logo

XV Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A jelek

1. Minden retorikán belüli bizonyíték jeleken, érveken vagy példákon alapszik. Tudom, hogy a jeleket a legtöbben az érvek egyik részének tekintik. Szerintem el kell különíteni őket az érvektől, és ennek első oka az, hogy szinte teljesen a retorikán kívüli bizonyítékok közé tartoznak (mert a véres ruha, a segélykiáltás, a kék folt olyan eszközök, mint az oklevelek, a híresztelések és a tanúk, és nem a szónok találja ki őket, hanem az üggyel együtt a rendelkezésére állnak).

2. A másik oka pedig az, hogy a jelek, ha kétségtelenek, nem érvek, mivel ahol ilyenek vannak, ott az ügy nem kérdéses, érvnek pedig csak ott van helye, ahol az ügy vitás. Ha pedig kétségesek, akkor nem érvek, mert maguk is érvekre szorulnak.

3. Erre a két fő fajtára pedig azért osztjuk fel őket, mert ahogy mondtam, egy részük szükségszerű, . Az előbbiek azok, amelyek másképpen nem lehetnek, ezeket a görögök tekmétiának hívják. Az ilyen alüta szemeia alig sorolhatók a retorika szabályai közé, mert ahol megcáfolhatatlan a jel, ott vita sincs.

4. Ez akkor forog fenn, amikor valaminek szükségszerűen meg kell vagy meg kellett történnie, vagy valami egyáltalán nem történhetik vagy történhetett meg. Ha az ügyben ez a helyzet, akkor a tényállás nem vitás. Az efféle jelet mindhárom időben fontolóra szokták venni, például múlt időben: mert férfival érintkezett az a nő, aki szült; jelenben: hullámok keletkeznek, amikor nagy szél söpör végig a tengeren; jövőben: meghal az, akinek szíve megsebesül. Nem lehetséges, hogy aratás legyen ott, ahol nem vetettek; hogy valaki Rómában legyen, amikor Athénban van; hogy valakit karddal sebeztek meg, ha nincs rajta sebhely.

6. De néhány jel fordítva is ugyanazt jelenti, például él az az ember, aki lélegzik, és lélegzik az, aki Néhány viszont fordítva nem működik, abból ugyanis, hogy mivel jár, mozog, nem következik, hogy aki mozog, jár.

7. Ezért lehetséges, hogy férfival érintkezett a nő, de nem szült; és nincs szél a tengeren, mégis hullámzik, és nem sebesült meg a szíve annak, aki meghalt. És hasonlóképpen vetettek ott, ahol nincs aratás; nem volt Rómában az, aki nem volt Athénben; hogy nem karddal sebezték meg azt, akinek sebhelye van.

8. A jelek másik része nem szükségszerű, ezeket a görögök eikotának nevezik. Az ilyen jelek, bár önmagukban nem elégségesek a kétely eloszlatására, mégis igen hatékonyak, ha egyéb körülmények is támogatják őket.

9. A jelet, ahogy mondtam, szémeionnak nevezik (bár egyesek bűnjelnek, mások nyomnak mondták); ez az, ami által más valamit megismerünk, például a vérből a gyilkosságot. Mivel azonban egy áldozati állat vére is nyomot hagyhatott a ruhán, vagy az illető orrából is ráfolyhatott a vér, nem biztos, hogy gyilkosságot követett el az, akinek véres volt a ruhája. Jóllehet önmagában nem elégséges, mégis ha más körülmények is járulnak hozzá, például ha ellensége volt, ha előzőleg megfenyegette, ha ott volt a tetthelyen, tanúbizonyság számba megy. Ha az ilyen körülményeket még valami jel is támogatja, azt eredményezi, hogy ami gyanús volt, bizonyosnak tűnjék. Vannak egyébként olyan jelek, amelyekre mindkét fél hivatkozhat, ilyenek a kék foltok, a puffadások, ugyanis mérgezésnek és rossz emésztésnek egyaránt értelmezhetők. Továbbá akinek a mellén seb tátong, arról egyaránt lehet állítani, hogy öngyilkos lett vagy meggyilkolták. Mindkét álláspont egyformán valószínű, és külső megerősítésre szorul.

12. Hermagorasz azt gondolja, hogy a „Nem szűz Atalanta, mert az erdőkben ifjakkal kószál” kijelentés jel ugyan, de nem szükségszerű. Ha ezt elfogadjuk, félek, hogy mindent jelnek tekintünk, ami egy tényből kikövetkeztethető. Mégis úgy tárgyalják őket, mint jeleket.

13. Amikor az areopagiták elítéltek egy fiút azért, mert a fürjek szemét kiszúrta, szerintem azért döntöttek így, mert ez a tett igen ártalmas lelkület jele volt, amely sokaknak bajt okozhatott volna, ha kifejlődött volna. Ilyen alapon vélték úgy, hogy Spurius Maelius és Marcus Manlius népszerűség-hajhászása annak a jele, hogy királyságra törekszenek.

14. De attól tartok, hogy túlságosan messzire kalandoztam ezen az úton. Mert ha az, hogy egy nő férfiakkal együtt fürdik, annak a jele, hogy a nő romlott, akkor az is ennek a jele, ha ifjakkal lakomázik, de az is, ha valakivel bizalmas barátságban van. De a test szőrtelenítését, a riszáló járást és a nőies ruházkodást is a férfiatlanság jelének mondhatná az, aki szerint úgy származnak mindezek fajtalanságból, ahogyan a vér gyilkosságból (mivel a jel tulajdonképpen az, ami a szóban forgó dologból eredve a szemünkbe ötlik).

15. Általában jelnek tekintik azt is, ami megfigyelésen alapszik, mint az időjárás előrejelzése:

Szélben arany Phoebénk ugyanis kivöröslik örökkön.
Károg esőt hars hangon a rút varjú is ilyenkor.

Ha az időjárás változásából vonták le az okokat, akkor valóban jelnek tekinthetők.

16. Mert ha a széltől vöröslik a hold, a vörösség a szél jele. És — ahogyan ugyanaz a költő véli — ha a levegő sűrűsödése és ritkulása okozza, hogy a „madarak énekelnek", akkor ugyanezt fogjuk gondolni erről is. Kis dolgok is lehetnek nagyoknak jelei, ahogyan az iménti példában a varjú; azon viszont senki sem csodálkozik, hogy nagyobb dolgok kisebbek jelei lehetnek.



Adamik Tamás fordítása