logo

IX Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Mire kell ügyelni előadás közben

1. Hogy mire kell ügyelni előadás közben, szinte egész művemben erről szóltam. Mégis néhány, sajátosan ide tartozó dolgot akarok érinteni, ami nem annyira a szónoki előadás művészetére, mint inkább az előadó magatartására vonatkozik. Legelőször is ne engedje a szónok, ami a legtöbbel megtörténik, hogy az ügy érdekétől eltérítse a pillanatnyi dicsőségvágy.

2. Mert amint a hadvezérek nem vezethetik seregüket mindig sík és kellemes vidékeken, hanem gyakran meredek magaslatokat is meg kell mászniuk, majd pedig meg kell ostromolniuk égbe nyúló sziklákon épült városokat, amelyeket hatalmas erődítmények védenek, úgy a beszéd is örvend, ha alkalma nyílik vígan szárnyalni, s nyílt terepen harcolva minden erejét a népszerűség elnyerésére fordíthatja; ha azonban arra kényszerül, hogy jogi kérdések útvesztőit vagy a lappangó igazság rejtekhelyeit is felkutassa, akkor nem nyargalászik ide-oda, nem csóválgatja és nem dobálódzik bölcs mondásaival, mint afféle dárdákkal, hanem sáncokkal, árkokkal, cselvetésekkel s titkos eszközökkel visel háborút.

4. Mindezeket pedig nem akkor dicsérik, amikor történnek, hanem miután megtörténtek; ekkor azok is több jutalmat kapnak, akik nagyon óhajtották a dicsőséget. Mert miután az a veszélyes és nagyhangú magamutogatás nagy taps közepette kitombolta magát, az igazi kiválóság tartósabb híre csak akkor kezd szárnyra kapni; a bírák sem titkolják el, melyik szónok hatotta meg őket. Csak a hozzáértőknek hiszünk, s a szónoki beszédet is csak a végén szoktuk igazán megdicsérni.

5. A régiek titkolni szokták ékesszólásukat, és Antonius elő is írja ezt azért, hogy a beszélők hitele nagyobb, az ügyvédi cselektől való félelem pedig kisebb legyen. De azt, ami akkoriban volt, el lehetett rejteni, mert a szónoklásnak még nem volt akkora fénye, hogy áthatolt volna az előtte levő akadályokon. Ezért a ravasz fogások és a hátsó szándékok maradjanak rejtve, és mindaz, ami kárba vész, ha észreveszik. Ennyiben az ékesszólásnak is megvannak a maga rejtegetnivalói.

6. Ami pedig a szavak kiválasztását, a fennkölt gondolatokat, a választékos alakzatokat illeti, ezek vagy nincsenek, vagy ha mégis, akkor megmutatkoznak. De fitogtatni éppen azért nem szabad őket, mert úgyis mutatják magukat, s ha már a kettő közül az egyiket kell választani, inkább az ügyet dicsérjék, mint az ügyvédet. Célul pedig azt tűzze ki maga elé a szónok, hogy úgy tűnjék: a legjobb ügyet a legjobban képviseli. Az biztos, hogy a legrosszabban az képviseli, aki tetszést arat, de az ügye visszatetszést kelt. Mert ami ez esetben tetszik, biztosan nem tartozik az ügyhöz.

7. Az sem helyes, ha lenézésből apróbb ügyeket nem vállal, mintha ezek méltóságán aluliak lennének, vagy hírnevét csorbítaná a hétköznapibb ügy. Mert egyrészt a kötelesség a legalaposabb ok az ügy elvállalására, másrészt kívánatos is, hogy barátainknak minél jelentéktelenebb pereik legyenek, és eléggé jól beszélt az, aki az ügynek megfelelt.

8. De egyesek, még ha el is vállalnak nagy beszédek mondására kevésbé alkalmas ügyeket, oda nem tartozó dolgokkal bemaszatolják, és egyebek hiányában az ügy hézagait az ellenfél szidalmazásával töltik ki, akár van rá alapjuk, akár nincs. Csak legyen anyaguk tehetségük mutogatására, és zajos tetszést arassanak, amíg beszélnek. Szerintem az ilyesmi annyira távol áll a tökéletes szónoktól, hogy még akkor sem vetemednék erre, ha valós oka lenne rá, kivéve ha az ügy érdeke feltétlenül kívánná.

9. Az ilyen szónoklásra tökéletesen illik a kutyaszónoklás" — ahogyan Appius mondja —, amennyiben hivatásszerűen foglalkozik mások rágalmazásával. Akik pedig ezt teszik, legyenek felkészülve arra is, hogy támadhatókká válnak. Mert sokszor éri támadás az ügyvédeket is, de az is biztos, hogy az ügyvéd szemtelenségéért az ügyfél bűnhődik. De ez kisebb baj, mint a rágalmazó jellemhibája, hiszen aki rosszat mond, az alkalomadtán rosszat is tesz.

