1. Most pedig rá kell térnünk a retorikának arra a részére, amellyel azok a szerzők szoktak kezdeni, akik mellőzik a korábbi eszmefuttatást. Ámbár látom, hogy egyesek mindjárt itt, a kezdet kezdetén szememre is vetik, hogy véleményük szerint az ékesszólásnak efféle szabályokra nincs szüksége, és ki is nevetik a mi igyekezetünket, megelégedvén természetes hajlamaikkal, a szokásos képzéssel és iskolai gyakorlatozással. Ráadásul nagynevű tanárok nyomdokain teszik ezt, akik közül az egyik, ha jól emlékszem, amikor megkérdezték tőle, mi az alakzat és mi az elmés célzás", azt válaszolta, hogy azt nem tudja, de ha az adott tárgyra vonatkozik, akkor biztosan szerepel az ő mintabeszédében is.

2. Egy másik, akit kérdőre vontak, hogy vajon Theodórosz vagy Apollodórosz követője-e, ezt válaszolta: „Én egy kis pajzsos gladiátor vagyok." Aligha tudott volna ötletesebben kitérni tudatlanságának beismerése elől. Ezek az emberek — hála kimagasló tehetségüknek és annak, hogy beszédeikben számos emlékezetes gondolatot fogalmaztak meg — sok olyan követőre találtak, akik felületességüket majmolják, s kevés olyanra, akik tehetségükben hozzájuk mérhetők.

3. Azzal vágnak fel tehát, hogy tehetségük a lendületességben és az erőben rejlik, a költött tárgyú beszédekben ugyanis állítólag nem szükségeltetik a bizonyítás és az elrendezés, hanem csak fennkölt gondolatok, melyek annál jobbak, ha minél merészebbek, mert ez tölti meg hallgatósággal a termet.

4. Még amikor gondolkodnak, akkor sem engedelmeskednek egyetlen értelmes szabálynak sem, vagy a mennyezetet bámulják kitartóan gyakran több napon át, hátha kipattan egy magvas gondolat szikrája a fejükből, vagy érthetetlen mormogással, mintha harci kürt riasztaná őket, heves taglejtéssel, gesztikulálnak, mint a megszállottak, de nem azért, hogy alátámasszák szavaikat, hanem hogy egyáltalán megtalálják őket.

5. Néhányan előre gyártott bevezetést készítenek maguknak, mielőtt még az egész beszéd értelmét megtalálták volna, amihez aztán hozzákapcsolhatnának néhány szép fordulatot; ezen aztán hol magukban, hol hangosan el-eltűnődnek, s a végén már el sem hiszik, hogy sikerülhet összeforrasztani a két dolgot, aztán feladják, majd újabb meg újabb témákat ötölnek ki, melyek éppoly közismertek és elcsépeltek.

6. Még azok is, akik — legalábbis úgy látszik — a legjózanabbul állnak hozzá, nem a teljes perügy kidolgozásán fáradoznak, hanem belevesznek egy-egy hely kicsiszolásába, ezáltal elhanyagolják az egészet, és azokkal a részletekkel dobálóznak, melyek épp a kezük ügyébe akadnak.

7. Ez az oka annak, hogy a szét-széteső és a legtarkább egységekből összetákolt szónoklat nem áll össze, s a tanulók jegyzetfüzetéhez hasonlít, amelybe feljegyzik, ami dicséreteset mások próbabeszédeiben találnak. Ők legalább magvas gondolatokat és jó dolgokat válogatnak ki (ezzel szoktak ugyanis dicsekedni), de erre a faragatlanok és a rabszolgák ugyanúgy képesek, s ha ez elegendő, akkor az ékesszólásnak valóban nincsenek elméleti szabályai.



Polgár Anikó fordítása