hallásra eldönteni. Mert ki ne tudná, hogy az a legtisztességesebb, és az illik leginkább a szabad tudományokhoz és ahhoz a szemlélethez, amelyet megkövetelünk, hogy ne bocsássuk áruba tevékenységünket, és ezzel ne alacsonyítsuk le e jótétemény tekintélyét. Hiszen a legtöbb dolog éppen azért tűnik hitványnak, mert megvásárolható.

9. Ezt, mint mondani szokás, a vak is látja, és senki, akinek elég az, amije van — mert kevés kell ehhez —, nem szerezhet ebből vagyont a piszkos kapzsiság vádja nélkül. De ha vagyoni helyzete valamivel többet kíván ahhoz, hogy szükségleteit fedezni tudja, a világ összes bölcsei megengedik, hogy díjazást elfogadhasson, hiszen Szókratésznek is adakoztak, hogy fenntarthassa magát, de Zénón, Kleanthész és Khrüszipposz is elfogadtak pénzbeli juttatást tanítványaiktól.

10. Mert elképzelni sem tudok igazságosabb keresetet, mint amit a legtisztességesebb munkáért azoktól kapnak, akikkel a legjobbat tették, s akik, ha a maguk részéről semmit sem adnának, méltatlanná válnának a védelemre. Ez bizony nemcsak méltányos, hanem szükséges is, mert ez a tevékenység, melynek során minden időnket mások ügyeinek szenteljük, lehetetlenné teszi, hogy másért fizetést kapjunk.

11. De ebben is mértéket kell tartanunk, és nagyon sokat számít, hogy kitől fogadunk el, mennyit és meddig. De kalózok módjára alkudozni és elítélendő üzérkedéssel előre megszabni a kockázatos ügyek árát, ezt bizony még az is kerülje el, aki csak félig-meddig becstelen, már csak azért is, mert a derék embereket és a tisztességes ügyeket védőnek nem kell aggódnia amiatt, hogy védencei hálátlanok lesznek. Ha ez mégis megesik majd, akkor legyen inkább az a másik a hibás.

12. Ne akarjon hát a szónok többet szerezni annál, mint amennyi elég, és még ha szegény is, ne bérnek tekintse azt, hanem a kölcsönös jóindulat jeleként, minthogy tudja, hogy ő mennyivel többet adott. Mert attól, hogy nem szabad áruba bocsátani, még nem veszhet kárba ez a jótétemény. Elvégre is, annak kell inkább hálásnak lennie, aki tartozik.



Adamik Tamás fordítása