1. A retorikát latinra hol az oratoria, hol az oratrix szóval fordították. Nem szeretnék senkit megfosztani a méltán megszolgált elismeréstől, mert megkísérelte a rómaiak nyelvét gazdagítani. Nem minden honosodik meg viszont, amit görögből ültetünk át, ahogy a görögöknek sem sikerül mindig megtalálni a megfelelő fordulatot, ha latinból fordítanak.

2. Ez a fordítás nem kevésbé elnagyolt, mint Plautusnál az essentia és a entia, de még csak nem is pontos, mert az oratoria szó ugyanazt jelenti, mint az elocutoria, az oratrix pedig ugyanaz, mint az elocutrix, míg a retorika, amelyről beszélünk, ebben az esetben olyan, mint az eloquentia. Kétségtelen, hogy már a görögben is kétértelmű.

3. Egyrészt jelzőként szerepel — ars rhetorica, hasonlóképpen, ahogy a navis piratica —, másrészt pedig főnévi értelemben használatos, mint a philosophia vagy az amicitia. Mi most magát a főnevet kívánjuk megnevezni, úgy, ahogy a grammatica szónak a litteratura felel meg, és nem az oratrix analógiájára megalkotott litteratrix, vagy az oratoria mintájára megalkotott litteratoria: a retorika szó esetében ez nem működik.

4. Ne vessük el tehát a retorika szót, hiszen amúgy is sok görög szót vagyunk kénytelenek használni, hiszen jómagam is a philosophia, a musica és a geometria szavakat alkalmazom, s nem fogom erőnek erejével ezeket ügyetlen latin fogalmakra cserélni, elvégre még maga M. Tullius is erről a tárgyról írt első könyveinek görögül adta meg a címét. Bizonyára nem kell félnünk, hogy elvakultságnak tűnik, ha hiszünk a legnagyobb szónoknak, aki művészetének görög nevet adott.

5. A retorikát tehát (most már ugyanis nem félek, hogy elmarasztalnak e szó használatáért) véleményem szerint a legcélszerűbb a következőképpen felosztani: először a művészetről, azután a művészről, végül pedig a műről beszélünk majd. A művészet az, amit tanulás útján sajátítunk el, vagyis a jól beszélés tudománya. A művész az, aki elsajátította ezt a művészetet, vagyis a szónok, akinek legfőbb célja, hogy jól beszéljen. A mű, melyet a művész hoz létre, maga a jó beszéd. Ez a fő felosztás később ismét részekre bomlik. Az utolsó két részről majd a maga helyén szólok; most elkezdem az első rész tárgyalását.



Polgár Anikó fordítása