logo

IX Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A szónoknak szüksége van jogi ismeretekre

1. A szónoknak ismernie kell nem csupán a jogot, hanem azon államnak, amelynek ügyeit intézi, erkölcseit és vallási intézményeit is. Mert hogyan adhatna tanácsot köz- és magánügyekben az, aki tájékozatlan abban a sok dologban, amely a közélet velejárója? Vagy milyen jogon mondhatja magát ügyek védőjének az, aki máshoz kénytelen fordulni abban, ami peres ügyekben a legfontosabb, majdnem úgy, mint akik mások költeményeit szavalják?

2. Mert az ilyen bizonyos tekintetben csak megbízást teljesít, s azt, amiben feltétlen hitet követel a bírótól, maga is csak másban bízva állítja, s ő, aki a peres feleken akar segíteni, maga is segítségre szorul. Ez ugyan néha minden nagyobb nehézség nélkül megtörténhet, ha tudniillik otthon előre felvilágosítást kér e kérdésekről, azután ezt írásba foglalja, s éppúgy, mint az ügyre vonatkozó egyéb dokumentumokat, áttanulmányozza, és ha már ismeri, megy a tárgyalásra. De mit csinál az olyan kérdésekkel, melyek tárgyalás közben váratlanul szoktak felmerülni? Nem kell-e majd szégyenszemre hátratekingetnie, s a padsorokban ülő kevésbé tekintélyes védőktől felvilágosítást kérnie?

3. Aztán képes-e ilyenkor kellő pontossággal megérteni azt, amit az utolsó pillanatban hall, mikor már beszélnie kellene, vagy határozottan állítani, és hitelesen sajátjaként előadni? Ez talán lehetséges perbeszédekben, de mi lesz vele vita közben, mikor folytonosan vissza kell vágnia, és nem kérhet magának tetszés szerint időt arra, hogy tanácskozzon? Mit csinál, ha véletlenül nincs kéznél jogi tanácsadó, vagy ha valaki, aki nem ismeri kellőképpen az ügyet, helytelen tanácsot ad? Mert a tudatlanságnak az a legnagyobb hibája, hogy feltételezi arról, aki neki tanácsot ad, hogy ismeri az ügyet.

4. Ismerem ugyan a nálunk bevett szokást, s azokra is gondolok, akik ott ülnek mintegy a láda mellett, s kézre adják a szónoknak a fegyvert, s azt is tudom, hogy a görögök is éppígy szoktak cselekedni, ami miatt a pragmatikus nevet adták nekik, csakhogy én szónokról beszélek, aki nemcsak nagy hanggal köteles szolgálni az ügyet, hanem mindennel, ami hasznára lehet.

5. Azt szeretném tehát egyrészt, hogy már akkor is használjon az ügynek, ha kitűzött határidőben megjelenik, másrészt, hogy a tanúk behívásának irányításában is ügyesen forogjon. Mert ugyan ki tudná jobban előkészíteni mindazt, amit beszéd közben mint kész peranyagot akar felhasználni? Feltéve ha esetleg valaki azt tekinti ügyes hadvezérnek, aki elszánt és bátor ugyan a csatában, és valódi mester mindabban, ami a harchoz szükséges, de nem ért sem a sorozáshoz, sem a csapatok összevonásához, felszereléséhez és élelmezéséhez, sem a táborhely megválasztásához. Márpedig az előkészületeknek mindenképpen meg kell előzniük magát a háborút.

6. Nemde egészen ilyen volna az ügyvéd, aki több dolgot, ami győzelemre segítené, másoknak engedne át, noha az, ami a legszükségesebb, nem is olyan nehéz, mint talán távolról nézve gondolná az ember. Mert minden biztos jog vagy írott törvényen, vagy szokáson alapszik; a kétségest pedig a méltányosság elve alapján kell elbírálni.

7. Ami írott törvényen s valamely állam jogszokásain alapul, az semmi nehézséget sem okoz, mert ezt tudomásul kell venni, nem pedig kitalálni; de amit jogtanácsosok döntenek el nyilatkozataikkal, az mind vagy az egyes szavak értelmének magyarázatán, vagy a jó és rossz közötti különbségen nyugszik. Minden egyes szónak helyes értelmét felfogni vagy a jogtudósok közös területe, vagy a szónok sajátos feladata. A méltányosságot azok ismerik a legjobban, akik a legjobbak.

8. Én azonban úgy gondolom, hogy elsősorban a szónok az, aki becsületes is és bölcs is, aki azt választotta zsinórmértékül, ami természettől a legjobb, ezért nem rendíti meg túlságosan, ha egyik vagy másik jogtudós vele ellenkező nézeten lesz, hisz éppen nekik van megengedve eltérő véleményeiket egymással szemben védelmezni. Ha pedig mindegyik felfogását ismerni akarja, olvassa műveiket; ennél semmi sem könnyebb az ügyvédi munkában.

9. Mert ha igen sokan, akik kénytelenek voltak lemondani arról, hogy szónok váljék belőlük, a jogtudományra adták fejüket, mily könnyű lehet a szónoknak megtanulni azt, amire azok is képesek, akik saját beismerésük szerint nem váltak be szónoknak? És valóban, ott van M. Cato, aki nemcsak a legkitűnőbb szónok, hanem igen képzett jogtudós is volt, avagy Scaevola és Servius Sulpicius, akik egyúttal elismert szónoki tehetségek voltak.

10. És M. Tulliust sem hagyta cserben szónoklás közben jogi tudománya, sőt egy jogi munkaSB írásába is belefogott annak bizonyságául, hogy a szónok nemcsak tanítvány lehet a jogtudományban, hanem tanító is.

11. Ne gondolja azonban senki, hogy ezen útmutatásainkat, melyeket a jellemképzésre és jogi tanulmányokra nézve adtunk, helytelenítheti csak azért, mert sokakat ismertünk, akik visszariadva a komoly munkától, mely a szónoki pályára készülőkre vár, ide a kényelmes semmittevés berkeibe menekültek.
Ezek közül némelyek a praetori rendeletek és törvények paragrafusainak tanulmányozására adták magukat, és egyesek inkább akartak formalisták, vagy ahogyan Cicero mondja, törvényértelmezők lenni, mintha azért választották volna e foglalkozást, mert hasznosabb, pedig csak a könnyebbet követték; mások tunyaságukban még kihívóbbá válva, tüstént képmutató arccal és hosszú szakállal, mintha a szónoki tanulmányokat megvetették volna, rövid időt töltve a filozófusok iskoláiban, hogy azután a nyilvánosság előtt komor arccal, otthon pedig gyeplő nélkül élve, mások megvetésével szerezzenek maguknak tekintélyt. Mert a filozófiát lehet tettetni, de az ékesszólást nem.



Adamik Tamás fordítása