1.Ha a tanuló kellő műveltséget és elégséges gyakorlati tapasztalatokat szerez ezekben a korai foglalatosságokban, melyek jelentősége korántsem alábecsülendő, hiszen a majdani fontosabb dolgok alapjairól és afféle építőköveiről van szó, akkorra már nagyjából elérkezik az idő, hogy megpróbálkozzon a tanácsadó mintabeszéddel és a törvényszéki beszéd anyagával. Mielőtt azonban erre az útra kanyarodnék, szólnom kell pár szót az iskolai próba- és mintabeszédek gyakorlatáról, mely minden egyébnél újabb, ám annál hasznosabb találmány.
2. Hiszen a próbabeszéd szinte mindent magába foglal, amiről eddig beszéltem, másrészt a valósághoz igencsak közeli világot teremt, épp ezért olyannyira népszerűvé vált, hogy sokaknak úgy tűnhet, hogy önmagában is elegendő az ékesszólás kialakításához. Nincs ugyanis a folyamatos beszédnek egyetlen olyan erénye sem, mely ezekre a beszédgyakorlatokra ne lenne jellemző.
3. A tanárok hibája folytán viszont ez a beszédtípus olyan mélypontra jutott, hogy a példa- és mintabeszédek előadóinak szabadosságát és műveletlenségét az ékesszólás visszaesésének fő okai között tarthatjuk számon; ami természettől fogva jó, azt csak jól szabad használni.
4. Szükséges, hogy a témák úgy legyenek kitalálva, hogy minél inkább hasonlítsanak a valóságra, a próbabeszéd pedig, amennyire csak lehetséges, azokat a valós előadásokat utánozza, amelyek gyakorlása érdekében kitalálták.
5. Mert varázslókat, pestist, jóshelyek kinyilatkoztatásait, mostohákat, akik a tragédiaszereplőknél elvetemültebbek és hasonló, még ezeknél is inkább mesébe illő dolgokat hiába keresünk a fogadalmakat és praetori tiltásokat illető törvényszéki ügyekben.4 Mit tegyünk tehát? Soha ne engedjük meg az ifjaknak,
hogy ezekről a hihetetlen és (hogy a helyes kifejezéssel éljek) költői tárgyakról beszéljenek, hogy szabadon csaponghassanak, hogy örüljenek a témának,
hogy az valóban testre szabott legyen?
6. Ez lenne a legjobb, de legyenek legalábbis a témák ünnepélyesek és fenségesek, nem pedig együgyűek és az élesebb szeműek számára kifejezetten nevetségesek; s ha már ezt az engedményt meg kell tennünk, olykor-olykor töltse fel magát ilyesmivel a próbabeszéd előadója, ám közben ne feledje, hogy mint a zöld takarmánytól felfúvódott négylábúakat is érvágással gyógyítják, s csak aztán terelik őket vissza az erőnlét megtartásához elengedhetetlenül szükséges takarmányhoz, úgy neki is meg kell majd szabadulnia a fölösleges kövérségtől, s ki kell magából engednie a romlott nedveket, ha egészséges és erős akar maradni.
7. Egyébként ez a felfuvalkodottság üresnek fog bizonyulni mindjárt akkor, amikor megkísérli teljesíteni legelső valódi feladatát. Akik az iskolai példa- és mintabeszédek gyakorlását elidegeníthetőnek tartják a fórumon zajló perügyektől, azok annak okát sem értik, hogy miért is találták föl ezt a fajta előgyakorlatot.
8. Mert ha nem a fórumon való szereplésre készít föl, akkor nem más, mint színpadi tetszelgés vagy őrültek hangicsálása. Miért kellene elnyerni a bíró jóindulatát, ha nincs is bíró? Mi értelme olyasmit taglalni, amiről mindenki tudja, hogy merő kitalálás? Miért kell bizonyítékokat felvonultatni egy olyan ügyben, melyben senki sem fog ítéletet hozni? S ez még csak fölösleges erőfeszítés: viszont indulatba jönni, hagyni, hogy a harag vagy a gyász magával ragadjon, igencsak nevetséges, hacsak nem szoktatjuk magunkat valódi veszedelmekhez és vérbeli harcokhoz afféle eljátszott csatajelenetekkel!
9. Nincs tehát különbség a fórumon elhangzó szónoklat és az iskolai mintabeszéd között? Nincs, hiszen az egyiknek a célja, hogy a másikra előkészítsen. Bárcsak szokásba jönne, hogy igazi neveket alkalmaznánk, hogy szövevényesebb és olykor terjedelmesebb kifejtést igénylő eseteket találnánk ki, kevésbé félnénk a köznapi szavak használatától, és szónoklatainkat humorral is fűszereznénk, mert bár minden egyéb dologra megtanított az iskola, a fentiek terén zöldfülűek maradunk a fórumon.
10. Ha viszont az iskolai próbabeszéd arra szolgál, hogy hivalkodjunk, bizonyos mértékben szórakoztatnunk is kell a hallgatóságot.
11. Hiszen azokban a beszédekben, melyek kétségtelenül a valóságon alapulnak, ám a hallgatóság elkápráztatására szolgálnak — ahogyan a panegírikusok42 és a bemutató beszéd összes válfaja —, meg van engedve több díszítő elem alkalmazása, s bevethetők azok a stíluseszközök is, melyek a törvényszéki beszéd esetében jobbára rejtve kell, hogy maradjanak, itt azonban nemcsak be lehet mutatni, hanem szinte fitogtatni lehet őket, a meghívott közönség előtt.
12. Ezért, mivel az iskolai próbabeszéd a törvényszéki és a tanácsadó beszéd tükörképe, a valószerűség érzetét kell keltenie; és mivel némi dicsőítő elem is van benne, a külszínnek is fontosnak kell lennie.
13. Hasonlóan járnak el a komikus színészek, akik nem úgy beszélnek, ahogy általában mi szoktunk (ebben ugyanis fikarcnyi művészet sem lenne), ám nem is távolodnak el túlságosan a természetességtől, mivel ez a vétség az utánzás hitelét kérdőjelezné meg, hanem a köznapi beszédet némi színpadi emelkedettséggel ékítik.
14. Még így is lesz a kitalált témákban néhány következetlenség, főként abban a tekintetben, hogy számos körülmény tisztázatlan marad, azok, amelyeket tetszés szerint alakítunk, például az életkor, a vagyoni helyzet, a gyerekek, a szülők, a városok esetében azok jelentősége, jogai és erkölcsei és ehhez hasonló adalékok, néha még a bizonyítékokat is a tárgy téves adataiból vesszük. De mindent a maga helyén. Mert bár művem legfőbb célja mindenképpen a szónok képzésének kérdéseire irányul, hogy az érdeklődő olvasókat meg ne rövidítsem, mellesleg kitérek olyan dolgokra is, melyek az iskolákat érintik.
Polgár Anikó fordítása