logo

XV Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Mi képezi a retorika anyagát

1.Egyesek szerint a retorika alapanyaga a szónoklat, ezen a véleményen van Gorgiasz is Platónnál. Ha a szónoklatot bármilyen tárgyról tartott beszédként értelmezzük, akkor az nem alapanyag, hanem maga a mű, ahogy a szobrot is a szobrász művének tartjuk, ugyanis a szónoklat, akárcsak a szobor, művészet által keletkezik. Ha pedig a kifejezést a szavakra értjük, akkor azok bizonyos jelentéstartalmak híján mit sem érnek. Mások a retorika alapanyagának a meggyőző érveket tartják, de ezek csak egy részét képezik a műnek, a művészet révén rendeződnek el, és maguk is igénylik az alapanyagot.

2. Mások a polgári peres ügyeket emelik ki, de ez az elgondolás hibás, nem a minőség, hanem a mérték tekintetében; ezek ugyanis tényleg a retorika alapanyagát képezik, de nem teljes egészében.

3. Megint mások szerint, lévén, hogy a retorika erény, alapanyaga az egész élet. Mások, mivel az egész életet nem minden erény hatja át, s a legtöbb erény csak bizonyos részeiben van jelen, s mivel az igazságosság, a becsület, a mértékletesség csak egyes kötelességekben és bizonyos célok elérésekor érvényesül, azt állítják, hogy a retorika is az életnek csak egy részét érinti, s így az etikában gyakorlati, azaz pragmatikus helyet jelölnek ki számára.

4. Jómagam, nem minden előzmény nélkül, azon a véleményen vagyok, hogy amiről csak lehetséges beszélni, az mind a retorika alapanyagát képezi. Szókratész Platónnál olyasmit mond Gorgiasznak, hogy a retorika anyaga nem a szóban, hanem a dolgokban rejlik, és a Phaidroszban nyilvánvalóan kifejti, hogy a retorikának nemcsak a bíróságokon és a népgyűléseken van szerepe, hanem a magán- és családi ügyekben is, s ez utóbbiból határozottan látszik, hogy Platón is ezt a nézetet képviselte.

5. Cicero is egy helyütt azt állítja, hogy a retorika alapanyagát azok a dolgok alkotják, melyek témájául szolgálnak, de ez csak bizonyos dolgokra érvényes. Egy másik helyen a következő szavakkal azt szögezi le, hogy a szónoklat tárgya végül is bármi lehet: „A szónok tudatában önnön erejének és hivatásának, hogy jól tud beszélni, mintha azt a kötelességet róná magára és azon igyekezne, hogy minden tárgyról választékosan és fordulatgazdagon tudjon megnyilatkozni."

6. Másutt így fogalmaz: „Nincs az emberi életnek olyan mozzanata, melyet a szónoknak ne kellene kifürkésznie, ne kellene meghallania, ne kellene elolvasnia, ne kellene megvitatnia, tárgyalnia, ne kellene átgondolnia, hiszen maga is az élet része, és maga az élet az az alapanyag, amely neki témául szolgál".

7. Azt ugyanis, amit anyagnak nevezünk, vagyis ami a beszéd témájául szolgál, néhányan végtelennek tartották, és nemcsak a retorika sajátjaként tárgyalták, épp ezért a retorikát csapongó művészetnek nevezték, mely bármely témáról képes megnyilatkozni.

8. Ezekkel lesz a legkevesebb gondom, hiszen azt ők is elismerik, hogy a retorika bármilyen tárgyról megnyilatkozik, és tagadják, hogy van saját anyaga, mivel sokféle tárgyról beszél. Ez az anyag nem végtelen, de sokféle, s más, kisebb művészetek is sokféle anyagból dolgoznak, mint például az építészet, mely minden olyasmivel foglalkozik, ami csak az épület megalkotásához szükséges, vagy a metszés művészete, mely arany, ezüst, réz felhasználásával egyaránt hoz létre műveket. A szobrászat a fentiek mellett még a fát, az elefántcsontot, a márványt, az üveget és a drágaköveket is felhasználja.

10. Nem szabad azonnal elkönyvelni, hogy valami nem a retorika alapanyaga, ha egyszer más is használja. Mert ha megkérdezem a szoboröntőt, mi az ő alapanyaga, azt felelné, a bronz. Ha a bronzművest kérdezném (az ő szakmáját görögül a khalkeutiké elnevezéssel illetik), ő is ugyanúgy azt felelné, hogy az bronz.

11. Pedig óriási a különbség egy szobor és egy edény között. Az orvostudomány nem szűnik meg művészetnek lenni csak azért, mert a test bekenése és a testgyakorlatok alkalmazása ugyanúgy jellemzi, mint a birkózást, és az ételek összetételének ismerete rokonítja a szakácsművészettel.

12. S ha azt mondják, hogy a jóról, a hasznosról és az igazságról értekezni a filozófia dolga, az sem gördít elénk akadályt, hiszen amikor filozófust mondanak, lényegében erényes férfit értenek rajta. Miért csodálkoznék hát, ha a szónok, akit az erényes emberekkel sorolok egy csoportba, ugyanazzal az alapanyaggal foglalkozik?

