logo

IX Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A szillogizmus

1. A szillogizmus valamelyest hasonlít a törvény betűjén és szellemén alapuló ügyálláshoz, mivel egy része mindig az írott szövegre támaszkodik, a különbség pedig közöttük, hogy az a betű ellenében beszél, míg a szillogizmus a betűn túllépve. Ott, aki a szavakat védelmébe veszi, arra törekszik, hogy mindenképpen az történjék, ami írva van; míg a szillogizmus esetében, hogy semmi más, mint ami írva van. A meghatározással is van némi rokonsága, mert ha a meghatározás bizonytalan, gyakran csúszik át szillogizmusba. Legyen példánk e törvény:
„A méregkeverő asszony halállal lakoljon. Férjének, ki gyakran verte őt, szerelmi bájitalt adott a feleség, majd elvált tőle. Erre az rokonain keresztül kérlelte, hogy jöjjön vissza, de nem tért vissza. A férj felakasztotta magát. Az asszonyt méregkeveréssel vádolják." A vád legsúlyosabb állítása, hogy a szerelmi bájital méreg; ez lesz a meghatározás tárgya. Ha ez mégsem lesz eléggé hatásos, következzék a szillogizmus, amelyhez mintegy a korábbi vita elejtésével jutunk: vajon éppen úgy meg kell büntetni, mintha méreggel ölte volna meg a férjét?

3. Tehát ez az ügyállás a törvényből következtet a bizonytalanra; mivel ezt logikai következtetéssel éri el, következtetésen alapuló ügyállás a neve. Nagyjából ezen típusokra osztható: vajon ami egyszer jogos, ugyanaz többször is? „A vérfertőzésért elítélt és szikláról letaszított nő életben maradt; a büntetést megismétlik." Vajon ami egyre igaz, többre is? „Aki egy időben két zsarnokot ölt meg, két jutalmat kér."

4. Vajon ami előzőleg érvényes, utólag is? „A leányrabló elmenekült, a leány férjhez ment, de visszatér a másik, a nő pedig követeli választási jogát." Vajon ami az egészre igaz, a részre is? „Ekét zálogba elfogadni nem szabad; elfogadta az ekevasat." Vajon ami a részre igaz, az egészre is? „Gyapjút Tarentumból kivinni nem szabad; kivitte a juhokat."

5. Ezekben esetekben a szillogizmus a törvény betűjére is támaszkodik: kimondja ugyanis, hogy elég körültekintően rendelkezett. „Követelem, hogy taszítsák le: a vérfertőző nő ellen törvény van"; továbbá „Az elrabolt nő választási jogát követeli"; „A juhon ott a gyapjú"; és más hasonlók.

6. De mivel erre azt felelhetjük: „Az nincs megírva, hogy az elítéltet kétszer kell letaszítani; hogy az elrabolt leány bármikor szabadon választhat; hogy a zsarnokölő két jutalmat kaphat; sem ekevasról, sem juhokról nem szól a törvény." Abból, ami nyilvánvaló, kikövetkeztetjük azt, ami kétséges. Nagyobb küzdelembe kerül a törvényszövegből olyasmit kihozni, ami nincs beleírva: vajon azért, mert az egyikre igaz, a másikra is? „Aki apját megöli, zsákba varrassék: megölte az anyját."

7. „Saját házából törvény elé vezetni senkit nem szabad; sátrából vezette oda." Ilyen esetben a következő kérdések merülnek föl: vajon valahányszor hiányzik az odavágó törvény, szabad-e egy hasonlót alkalmazni? Vajon az eset, ami a perben szerepel, hasonló ahhoz, amiről a törvény ír? Azonban a hasonló is lehet több, egyenlő vagy kevesebb. Az első esetben: vajon eléggé idevonatkozik-e a törvény? Vagy még ha kevéssé is vonatkozik, lehet-e alkalmazni? A szempont mindkettőnél a törvényhozó szándéka. Leghatásosabb azonban a méltányossági szempont szerint való tárgyalás.



Gonda Attila fordítása