logo

IX Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Retorikai szóalakzatok hozzáadással

28. Hatásosabbak azok az alakzatok, amelyek nemcsak a kifejezésmódot érintik, hanem maguknak a gondolatoknak is bájt és erőt kölcsönöznek. Közülük az első az, amely hozzáadással történik. Több neme van. Mert a szavakat is kettőzzük akár nagyítás céljából, például: „Megöltem, megöltem, nem Spurius Maeliust" (az első ige közli, a második megerősíti), akár a szánalom felkeltése céljából, például „ó, Corydon, Corydon."

29. Ugyanezen alakzat iróniával társulva kicsinyítésre szolgál. A kettőzéshez hasonló, amikor bizonyos szavak közbeszúrása után jön az ismétlés, és ezáltal hatékonyabbá válik: „Az ő javai, ó én szerencsétlen (mert bár könnyeim elapadtak, azért a szívem mélyén ott fészkel a fájdalom), az ő javai — mondom —, Cn. Pompeiuséi, a kikiáltó keserves szájára kerültek." „Élsz, élsz, de nem azért, hogy felhagyj a vakmerőségeddel, hanem azért, hogy fokozzad azt."

30. Ha ugyanazon szavakkal kezdődik több tagmondat, hatékonyabb, sürgetőbb hatást kelt: „Hát egyáltalán nem zavartak téged a Palatium éjszakai őrségei, sem a város őrjáratai, sem a nép rémülete, sem a jó szándékú emberek egyetértése, sem a szenátusi ülések megerősített helye, sem ezen atyák arca és tekintete?"

31. Vagy ha ugyanarra végződnek: „Ki vádolta be őket? - Appius. Ki idézte be őket? Appius." Bár ez a példa egy másik alakzatot is szemléltet, amikor a kezdetek és a végek is egyeznek: „ki, ki; Appius, Appius". Ugyanilyen: „Kik azok, akik a békeszerződést gyakran megszegték? A karthágóiak. Kik azok, akik a legkegyetlenebbül harcoltak? A karthágóiak. Kik azok, akik Itáliát meggyalázták? A karthágóiak. Kik azok, akik azt szeretnék, ha megbocsátanánk nekik? A karthá-góiak."

32. Szembeállításban vagy összehasonlításban is elő szokott fordulni a kezdő szavak váltakozó megismétlése, erről az imént azt mondtam, hogy inkább ide tartozik, például: „Te azért virrasztasz éjjel, hogy jogi tanáccsal szolgálhass ügyfeleidnek, ő pedig azért, hogy idejében odaérjen hadseregével a kitűzött helyre, téged a kakaskukorékolás ébreszt föl, őt a trombitaszó, te a tárgyalást irányítod, ő a csatasort rendezi el; te ügyfeleidre vigyázol, ő pedig arra, hogy az ellenség el ne foglalja a várost vagy a táborát."

33. De nem érte be a szónok ezzel a kellemmel, hanem ugyanezt az alakzatot még meg is fordítja: „Annak hatalma és tudása van hozzá, hogy az ellenséges csapatokat, neked pedig, hogy az esővizet távol tartsd, az a határok kiterjesztésében, te igazgatásukban gyakorolod magad."

34. A középső részek is megfelelhetnek a kezdeteknek, mint itt:

téged az Angitias berke, téged Fucínusi hullám,

vagy végek a végeknek, mint: „Ez a hajó megrakva szicíliai zsákmánnyal, jóllehet maga is része volt a zsákmánynak." Senki sem fogja kétségbe vonni, hogy ugyanezt a hatást érjük el, ha a középső részeket ismételjük meg. A kezdeteknek felelnek meg a végek, így: „Sok és súlyos fájdalom érte a szülőket meg a rokonokat, bizony sok."

35. De olyan neme is van az ismétlésnek, amikor azt ismételjük meg és taglaljuk tovább, amit előrebocsátottunk:

Iphitus és Pelias van vélem; Iphitus immár
vén, Pelias meg sántít: mert sebe fáj, Ulixéstól.
Görögül epanodosznak mondják, a mieink visszalépésnek hívják.

36. De nemcsak ugyanolyan, hanem ellenkező értelemben is ismétlődnek ugyanazok a szavak: „A vezetők méltósága majdnem egyenlő volt, de azoké talán nem volt egyenlő, akik utánuk következtek." Néha az ismétlés esetek és nemek tekintetében jelentkezik: „Nehéz jó beszédet mondani, nehéz feladat." Van Rutiliusnál egy hosszú körmondat, de én csak a tagmondatok elejét idézem: „Ez a te apád? Apádnak nevezed most? Az apád fia vagy?"Az esetvégződések alkotják ezt az alakzatot, ezért polüptóton a neve. Ha más jelenségek, akkor epanodosz, ahogyan a Cluentius érdekében tartott beszédben: „Milyen idő volt alkalmas a mérgezésre? Azon a napon? Abban a tömegben? Pontosan ki adta be? Honnan szerezték? Hogyan találták meg a poharat? Miért nem próbálták újra beadni?"