13. Kivált mert már az első könyvben rámutattam arra, hogy ezt a területet a szónokoktól lényegében a filozófusok sajátították ki, mert azok elhanyagolták, holott mindig is a retorika terepe volt, azaz épphogy a filozófusok fordultak a retorika anyagához. Tehát ha a dialektika alapanyaga mindaz, amiről csak vitatkozni lehet, és ha a dialektika a meg-megszakított beszéd technikájával él, miért ne lehetne a folyamatos beszéd tárgya is épp ugyanaz?

14. Sokan ezt is a szemünkre vetik: „így hát a szónok minden művészetben járatos lesz, ha egyszer mindenről beszélnie kell?" Erre Cicero szavaival válaszolhatnék, aki a következőket írja: „véleményem szerint senki sem lehet minden tekintetben kifogástalan szónok, amíg jártasságot nem szerez minden jelentősebb dologban és minden művészetben" Én viszont már azzal is megelégszem, ha a szónok abban az ügyben járatos, amiről épp beszél.

l5. Hiszen minden ügyet úgysem ismerhet, és mégis tudnia kellene beszélni valamennyiről! Milyen ügyekről fog beszélni tehát? Azokról, amelyeket áttanulmányozott. Hasonlóan elmélyed azokban a művészetekben, amelyekről majd meg kell nyilatkoznia, és azokról fog beszélni, amelyekben már jártasságot szerzett.

16. Mit is mondhatnék még? A kézműves a kézművességről, a zenész a zenéről nemde jobban tudna beszélni? Ha a szónok nem ismeri az ügyet, amelyről szó van, akkor kétségtelenül jobban, mert még egy írni-olvasni sem tudó paraszt is jobban beszél a saját ügyéről a bíróságon, mint az a szónok, aki nem tanulmányozta át az ügyet; de ha a zenész, a kézműves vagy a peres ügyfél felvilágosítja, jobban fog beszélni, mint az, aki őt kioktatta.

17. Ha a kézműves a kézművességről, a zenész a zenéről nyilatkozik majd meg, s valamit bizonyítani vágyik, noha nem válik szónokká, mégis a szónokhoz hasonlóan fog viselkedni, ugyanúgy, mint amikor a sebet nem szakember kötözi be, aki jóllehet nem orvos, orvos módjára cselekszik.

18. Vagy tán nincs példa ilyesmire a dicsérő, a tanácsadó és a törvényszéki beszédben? De hát amikor az ostiai kikötő építésércil döntöttek, nem kellett-e a szónoknak is véleményt formálni, holott építészeti szakkérdéseket boncolgattak?

19. Nem fürkészi-e a szónok, hogy a kék foltok és a duzzanatok a holttetemen gyomorbaj vagy mérgezés következményei-e? Pedig ez orvosi kérdés. Ne foglalkozzon a mértékekkel és a számokkal? Hiszen azt mondhatnánk, ez a geometria részét képezi. Meggyőződésem, hogy tulajdonképpen alig létezik olyasmi, ami ne kerülhetne így vagy úgy a szónoki feladatok látókörébe, s ha valami kimarad, az is szolgálhat a retorika témájául.

20. Tehát helyesen állapítottuk meg, hogy a retorika anyaga bármi lehet, ami témájául kínálkozik. Ezt még a hétköznapi beszéd is alátámasztja, mert ha fölmerül egy dolog, amiről beszélni kellene, gyakran már az előszóban előrebocsátjuk, miről is lesz szó a továbbiakban.

21. Gorgiasz oly mértékig meg volt győződve arról, hogy a szónoknak bármiről meg kell tudnia nyilatkozni, hogy megengedte, hogy az előadótermek közönsége bármiről faggathassa. Hermagorasz a beszéd anyagát mind a perügyekre, mind a jogi kérdésekre kiterjesztette, s tulajdonképpen minden létező tárgyat felölelt.

22. Ha viszont elveti, hogy a jogi kérdések a retorikához tartoznak, akkor más-más véleményt képviselünk, ha pedig szerinte is a retorikához tartoznak, akkor ez csak minket erősít meg, hiszen semmi sem létezik, ami ne lehetne peres ügy, vagy ne vetődne föl azzal kapcsolatos jogi kérdésként.

23. Arisztotelész, aki három típusú beszédet különböztetett meg, a törvényszékit, a tanácsadót és a bemutatót, lényegében mindent a szónok hatáskörébe utalt, hiszen nincs is semmi, ami ne lenne besorolható e három típus valamelyikébe.

24. Néhányan, bár ők elenyésző számban vannak, a retorika eszközére is rákérdeztek. Az eszköz az, ami nélkül az anyagból lehetetlen létrehozni a vágyott művet. Én azt hiszem, hogy eszközre nem a művészetnek, hanem a művésznek van szüksége. A tudománynak nincs föltétlenül szüksége eszközökre, hiszen akkor is tökélyre juthat, ha épp nem alkot valamit meg, viszont a mű alkotója igényli, akárcsak a rézmetsző a vésőt, és a festő az ecsetet. De erről majd ott szólunk bővebben, ahol a szónokról lesz szó.



Polgár Anikó fordítása