logo

IX Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Retorikai szóalakzatok elvétellel

58. Azok az alakzatok viszont, amelyek elvétellel képződnek, leginkább a rövidség és az újdonság kellemét keresik. Közülük egy az, amelyet az előző könyvben a szinekdokhéból az alakzatokba utaltam át, amikor az elhagyott szó a többiből jól megérthető, ahogy Caelius Antonius elleni beszédében ehhez: „Örömében a görög álmélkodni" tüstént odaértjük, hogy „kezd". Cicero pedig Brutushoz: „Senki másról nincs szó, csak rólad. De hát miről inkább? Ekkor Flavius így szól: A levélhordók holnap, én pedig tüstént itt vacsora közben írtam e sorokat.

59. Hasonló ehhez véleményem szerint az, amikor szemérmességből hagyunk el bizonyos szavakat:

Láttuk, a szentélyben mikor és kikkel mit akartál:
Nézte bakod ferdén, a kacér nimfák kinevettek.

60. Ezt egyesek aposziópészisznek nevezik, de hiába. Mert abban bizonytalan, mit hallgatnak el, vagy mindenképpen hosszabb kifejtést igényel, ebben egyetlen szó, ami nyilvánvaló, az hiányzik. Ha ez aposziópészisz, akkor mindent így lehetne nevezni, amiből hiányzik valami.

61. Nem mindig nevezem azonban aposziópészisznek azt, amikor valamilyen hiányzó szót oda kell érteni, például azt, amit Cicero ír levelében: „Kelt Lupercalia ünnepén, amikor Antonius Caesarnak." Mert bizony nem hallgatott el semmit, és nem gúnyolódik, mivel a folytatást csak így lehet érteni: „feltette a koronát".

62. Az elvétel által képzett másik alakzat az, amelyből elvesszük a kötőszókat, az imént szóltunk róla. A harmadikat epezeugmenonnak hívják, amelyben egy igére több gondolat vonatkozik, s mindegyikük ezt az igét igényelné, ha egyedül állna. Ez történhet vagy úgy, hogy elöl áll az ige, és az összes többi rá vonatkozik: „Legyőzte a szemérmet a bujaság, a félelmet a vakmerőség, az értelmet az esztelenség." Vagy hátul, és így többet lezár: „Nem olyan ember vagy te, Catilina, hogy akár szemérem a gyalázattól, akár félelem a veszélytől, akár megfontolás az őrültségtől visszatartott volna."

63. De középen is előfordulhat, s így az előtte lévőkre és az utána következókre is vonatkozik. Ez az alakzat különböző neműeket is egybekapcsolhat, például, amikor egy fiút és egy lányt „fiai"-nak mond valaki, sőt vegyítheti az egyes és a többes számot.

64. De ez annyira közönséges, hogy az alakzat művészetére nem tarthat számot. Az viszont tökéletes alakzat, ha két különböző kifejezésformát kapcsolunk össze:

Társaknak, hogy fegyvert fogjanak, akkor
megmondom, s harcolnunk kell eme szörnyetegekkel.

Bár a második részben kellést kifejező igealak szerepel, mégis mindkét részre vonatkozik a „megmondom." Azt az összekapcsolást, amelyet nem az elhagyás végett képezünk, szünoikeiószisznak nevezik, s két különböző dolgot kapcsol össze: „A fösvény egyaránt nélkülözi, amije van, és amije nincs."

65. Meg akarják különböztetni ettől az elkülönítést, amelynek a paradiasztolé31 ° nevet adják, ez a hasonlókat különíti el: „Mivel te ravasz helyett bölcsnek nevezed magadat, elbizakodott helyett bátornak, kicsinyes helyett gondosnak." Ez teljesen a meghatározáson alapul, ezért kétlem, hogy alakzat. Ezzel ellentétes az, amely átmenetet képez a közeliből az eltérőbe, bár hasonlóra törekszik: „Rövidségre törekszem, homályossá válok" stb.



Adamik Tamás fordítása