1. Miután kissé sokáig időztem a tanárok kötelességeinél, a tanulók lelkére egyedül azt kötöm, hogy mind tanulmányaikat, mind tanáraikat szeressék, s ha nem is vér szerinti, de lelki szüleikként tiszteljék őket

2. Ez az alázat sokat segít a tanulásban, mert így szívesebben hallgatják az oktatót, hisznek a szavainak, s hozzá hasonlatossá akarnak válni; végül szíves örömest és jókedvvel fognak iskolába járni, nem fognak haragudni, ha kijavítják őket, örülnek, ha dicséretet kapnak, s iparkodni fognak, hogy mindinkább elnyerjék a tanár minél nagyobb szeretetét.

3. Mert ahogy a tanár kötelessége, hogy oktasson, a tanulóé, hogy tanulékonynak mutatkozzék, másként egyik sem megy sokra a másik nélkül; mint ahogy az ember létrejötte is mindkét szülő nemzőképességének függvénye, s hiába hintesz magot, ha az előkészített talaj nem fogadja magába, úgy az ékesszólás sem szökkenhet szárba a tudást nyújtó és a tudást befogadó összhangja nélkül.



Polgár Anikó fordítása