38. Caecilius e sokféle dolog kapcsolatát metabolénak nevezi; a Cluentius érdekében mondott beszédben egy ilyen irányul Oppianicus ellen: „Lerinum városának tanácstagjai egytől egyig megállapították, hogy a hivatalos censori listát meghamisította, vele senki üzletet nem kötött, vele kapcsolatba senki sem lépett, oly sok vér szerinti és oldalági rokona közül senki sem választotta őt gyermekei gyámjául" és még sok egyebet mondott.

39. Ahogyan itt sok mindent egybehordtunk, úgy abban, amit ha jól emlékszem, Cicero a dissipata szóval nevez meg, szétválasztjuk a dolgokat:

Mert, lehet, itt a kalász, míg ott a gerezd kamatoznék,
más hely a fáknak jobb

és így tovább.

40. Cicerónál pedig az alakzatok csodálatos vegyítésére akadunk, amelyben az első szót hosszú közbevetés után ismétli meg az utolsó, majd a középsők megfelelnek az elsőknek és az utolsók a középsőknek: „A ti tettetek kerül itt napvilágra, összeírt atyák, nem az enyém, és nagyszerű ez a tett, azonban — ahogyan mondtam — nem az enyém, hanem a tiétek."

41. Ezt a többszörös ismétlést plokénak nevezik, amely az alakzatok vegyítéséből áll össze, ahogyan már fentebb mondtam, és a Brutushoz írt egyik levélben is találunk rá példát: „Amikor pedig kibékültem Appius Claudiusszal, Cn. Pompeius közvetítésével békültem ki, így hát kibékültem vele."

42. És ugyanazon mondatokban ugyanazon szavak többször ismétlődnek más-más alakban, például Persiusnál:

annyira így van, hogy nem tudsz, mert más nem tudja, amit tudsz?

és Cicerónál: „Mert el kellett ítélni bírói ítélettel, és miután azokat is elítélték, akiket feljelentettek."

43. De egész gondolatmenetek úgy fejeződnek be, ahogyan kezdődtek: „Asiából jött. Ez annyira új dolog? Néptribunusként jött Asiából." Ugyanazon körmondatban megismétli a kezdőszót a végén, s ez már a harmadik előfordulás; tudniillik ezzel zárja le: „mindamellett megjött." Olykor a mondatot ismétli meg, de nem ugyanolyan szórenddel: „Mit tehetett Kleomenész? Én bizony nem fogok senkit sem hamisan vádolni. Kleomenész, mondom, mit tehetett?"

44. Gyakran előfordul, hogy az első mondat utolsó szava a következő első szava lesz; ezzel az alakzattal gyakran élnek a költők, például:

Szűnjön a dal! vele Gallusomat ti üdíteni jertek,
Galltlsomat, ki iránt úgy nő mindegyre szerelmem.

De nemritkán a szónokok is: „Ez mégis él: Él? Sőt még a szenátusba is eljön."

45. Olykor úgy, ahogyan a szókettőzés esetében mondtuk, a kezdetek is, és a végek is egybecsengenek más-más, de nem eltérő gondolatkörbe tartozó szavakkal: „Állítólag mindenféle veszélybe sodortam, kiszolgáltattam a cselvetéseknek, kitettem az irigységnek." Rögtön ugyanezen a helyen a mondatvégek fordítva: „Ti ugyanis megállapítottátok, ti ítéletet hoztatok, ti ítéltetek." Egyesek ezt szinonimiának, mások elválasztásnak nevezik, s bár eltérnek az elnevezések, helyesek, mert azonos jelentésű szavak elválasztásáról van szó. De előfordul azonos jelentésű szavak halmozása is: „Minthogy ez a helyzet, Catilina, folytasd, ahol elkezdted, lépj már ki végre a városból, nyitva állnak a kapuk, indulj el."

46. Ugyanő ellen egy másik könyvben: „Elment, kilépett, kitört, kirohant." Ez Caecilius szerint pleonaszmosz, azaz a kelleténél bővebb beszéd, mint ez is: „Én magam láttam a saját szemeim előtt." A „láttam" igealakban benne van a „magam". Azonban az, ahogyan más helyen már mondtam, hiba, mert fölösleges hozzáadás miatt terhessé válik, de itt erény, mert erősíti és kézzelfoghatóvá teszi a gondolatot:

47. Látja, ő maga, a szemei előtt, megannyi érzelmi fokozat. De miért éppen ezzel a névvel nevezte el, nem látom be, mert a kettőzés is, az ismétlés is, és minden hozzáadás pleonaszmosznak tűnhet. Nemcsak szavakat, hanem hasonló jelentésegységeket is halmozhatunk: „Háborodott elméje, bűneinek ráboruló sötét árnyai, a fúriák lobogó fáklyái fölzaklatták."

