1. A művészetek egy része a megfigyelésen alapul, azaz a dolgok megismerésén és mérlegelésén, mint az asztrológia, mely nem igényel semmilyen egyéb tevékenységet, megelégszik kutatási tárgyának vizsgálatával — ezeket theórétikének nevezik. Más művészetek tevékenységből állnak, a tevékenység a céljuk, és magával a cselekvéssel befejeződnek, s a cselekvés után nem marad más teendő — ezeket praktiké néven emlegetik; ilyen művészet például a tánc.

2. Megint más művészetek lényege az eredmény; ezek olyan mű megalkotásával érik el a céljukat, amely látható; s poiétiké névvel illethetők; ilyen a festészet. Ezek ismeretében kijelenthetjük: a retorika a cselekvésen alapszik, ugyanis így teljesíti be hivatását, és ez az általános vélekedés is róla.

3. Én viszont úgy látom, hogy a többi művészettípusból is építkezik, mert olykor a puszta megfigyeléssel is beérheti. A retorika ugyanis a szótlan szónokban is benne rejlik, akkor is, ha szándékos vagy valamilyen véletlen okból kifolyólag akadályoztatik, nem kevésbé szűnik meg szónoknak lenni, miként az orvos is orvos marad, ha épp nem is gyógyít.

4. Mert jelentős (ha nem a legjelentősebb) gyümölcsöket terem a nyilvánosságtól visszavonult kutatás is, sőt akkor teljesebb a tudomány gyönyörűsége, amikor megszabadul a gyakorlattól, azaz a munkától, és önnön szemlélődésébe merülhet el.

5. A retorika azonban az eredményt létrehozó művészetekkel is rokonságot mutat; mert azt is teljes joggal sorolhatjuk a szónoklás hatáskörébe, ha írásban közzétesz egy beszédet vagy történeti művet. Ha a három művészettípus valamelyikébe mégiscsak be kellene sorolnunk, nevezzük inkább cselekvő vagy gyakorlati művészetnek (hiszen ez az elnevezés ugyanarra utal), mivel legnagyobb részt és a leginkább a cselekvéshez köthető.



Polgár Anikó fordítása