logo

XV Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Erény-e a retorika

1. Fontosabb kérdés a következő: vajon a retorika erkölcsi szempontból a közömbös művészetek138 közé tartozik-e, melyeket önmagukban se dicsérni, se szidni nem lehet, mivel hasznosnak vagy ártalmasnak az őket használó személy erkölcsei szerint minősülnek, vagy — mint számos filozófus is vallja — erény-e.

2. Én azt, amit szónoklás címén sokak véghezvittek vagy véghezvisznek a szónokiskolákban, vagy nem tartom művészetnek (ezt atekhniának nevezik) — hiszen látom, hányan módszer és tudományos felkészülés nélkül tülekednek oda, ahová a szemérmetlenség és az éhség űzi őket —, vagy egyszerűen ártalmas mesterkedésnek gondolom, amit kakotekhnia néven emlegetünk. Meggyőződésem ugyanis, hogy miképpen voltak, úgy most is vannak elegen, akik szónoki tehetségüket embertársuk ellehetetlenítése érdekében vetik latba.

3. Mataiotekhniának nevezzük a művészet látszatát keltő utánzást, mely ténylegesen se nem árt, se nem használ, ám teljesen hiábavaló fáradozás, mint azé a mutatványosé, aki messziről egy tűre folyamatosan borsószemeket hajigált, s amelyek mind a tűre fúródtak anélkül, hogy egy is a földre esett volna. Amikor Nagy Sándor megnézte a mutatványt, elrendelte, hogy a mutatványosnak adassék egy véka borsó, s ennél méltóbb jutalmat nem is adhatott volna.

4. Hozzá hasonlítanám azokat, akik az iskolai minta- és példabeszédekre fecsérlik minden idejüket, szorgalmukat és igyekezetüket, melyeknek vajmi kevés közük van a való élethez. Ám a retorika, amit oktatni próbálunk, s melynek eszménye áthatja a lelkünket, mely az erényes férfi ideáljával egyezik, s valóban retorikának nevezhető, egyszersmind erénnyé is válik.

5. Amit a filozófusok számos leleményes következtetéssel bizonyítanak, az nekem világosnak tűnik lentebbi saját, egyszerűbb bizonyításomból. Ők ezt mondják: Ha következetesnek lenni önmagunkkal abban, hogy mit tegyünk és mit ne, erény, mégpedig az okosság erénye, akkor abban is, hogy mit mondjunk, és mit ne mondjunk, ugyanaz az erény tükröződik.

6. És ha az erény kezdeményeit és magvait a természet már elhintette bennünk, még mielőtt oktatásban részesültünk volna (például az igazságérzet erényét, melyről még a tanulatlanoknak és a barbároknak is vannak bizonyos sejtelmei), teljesen nyilvánvaló, hogy kezdettől fogva úgy formálódtunk, hogy szólni tudjunk az igaz ügy érdekében, még ha nem is tökéletesen, mégiscsak úgy, mint mondtam, hogy e képesség bizonyos csírái már megvoltak bennünk.

7. Azoknak a művészeteknek, melyek távol esnek az erénytől, nem ugyanilyen a természetük. A beszédnek kétféle típusa van, az egyik folyamatos, ezt szónoki beszédnek nevezzük, a másik meg-megszakított, ezt dialektikának hívjuk. A két típust Zénón annyira összekapcsolta, hogy az előbbit nyitott kézhez, az utóbbit összeszorított ökölhöz hasonlította. A dialektika művészete is erény, tehát ahhoz kétség sem férhet, hogy a nála sokkal szebb és világosabb retorika is erény.

8. Én viszont azt szeretném, hogy mindez tökéletesebben és látványosabban tűnjön ki magukból a művekből. Mert ugyan mire jut a szónok, ha dicsérő beszédet tart, és nem tudja, mi becsületes és mi tisztességtelen? Ha tanácsol, megteheti-e, hogy olyasmit ajánl, aminek a hasznáról maga sincs meggyőződve? Vagy mire jut a törvényszéken, ha fogalma sincs a jogszerűségről? És talán nincs szükség becsületre, amikor sokszor a fölhergelt tömeg fenyegetéseivel kénytelen szembenézni, vagy azzal, nehogy kihívja maga ellen a hatalmasok haragját, s olykor, mint Milo perének tárgyalásakor, fölfegyverzett katonák gyűrűjében kénytelen szónokolni, vagyis erény nélkül létezhet-e egyáltalán tökéletes szónoklat?

9. Ha minden teremtménynek azt a tulajdonságát tekintjük erényének, mellyel túlszárnyal másokat vagy azok java részét (például az oroszlán esetében a bátorságot, a lónál a gyorsaságot), s ha az ember esetében az ész és a szó képessége az, mely révén kimagaslik a többi teremtmény közül, miért ne hinnénk, hogy erénye éppúgy rejlik az elméjében, mint a szavaiban? Helyesen vélekedik erről Crassus Cicerónál: „az ékesszólás egyike a legkimagaslóbb erényeknek", de miért ne nevezhetné erénynek maga Cicero is, mint ahogy azt meg is teszi Brutushoz írt leveleiben és más helyeken?

10. Olykor persze egy alávaló ember beszédében is megvan a bevezetés, az elbeszélés, a bizonyítás, oly módon, hogy semmi kivetnivalót nem találunk benne. Még a rabló is derekasan fog küzdeni, s azért még a bátorság erény marad, s a galád rabszolga is kiállhatja egyetlen jajszó nélkül a kínzásokat, s ez mit sem von le a fájdalom eltűrésének dicséretes erényéből. Sokan teszik meg ugyanazt, de mindahányan másképp. Elégedjünk meg ennyivel, hiszen a retorika hasznosságáról már korábban szóltunk.



Polgár Anikó fordítása