1. Mindenképpen szükségesnek tartom annak a megrögzött gyakorlatnak a megváltoztatását, hogy abban a korban, amelyről most beszélünk, a tanulók fejből megtanuljanak mindent, amit csak leírtak, s azt — ahogy az már szokássá vált — egy adott napon felmondják; ezt leginkább az apák követelik meg, mivel azt hiszik, hogy gyerekeik akkor tanulnak igazán, ha minél gyakrabban gyakorolják magukat a mintabeszédek előadásában, holott a haladás elsősorban a gondosságban mutatkozik meg.

2. Viszont annál egyértelműbben szorgalmazom, hogy a gyermekek gyakorolják magukat az írásban, s ezt minél gyakrabban tegyék, s ha már memorizálásra kerül sor, akkor azt tanácsolnám, hogy olyan szónoklatokból vagy történetírói munkákból válogatott szemelvényeket memorizáljanak, amelyek arra érdemesek.

3. Az emlékezet is sokkal pallérozottabb lesz, ha azt tanulják, amit mások alkottak, nem pedig önmaguk, s akik e nehéz feladatokban jártasságot szereznek, mindennemű nehézség nélkül meg tudják jegyezni azt, amit ők maguk írtak, hiszen bensőséges viszonyt alakítanak ki szövegükkel, hozzászoknak a legjobbakhoz, s mindig lesz előttük minta, amire hagyatkozhatnak utánzáskor; a beszéd megformáltságát, melyet tudatukban raktároztak el, öntudatlanul is utánozni tudják.

4. Szókincsüket a legjobb szavakkal töltik fel, megtanulják a szerkesztést, a szóképek használatát, melyeket már nem kell majd keresgélniük, hanem mintha valamilyen rejtett kincs bukkanna elő, önmaguktól ötlenek fel bennük. Ehhez tartozik még, hogy mások neves mondásait is felhasználhatják idézetként nemcsak beszédük fűszerezésére, hanem a bírósági ügyek tárgyalásakor is. Mert nagyobb tekintélyt biztosít az, amit nem az épp folyó ügy kapcsán készítettünk elő, s gyakran több babért is aratunk vele, mintha saját leleményünk lenne.

5. Olykor azért engedjük meg, hogy saját szerzeményüket is előadják, hogy fáradozásaik gyümölcsét, ami után annyira vágyakoznak, a többiek elismerése is meghozza. Ezt csak akkor szabad megengednünk, ha valamit művészileg kellőképpen kidolgoznak, s ha mintegy jutalmul kapják igyekezetük elismeréseképpen, annak örülve, hogy megérdemlik, hogy művüket elő is adják.



Polgár Anikó fordítása