logo

XV Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Hasznos-e a retorika

1. A következő kérdés az, vajon hasznos-e a retorika. Egyesek ugyanis rendszeresen és keményen támadják, és ami a legméltatlanabb, magát a szónoklattant éppen a szó erejével szapulják,

2. mondván, hogy az ékesszólás szabadítja meg a bűnösöket a büntetéstől, csalafintaságaival a feddhetetleneket vétkesként marasztalják el, a döntéseket rosszabbakra változtatják, és nemcsak zavargásokat és felkeléseket robbant ki a nép között, de visszafordíthatatlan háborúkat is, s a legfőbb haszna nem más, mint hogy a hazugság diadalmaskodjon az igazság felett.

3. Hiszen még Szókratésznek is fölróják a komédiaírók, hogy azt tanítja, miként lehet jobb színben feltüntetni a rosszabb ügyet, másrészt Platón azt mondja, hogy Teisziasz és Gorgiasz vállalkoztak is ilyesmire.

4. Mindezt görög és római példákkal is alátámasztják, s felsorolják, kik azok, akik ékesszólásukkal nemcsak egyes egyéneknek, hanem az államnak is ártottak, fölbolygatták egy-egy közösség rendjét, vagy végromlásba döntötték: ezért is űzték ki a retorikát Spártából, és Athénban, ahol a szónoknak megtiltották, hogy felkorbácsolja az érzelmeket, szintén ezért nyirbálták meg a retorika hatalmát.

5. Ily módon károsnak tarthatjuk a hadvezéreket, a hivatalnokokat, az orvostudományt, de még a bölcsességet is, hiszen Flaminius is hadvezér volt, a Gracchusok, Saturninusok, a Glauciák is hivatalt viseltek, az orvosok is olykor mérget adtak, és azokkal, akik jogtalanul használják a filozófus nevet, gyakran megesik, hogy a legocsmányabb bűnök elkövetésén kapják őket.

6. Akkor ne is vegyünk magunkhoz ételt, hiszen az evés sok nyavalyát okozott már, ne is menjünk be a házba, hiszen sok emberre szakadt rá a tető. Ne kovácsoljunk kardot a katonáknak, hiszen ugyanezt a fegyvert használhatja a rablógyilkos is. Ki ne tudná, hogy néha a tűz és a víz, melyek nélkül nincs élet, illetőleg — hogy ne csak földi dolgokról beszéljek — a Nap és a Hold (a két legfontosabb égitest) is okozhat kárt?

7. Tagadjuk tán, hogy Appius Caecus éppen az ékesszólás erejével hiúsította meg a Pürrhosszal kötendő szégyenletes békét? Nem csodálta-e a nép M. T. Cicero isteni szónokerényeit, amikor a földtörvények ellen emelte fel a szavát, nem törte-e meg Catilina elbizakodottságát, nemde kiérdemelte a nyilvános hálaünnepet béke idején is, mely a legnagyobb elismerésként csak a győztes hadvezéreknek járt ki?

8. Nem egy-egy szónoklat oszlatja-e el néha a halálra rémült katonák félelmét, mely mikor a halállal néznek farkasszemet, meggyőzi őket arról, hogy a dicső halál még az életnél is többet ér? Nem is indítanak meg engem jobban sem a spártaiak, sem az athéniak, mint a római nép, mely a szónoklatot mindig is a legnagyobb becsben tartotta.

9. Úgy vélem, még a városalapítók se lettek volna képesek elérni, hogy a szervezetlen tömeg egyetlen néppé tömörüljön, ha egy bölcs hang nem inti erre őket, a törvényalkotók sem érték volna el az ékesszólás ereje nélkül, hogy az emberek önként a jog jármába hajtsák a fejüket.

