logo

IX Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Domitianus császár unokáinak nevelőjévé választja

1.Miután befejeztem, Marcellus Vitoriusom, neked ajánlott művemnek harmadik könyvét, és munkám csaknem negyed részével készen vagyok, újabb okot találtam arra, hogy még gondosabb legyek, és ehhez járult még az a súlyosabb aggodalom, hogyan fognak megítélni az emberek. Eddig ugyanis mintegy megvitattuk egymás között tanulmányainkat, és ha másoknak nem nagyon tetszett tanításunk, úgy gondoltuk, megelégszünk a házi használattal, és elegendőnek véltük a te és az én fiam nevelését e szerint formálni.

2. De most, hogy Domitianus Augustus gondjaimra bízta nővére unokáit, nem érezném eléggé isteni bíráim megbecsülését, ha még ebből sem mérném fel, milyen óriási felelősség nehezedik rám.

3. Milyen mértéket tűzzek ki ugyanis magam elé, akár az erkölcsi nevelésben, hogy azokat méltán elismerje a legszentebb censor, akár a tanulmányok terén, nehogy azt mondják rólam, csalódást okoztam a császárnak, aki az ékesszólásban ugyanúgy, mint minden másban, kiemelkedik!

4. Ha ugyanis senki sem csodálkozik azon, hogy a legnagyobb költők is megtették, hogy nemcsak művük elején hívták segítségül a múzsákat, hanem jóval előbbre haladva is, amikor valamely nehezebb részhez értek, megismételték fohászaikat, s mintegy új könyörgésbe fogtak, akkor bizony nekem is meg lehet bocsátani, hogy — amit rögtön az elején, amikor belekezdtem tanulmányomba, nem tettem meg — most segítségül hívjam valamennyi istent, és mindenekelőtt őt magát, akinél nincs jelenlevőbb, sem a tudományok iránt kegyesebb isteni akarat, hogy amekkora várakozást hozzánk fűzött, akkora szellemet sugalljon hozzá, legyen kegyes és jóindulatú, hogy olyanná tegyen, amilyennek elképzelt.

6. Ennek a vallásos aggodalomnak azonban nem ez az egyedüli oka, bár kétségkívül ez a legnagyobb; de valamiképpen úgy halad előre a munkám, hogy az előzőknél nagyobbak és nehezebbek azok, amikbe belefogok. A következőkben ugyanis, sorba véve a törvényszéki beszédek felépítését, amelyek bizony a lehető legváltozatosabbak, és igen sokrétűek, kifejtem, hogy mire szolgál a bevezetés, milyen az elbeszélés szabályrendszere, mitől hiteles a bizonyítás, akár alátámasztjuk az elhangzottakat, akár cáfoljuk, végül mekkora hatást érhetünk el a befejezésben, akár felfrissítjük a bíró emlékezetét a történtek rövid összefoglalásával, akár — ami messze a leglényegesebb — érzelmeit indítjuk meg.

7. Ezekről a részekről inkább külön-külön, egyesével írtak néhányan, mintha a teljes anyag terhétől megijedtek volna, és még így is egy-egy részről meglehetősen sok könyvet adtak ki. Én pedig, aki mindezeket egybefűzni merészelem, bizony látom már, hogy határtalan munka vár rám, és vállalkozásom puszta gondolata is fáraszt. De ki kell tartanunk, mert belekezdtünk, és ha erőnk fogytán lesz, akaratunkkal kell pótolnunk.



Fordította Adamik Tamás