logo

IX Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A peres ügy tanulmányozása

1. A következő feladat a peres ügy megismerése, ez a beszéd alapja. Mert nincs olyan gyenge tehetségű szónok, aki miután mindazt gondosan elsajátította, ami az üggyel kapcsolatos, ne tudná a bírót megfelelően tájékoztatni.

2. Mégis, igen kevesen törődnek ezzel. Hogy ne is említsem azokat a hanyagokat, akiknek édesmindegy, hogy min áll vagy bukik az ügy, csak találjanak valamit, akár a személyek, akár a közhelyek között — még ha nem tartozik is az ügyhöz —, ami alkalmat ad nekik hangjuk megeresztésére. Másokat a nagyravágyás tesz tönkre. Ezek mintha el lennének foglalva; mindig mással törődnek, és a tárgyalás előtti napon hívatják az ügyfelet, vagy a tárgyalás reggelén, sőt még azzal is dicsekszenek, hogy ott a tárgyaláson tájékozódnak az ügyről; vagy tehetségükkel kérkednek; hogy gyors felfogásúnak tűnjenek, ezt hazudják: szinte alig hallották, már átlátták és megértették az ügyet. Es miután mindenfélét, aminek sem az ügyfélhez, sem a bíróhoz semmi köze, cikornyásan és harsány hangon elszavaltak, alaposan leizzadva, nagy kísérettel vonulnak el a fórumon.

4. Azok előkelősködését sem szenvedhetem, akik barátaikkal tanulmányoztatják át az ügyet, bár ebből kisebb baj származik, ha azok rendesen átnézik, és helyesen tájékoztatják. De ki láthatja át olyan jól, mint maga az ügyvéd? Egy általán miért törődjék ez a közvetítő, ez a segéd vagy ez a tolmácsféle mások pereivel, mikor azok sem törődnek velük, akik a beszédeket tartják?

5. Még ennél is rosszabb az a szokás, hogy megelégszenek azzal a tartalmi kivonattal, melyet vagy a peres fél szerkeszt, aki éppen azért fordul ügyvédhez, mert maga nem ért a pervitelhez, vagy egy afféle ügyvéd, aki beismeri, hogy nem tudja a védő feladatát ellátni, mégis olyasmire vállalkozik, ami a tárgyalás legnehezebb része. Mert aki képes megítélni, mit kell elmondani, mit elhallgatni, mi elől kitérni, mit megmásítani vagy újrakölteni, az miért ne lehetne szónok, mikor képes másból szónokot csinálni, ami még nehezebb?

6. Az ilyenek nem ártanának annyit, ha mindent ügy írnának le, ahogyan történt. Csakhogy hozzáfűzik tanácsaikat, kiszínezik, s ez bizony rosszabb a valóságnál. A legtöbb ügyvéd, mikor ezt megkapja, nem mer változtatni rajta, s úgy ragaszkodik hozzá, mint az iskolákban a feladott tételhez. Aztán rajtavesztenek, és azt az ügyet, amelyet nem akartak ügyfeleiktől megtanulni, az ellenfeleiktől tanulják meg.

7. Ezért mindenekelőtt azoknak adjunk elég időt és alkalmat, akiknek ügye tárgyalásra kerül, sőt buzdítsuk őket, hogy mindent mondjanak el, akár részletesen is, és onnan kezdve, ahonnan akarják, úgy, amint a dolog körülményei kívánják. Mert nem árt annyira felesleges dolgokat hallani, mint nem ismerni a szükségeseket.

8. Gyakran talál a szónok sebezhető helyet és gyógyírt olyan dolgokban, amelyeket ügyfele mindkét félre nézve jelentéktelennek tartott. És ne bízzon soha annyira saját emlékezőtehetségében, hogy restellje lejegyezni a hallottakat. S azzal se érje be, hogy egyszer hallotta az esetet; követelje ügyfelétől, hogy ugyanazt újra, sőt többször is mondja el, nemcsak azért, mert első halláskor egy s más elkerülhette figyelmét, különösen, ha az illető, mint gyakran előfordul, tanulatlan ember, hanem azért is, hogy lássuk, ugyanazt mondja-e.