10. De még azok az életvezetési szabályok is, melyek természetükből kifolyólag becsesek, nagyobb erővel hatnak a lélek formálódására, valahányszor a lelki tartalmak szépsége a világos beszéd fényében tündöklik, épp ezért, jóllehet az ékesszólás fegyverei a jó és a rossz oldalon is bevethetők, nem helyes azonnal károsnak tartani azt, amit nemes célok elérése érdekében is föl lehet használni.

11. Egyébként ilyen kérdéseket főként azok fogalmaznak meg, akik a retorika legfőbb feladatát a meggyőzés képességében látják. Ám ha a retorika a jól beszélés tudománya, a szónok pedig mindenekelőtt erényes férfi kell, hogy legyen (és ez az a meghatározás, melyet én is elfogadok), maradéktalanul el kell ismerni a retorika hasznosságát.

12. És bizony a legfőbb isten, mindenek atyja és a világ teremtője semmi mással nem különítette el határozottabban az embert a többi halandótól, mint hogy megadta neki a beszéd képességét.

13. Láthatjuk, hogy a beszédképtelen állatok teste nagyobb, erősebb, kitartóbb, sokkal többet elvisel, és gyorsabb is, s kevésbé van ráutalva külső segítségre, hiszen az állatok korábban tudnak gyorsabban járni, táplálkozni, átúszni a vízen, ráadásul mindez a vérükben van, és nem tanulják,. a legtöbb állatnak önnön teste egyszersmind ruházatot is nyújt a hideg ellen, mindűknek természetes fegyvereik is vannak, s úton-útfélen találnak eleséget, mígnem az embernek mindenért keményen meg kell dolgoznia. Éles elmét adott nekünk, és azt akarta, hogy így legyünk halandókként a halhatatlan istenek szövetségesei.

15. Ám még maga az elme sem lenne a segítségünkre, s nem is mutatkozna meg bennünk ilyen nyilvánvalóan ez a képesség, ha azt, amit értelmünkkel megismertünk, nem tudnánk szavakba önteni, s nyilvánvalóan ez még inkább hiányzik a többi lényből, mint egyéb, bizonyos fokú értelmi képességek vagy a gondolkodás képességének megléte.

16. Hiszen az, hogy puha fekvőhelyet készítenek, fészket raknak, kiköltik és felnevelik a fiókákat, sőt télire táplálékot halmoznak fel, hogy olyan dolgokat cselekszenek, melyeket nem tudunk utánozni, például viaszt vagy mézet készítenek, alighanem feltételeznek bizonyos értelmi képességeket, de mivel ugyanazok az élőlények, akik a fenti dolgokat művelték, képtelenek beszélni, néma és oktalan állatoknak nevezzük őket.

17. Meg aztán azoknak az embereknek, akiktől megtagadtatott a szólás képessége, használ-e egyáltalán valamicskét, ha mennyei lélek lakozik is bennük? S mivelhogy az istenektől semmi jobbat nem kaptunk, mint a beszéd képességét, miről is gondolhatnánk, hogy több törődést és fáradságot érdemelne, mi másban tűnhetne ki társai közül az ember, ha nem épp abban, amiben kitűnik a többi élőlény között, és annál is inkább, mert semmilyen más területen kifejtett fáradozásunk sem hajt ennyi hasznot? Világosan kitűnik, ha belegondolunk, honnan indult és hová fejlődött az ékesszólás képessége, és a jelentősége még mindig növekedhet.

19. Ha nem is hangoztatom, mennyire hasznos és illő egy erényes férfihoz barátai védelmezése, vagy az, hogy tanácsaival irányítsa a szenátust és a népet, hogy a saját akarata szerint vezérelje a sereget, nem szép-e önmagában is az értelemmel, mely mindenki számára megadatott, és a szavak erejével, mellyel elvben mindenki rendelkezik, akkora hírnevet és dicsőséget szerezni, hogy már-már azt tartsák a szónokról, hogy nem is beszél és szónokol, hanem — ahogy Periklészről mondták — villámokat szór és mennydörög?"



Polgár Anikó fordítása