1. Tisztában vagyok azzal is, hogy meg szokták kérdezni, vajon az ékesszólásban a tehetségnek vagy a tanulásnak van-e nagyobb szerepe. Bár eredeti célkitűzéseinkkel ez a fölvetés nincs összhangban, hiszen a kiváló szónok sem ezt, sem azt nem nélkülözheti, mégiscsak szerintem sokat nyom a latban, hogy milyen álláspontot foglalunk el a kérdésben.

2. Hiszen ha az egyiket a másiktól véglegesen elválasztjuk, kiderül, a tehetség tanulás nélkül is sokra viheti, ám a tanulás tehetség nélkül semmit sem ér. Ha mindkettő ugyanolyan arányban kapcsolódik össze, de mindkettő közepes, úgy vélem, fontosabb a tehetség; ám a kiváló szónok esetében már fontosabb a tudás, mint a tehetség, hiszen még a legjobb gazda sem boldogul a teljesen terméketlen földdel; a termékeny talajon azonban még annak művelése nélkül is teremhet hasznos termény, de a termékeny földből többet képes kihozni a jó gazda, mint amennyi magából a föld termékenységéből adódna.

3. Ha Praxitelész egy őrlőkőből próbált volna szobrot faragni, többre becsülném ennél a megmunkálatlan paroszi márványt; de ha ugyanez a művész a márványt munkálta volna meg, többet érne az ő keze munkája, mint a márvány. Tehát a tehetség csak nyersanyaga a képzésnek: ez formál, amaz formálódik. Anyag nélkül nincs művészet, az anyagnak viszont van bizonyos értéke művészet nélkül is; a legkiválóbb művészet azonban meghaladja még a legkitűnőbb nyersanyag értéket is.



Polgár Anikó fordítása