logo

IX Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A beszédfajták

1. Nem egyértelmű azonban, hogy három vagy több van-e belőlük. Kétségtelen, hogy a régiek szemében a legnagyobb tekintélynek örvendő szerzők szinte mind ezt a felosztást fogadták el, Arisztotelész nyomán, aki a „népgyűlési beszéd" elnevezést csak a tanácsadó beszéd másik neveként használja.

2. De már akkoriban is voltak kisebb próbálkozások, mind egyes görög szerzőknél, mind Cicerónak A szónokról szóló művébenó, napjaink legnagyobb szerzője pedig szinte kényszerítő erővel érvelt amellett, hogy nemcsak több, de majdhogynem számtalan fajta ügy létezik.

3. Ha ugyanis a dicséret és gáncsolás feladatát vesszük fel harmadikként, akkor ugyan melyik fajtába sorolhatjuk saját tevékenységünket, amikor panaszkodunk, vigasztalunk, csillapítunk, ösztökélünk, elrettentünk, bátorítunk, előírunk, homályos kijelentéseket értelmezünk, elbeszélünk, esdekelünk, köszönetet mondunk, szerencsét kívánunk, szemrehányást teszünk, rágalmazunk, leírunk, megbízást adunk vagy elutasítunk, kívánunk, vélekedünk, és így tovább a végtelenségig?

4. Már-már bocsánatot kell kérnem, amiért kitartok a régiek meggyőződése mellett, és föl kell tennem a kérdést, mi vitte rá elődeinket arra, hogy ezt a dúsan burjánzó szövevényt ilyen kurtán-furcsán elintézzék. Eleink bírálói szerint az vitte őket tévedésbe, hogy az akkori szónokok nagyjából ezekben a műfajokban alkottak: dicsérő és gáncsoló beszédeket írtak, szokásban volt az epitaphioszó4, és rengeteg fáradozást fordítottak a politikai döntéshozásra és a perekre is, így aztán a kézikönyvírók a legelterjedtebb műfajokat foglalták össze, mintha több nem is lett volna.

6. Eleink álláspontjának védelmezői szerint azonban háromféle hallgatóság létezik: az első az élvezet kedvéért gyűlik össze, a másik azért, hogy tanácsot kapjon, a harmadik azért, hogy peres ügyekben ítélkezzen. Nekem, ahogy mindent végigkutattam, egy ilyesfajta érv is eszembe jutott: A szónoki beszéd minden feladata vagy a bírósági eljárásokhoz tartozik, vagy azokon kívül áll. Amiről bírósági vizsgálat folyik, annak egyértelmű a műfaji hovatartozása.

7. Ami nem kerül bíró elé, az vagy a múlttal, vagy a jövővel kapcsolatos: a múltban történteket dicsérjük vagy gáncsoljuk, az eljövendőkről tanácskozunk.

8. Hasonlóképpen minden, amiről beszélni kell, szükségszerűen vagy bizonyos, vagy kétes. A bizonyosat ki-ki a maga hozzáállásának megfelelően dicséri vagy kárhoztatja; a kétes dolgok egy részében a választás lehetősége a miénk: ezekről tanácskozunk; más részük mások ítéletére van bízva, ezekről szólnak a perek.

9. Anaximenészó5 azt állította, a törvényszéki és a népgyűlési beszéd a szónoklás egy-egy neme66, ezek alá pedig hét faj tartozik: buzdító, lebeszélő, dicsérő, gáncsoló, vádoló, védő, vizsgáló (ezt exetasztikosznak nevezi) — melyek közül az első kettő a tanácsadó, a következő kettő a bemutató, az utolsó három a törvényszéki műfaj része.

10. Mellőzöm Prótagoraszt, aki egyedül a kérdést, választ, utasítást és könyörgést (ezt eukhólénak nevezi) fogadja el részekként.
Platón a Szofistában a törvényszéki és a népgyűlési beszéd mellé harmadiknak a proszomilétikét állítja, amelyet mi nyugodtan nevezhetünk társalgónak; ez nem a közéleti beszédmódhoz tartozik, hanem magánbeszélgetésre alkalmas — így bizonyos, hogy a dialektikával azonos jelentésű.

11. Iszokratész úgy vélte, a dicséret és gáncs minden műfajban benne van.

12. Számunkra a legbiztonságosabb, ha a szerzők túlnyomó többségét követjük — és úgy tűnik, a józan ész is ezt diktálja. Az egyik műfaj tehát, mint mondtam, a dicséretet és feddést foglalja magában, de jobbik feléről a „dicsőítő" nevet kapta; mások „bemutatónak" nevezik. Úgy tartják, mindkét elnevezés görög forrásból ered: görögül ugyanis enkómiasztikosznak vagy epideiktikosz-nak hívják.

13. Szerintem azonban az epideiktikosz jelentése nem annyira a „bemutatás", mint inkább az „erőfitogtatás", és egyáltalán nem azonos az enkómiasztikosszal: magában foglalja ugyan a dicsőítő beszéd műfaját, de nem merül ki ennyiben.

14. Vagy tagadná valaki, hogy a panégürikoszok epideiktikosz-beszédek? Pedig a meggyőző beszéd formáját öltik magukra, és általában Görögország érdekeiről szólnak. Így hát az ügyeknek három fajtájuk van, amelyek a közéletben is szerephez juthatnak, de az erőfitogtatás terepeként is szolgálhatnak. Mármint ha a bemutató beszéd neve valóban a görögből származik, és nem azon alapszik, hogy a dicséret és a feddés bemutatja, mi milyen.

15. A második műfaj a tanácsadó beszéd, a harmadik a törvényszéki. A többi faj ebbe a három nembe tartozik bele, hiszen ezek közt egy olyan sem akad, amelyben ne dicsérnünk vagy feddenünk, rábeszélnünk vagy lebeszélnünk, támadnunk vagy hántanunk kellene. Szintén közös vonás mindegyikben: a hallgatóság megnyerése, az elbeszélés, a magyarázat, a nagyítás, a kicsinyítés, a hallgatók hangulatának befolyásolása különféle érzelmek keltésével vagy elcsitításával.

16. Azok mellé sem sorakoznék fel, akik szerint a dicsérő beszédnek az erkölcsi jóra, a tanácsadónak a hasznosra, a törvényszékinek az igazságosra vonatkozó kérdés a tárgya — az ő felosztásuk ugyanis inkább könnyed és lekerekített, mint igaz. Mindez ugyanis valamiképpen egymást támogatja, hiszen a dicsőítésben is foglalkozunk az igazságossággal és a hasznossággal, a tanácsadásban is az erkölcsi jóval, és ritkán találni olyan peres ügyet, amelynek egy részében nem bukkan elő valami a fentiekből.



Kopeczky Rita fordítása