10. Igaz, azok a peres felek, akik nem védelemért, hanem bosszúért lihegnek, gyakran még követelik is ezt a becstelen és embertelen gyönyörűséget, amelyet egyetlen jóérzésű ember sem hallgat szívesen. De ahogy ebben, úgy sok egyébben sem szabad kényük-kedvük szerint eljárni. Hát el tudná viselni egy olyan ember, akinek ereiben szabad vér folyik, hogy más szeszélyéből becstelen legyen?

11. Pedig sokan szívesen nekitámadnak az ellenfél ügyvédjeinek is. Ez, kivéve ha megérdemelték, egyrészt embertelen az azonos kötelességet teljesítőkkel szemben, másrészt nemcsak haszontalan a szónokra nézve (mert ugyanarra jogosítja fel az ellenfélt is), hanem az ügyre is káros, mert az ellenfeleket még ellenségesebbé teszi, s erejüket, bármily csekély legyen is az, csak fokozza a kihívó sértegetés.

12. S mindenekfelett elveszíti azt, ami a szónoknak legjobban emeli tekintélyét és hitelét, a szerénységét, ha derék emberből jogfacsaró szájhőssé válik, aki nem a bíró szándékához, hanem kliense szeszélyéhez igazodik.

13. Néha pedig a szabadság látszata indítja túlkapásokra, pedig az ilyesmi nem csupán az ügyre, hanem a szónokra nézve is veszélyes. Nem hiába szokta Periklész azt kívánni, hogy bárcsak ne jutna eszébe olyan szó, melyen a nép megütközne. Amit azonban ő a népre vonatkoztatott, én azt mindazokra értem, akik ugyanannyit árthatnak nekünk. Mert ami bátor kijelentésnek tűnt, amikor kimondtuk, ugyanazt ostobaságnak nevezik, ha megsértett valakit.

14. A következőkben pedig, mivel a szónokok fellépésükkor többnyire más és más eljárást szoktak követni, s az egyik gondossága miatt a lassúság, a másik könnyedsége miatt a vakmerőség hibájába esik, nem lesz haszontalan elmondani, mit tartok én e tekintetben helyes mértéknek.

15. Mindig a lehető legnagyobb gondossággal adja elő beszédét, mert nemcsak hanyag, hanem rossz és az elvállalt ügynek hűtlen árulója az, aki rosszabbul beszél, mint amire képes. Azért ne is vállaljon el több ügyet, mint amennyit belátása szerint el tud látni.

16. Ha teheti, minél többet írjon le abból, amit előad, sőt mint Démoszthenész mondja, faragja ki. Ez azonban csak az első tárgyalás beszédei, vagy nyilvános tárgyalásokon az elnapolás után mondott beszédekben lehetséges. Ellenben amikor tüstént válaszolni kell, lehetetlen mindenre felkészülni, úgyhogy kevésbé gyakorlott szónoknak még árthat is, hogy leírta, ha az ellenfél olyan ellenvetéseket tesz, amelyekre nem gondolt.

17. Ugyanis nem szeretnek eltérni az előre elkészített szövegtől, és egész előadás alatt bele-beletekingetnek, keresgélnek, hogy nem lehet-e abból egy részt kiragadni, és a rögtönzésbe beleszőni. Ha ezt teszik, nem olvad egybe a többivel, és feltűnővé válik nemcsak az összeeresztések hézagossága miatt, mint a rossz szófűzésnél, hanem az előadás elütő hangneme miatt is.

18. Ilyenkor aztán nincs szabad szárnyalás, sem gondolati egység. Egyik a másikat akadályozza: a leírtak ugyanis visszafogják a lelket, nem követik. Így hát az ilyen perbeszédekben, ahogy a földművesek mondják, minden lábon szilárdan kell állni.

19. Mivel azonban a per bizonyításból és cáfolásból áll, a magunk álláspontját leírhatjuk. Továbbá ami biztos abból, amit az ellenfél válaszolni fog (mert olykor ez biztos), azt hasonló gondossággal megcáfoljuk. A többire nézve az egyik felkészülési lehetőség az, hogy alaposan ismerjük meg az ügyet, a másik pedig, hogy az ellenfél beszédét figyelmesen hallgatjuk.

20. Közben azonban több lehetőséget előre elgondolhatunk, és minden eshetőségre felkészülhetünk. Ez annyival biztosabb a leírásnál, amennyivel könnyebb elhagyni egy gondolatot vagy más helyre átvinni. De akár kérdésre válaszolva, akár más körülmények késztetésére kell rögtönözve beszélnie, nem mond csődöt, és nem jön zavarba az a szónok, akinek a tudomány, a tanulás és a gyakorlás megadta a könnyedség képességét: mert mindig fegyverben s mintegy harcra készen áll. Ezért éppen úgy nem hagyja cserben szónoki képessége a bíróságokon, mint ahogyan szókészsége sem a hétköznapi és a családi életben. És sohasem fogja kivonni magát emiatt semmilyen teher alól, csak ideje legyen az ügy tanulmányozására, mert a többit mindig tudni fogja.



Adamik Tamás fordítása