48. De eltérőket is halmozunk: „Az asszony, a zsarnok vad kegyetlensége, az apa szeretete, a hirtelen harag, a vakmerő esztelenség." És Ovidiusnál:

Tőled ugyan — tudd meg — nem Perseus vette e lányt el:
Nereisek súlyos dühe és szarvhomloku Ammon,
és az a szörny.

Olyat is találtam, aki ezt plokénak hívja. Ezzel nem értek egyet, mert egyetlen alakzatról van szó. Azonos és különböző jelentésű alakzatok keveréke is előfordul, amit diallagénak neveznek: „Azt kérdem ellenfeleimtől, nem vizsgáltuk ezeket, nem állapítottuk meg, nem tüntettem el, nem irtottam ki őket?" A „vizsgál és a megállapít" különbözők, az „eltüntet és kiírt" viszont hasonlók, de eltérnek az előzőktől.

50. Ez a példa is, és az előző is, még egy másik alakzatot is alkotnak, amelyet feloldásnak nevezünk, mivel nincs benne kötőszó; igen alkalmas nyomatékos sürgetés kifejezésére. Mert minden egyes kifejezést nyomatékkal ejtünk ki, s ezáltal mintegy többé válnak. Éppen ezért ezzel az alakzattal nemcsak egyes szavak, hanem egyes gondolatok esetében is élünk, mint Cicero tette Metellus népgyűlési beszéde ellen: „Azokat, akiket följelentettek, magamhoz hivattam, őrizetbe vétettem, a szenátus elé állíttattam, a szenátust is bevontam," és az egész hely ilyen. Az effélét brakhülogiának is hívják, amely a feloldáshoz is kapcsolódhatik. Ennek az ellenkezője az, amely bővelkedik kötőszókban, az előbbit aszündetonnak, az utóbbit polüszündetonnak hívjuk.

51. Ez esetben vagy ugyanazt a kötőszót ismételjük meg többször, például:

házát is, az ősök szobrait is mind,
fegyvereit is, meg a hű ebeit is, meg a szép tegezét is,

vagy különböző kötőszókat: „fegyvert és férfit — sok földön is — sok háborút is."

Ott láttam meg az ifjút én, akinek, Meliboeus,
kétszer hat napon át ég majd évente az oltár.
És ő volt, ki először szólt panaszomra, eképen.

Mindkettő halmozás, de az egyik összekapcsolt, a másik oldott formában.

54. Mindezeket a jelenségeket sajátos névvel látták el a szerzők, de különbözőkkel, ahogyan kinek-kinek tetszett. A forrásuk azonban egy, mert erélyesebbé, sürgetőbbé teszik mondanivalónkat, és valamiféle erőt, szinte a gyakran ki-kitörő szenvedélyeket fejezik ki.
A fokozás, amelyet klimaxnak mondanak, látványosabban juttatja kifejezésre a mívességet és keresettebb, ezért ritkábban kell vele élni.

55. Ez is hozzáadással képződik: megismétli ugyanis a mondottakat, hogy mielőtt másra rátérne, elidőzzék az előzőkön. Példaképpen fordítsuk le a görögből ezt a híres részt: „Mert bizony nem mondtam ezt, de nem is írtam le, nemcsak hogy nem írtam le, de követségbe se mentem, nemcsak hogy nem mentem követségbe, de nem is javasoltam a thétaiaknak."

56. De hagyományoztak ránk latin példákat is: „Africanus számára a szorgalom szerzett erényt, az erény dicsőséget, a dicsőség követőket. És Calvustól: „Nem tiporták jobban sárba a zsarolás elleni törvényeket, mint a felségsértésit, nem jobban a felségsértés ellenieket, mint a plautiusit, nem jobban a plautiusit, mint a megvesztegetés ellenit, nem jobban a megvesztegetés ellenit, mint az összes többi törvényt." A költőknél is találhatók effélék, például Homérosznál a jogarról, amelyet Iuppitertől egészen Agamemnónig eljuttat, de a mi tragédiaírónknál is:

luppitertól származott, miként mondják, a Tantalus,
Tantalustól jött Pelopsz, Pelopsztól származott
Atreus, kitől nemzetségünk életre kelt.



Adamik Tamás fordítása