9. Mert igen sokan hazudnak, s mintha nem tájékoztatnának az ügyről, hanem képviselnék azt, úgy fordulnak hozzá, mintha bíró lenne, nem pedig ügyvéd. Ezért sohasem szabad feltétlenül megbízni bennük, hanem minden módon szorongatni, faggatni, szinte kihallgatni kell őket.

10. Ahogy az orvosnak nem csupán a nyilvánvaló betegségeket kell gyógyítania, hanem a lappangókat is fel kell tárnia, még akkor is, ha maguk a betegek titkolják azokat: úgy az ügyvédnek is többet kell észrevennie annál, mint amit feltárnak előtte. Miután az esetet nagy türelemmel végighallgatta, még egy második szerepre is vállalkoznia kell, az ellenfél szerepére: hozza fel mindazt ellene, ami kifogásként elgondolható, amit ilyen vita esetén az ügy természete megenged.

11. Fenyegető ellenségként ostromolja és szorongassa kérdéseivel. Miközben ugyanis mindenféléről faggatjuk, egyszer csak rátalálunk az igazságra, éppen ott, ahol a legkevésbé vártuk. Egyszóval a legjobb ügyvéd az, aki az ügy tanulmányozásakor hitetlen. Mert ügyfele mindent megígér: tömegesen lesznek tanúk, az írásos bizonyítékok egyértelműek, bizonyos dolgokat az ellenfél sem tagadhat.

12. Épp ezért jól meg kell vizsgálni minden írást, amely a perre vonatkozik; nem elég megnézni, át kell tanulmányozni. Mert igen sokszor nem is léteznek a megígért dokumentumok, vagy kevesebbet tartalmaznak, vagy ránk terhelő elemekkel keverednek, vagy túlzók, s éppen azzal rontják le hitelüket, hogy mértéktelenek.

13. Végül igen gyakran látod majd, hogy az okiratot egybefűző fonál el van tépve, vagy a pecsét fel van törve, vagy nincs hitelesítője; s ha ezt otthon nem veszed észre, a tárgyaláson kellemetlen meglepetés érhet, s többet ártanak azzal, hogy félrevezetik a szónokot, mint amennyit akkor ártottak volna, ha egyáltalán meg sem említették volna. Aztán sok olyasmit ás elő az ügyvéd, amiről a kliense nem is sejtette, hogy az ügyhöz tartozik, csak végig kell mennie a bizonyítékok forrásain, ahogyan előadtuk.

14. S bár tárgyalás közben egyáltalán nem ajánlatos ezeket kutatni, s egyenként kipróbálni már említett okokból, de fölkészülés közben nagyon is szükséges kiszimatolni, hogy milyenek az érintett személyek, az időpontok és a helyszínek, a szokások, az eszközök s a többi olyan körülmény, amiből nemcsak a művészi bizonyítás nemét meríthetjük, hanem azt is, mely tanúktól kell félni, s hogyan lehet megcáfolni őket. Mert igen sok függ attól, vajon irigység, gyűlölet vagy megvetés tárgya-e a vádlott; mert az első a magasabb, a második az azonos, a harmadik az alacsonyabb társadalmi helyzetűeket fenyegeti.

15. Miután így átvizsgálta az ügyet, s szemügyre vett mindent, ami hasznára vagy kárára lehet, legvégül harmadikként öltse magára a bíró személyét, és képzelje úgy, hogy előtte folyik a per; és legyen meggyőződve, hogy ami rá a legnagyobb hatást tenné, ha ő hozna ítéletet ugyanebben az ügyben, az döntő lesz annál a bírónál is, akinél majd az ügyét tárgyalják. Így ritkán okoz majd neki csalódást a végeredmény, s ha mégis, a bíró hibájából.


Adamik Tamás fordítása