logo

IX Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Szabad-e gyermekkorban egyszerre több tárgyat tanulni

1. Meg szokták kérdezni — még ha e tantárgyakat meg is kell tanulni —, hogy egyszerre lehet-e mindezt tanítani és tanulni. Egyesek ugyanis azt mondják, hogy nem, mert összezavarodik és elfárad az értelem az ennyire különböző célú ismeretektől, hiszen erre sem az ész, sem a test, sőt még maga a nap sem elegendő. Még ha az idősebb tanulók nehézségek nélkül képesek lennének is rá, a zsenge gyermekkort így megterhelni nem szabad.

2. Az ilyen kritikusok nem értik igazán, hogy mire képes az emberi ész ereje. Bizony annyira élénk és gyors az — mondhatnám —, úgy figyel minden irányba, hogy nemcsak egy valamit képes csinálni, hanem többfélére kisugározza erejét, mégpedig nemcsak ugyanazon a napon, hanem ugyanabban a pillanatban is.

3. Hát a lantos énekesek nem egyszerre figyelnek a szövegre, hangszínükre és a változatos dallamra, miközben olykor jobbjuk végigfut egyes húrokon, baljuk pedig másokat megrövidít, meghosszabbít vagy megpendít, és még lábuk sem pihen, hanem jelzi a meghatározott ütemet — és mindezt egy időben?

4. Hát nem így teszünk mi is, amikor hirtelen beszédet kell mondanunk? Bizony kimondunk bizonyos szavakat, másokat meg ugyanakkor kiválasztunk, hiszen egyszerre kell a gondolatot feltárni, a szavakat kiválasztani, elrendezni és előadni szóval, arckifejezéssel és taglejtésekkel. Ha ez a sok különböző tevékenység egyetlen akaratnak egyszerre engedelmeskedik, miért ne oszthatnánk fel óráinkat többféle tantárgy között? Hiszen a változatosság kiváltképpen felüdíti és felfrissíti a lelket, ezzel szemben jóval nehezebb egyetlen tevékenységben kitartani. Ezért a toll is megpihen olvasáskor, és az olvasás okozta unalmat is oldja a témaváltás.

5. Jóllehet már sok mindent csináltunk, valamilyen módon mégis frissek vagyunk arra, amit elkezdünk. Ki ne tompulna el, ha egész nap egyetlen művészet egyetlen tanítóját kellene elviselnie? A változatosság felüdíti majd, ahogyan az ételek esetében is. A különböző fogások felüdítik a gyomrot, és ha többféle étel van, akkor kevésbé fog megcsömörleni.

6. Vagy mondják meg nekem ók, hogy milyen más rendje van a tanulásnak! Egyedül a grammatikusnak engedelmeskedjünk, majd csak a földmérőnek, és közben hagyjunk fel azzal, amit már megtanultunk? Majd térjünk át a zenére; és hulljanak ki a korábbiak? És amikor a latin irodalmat tanulmányozzuk majd, ne legyünk figyelemmel a görögre? Hogy egyszer s mindenkorra befejezzem, semmit se csináljunk, csak a legújabb dolgot?

7. Miért nem vesszük rá ugyanerre a földműveseket, hogy ne műveljék egyszerre a szántóföldeket, a szőlőskerteket, az olajfákat és a faültetvényt? Ne gondozzák a réteket, a nyájakat, a kerteket, a méhkasokat és a madarakat? Mi magunk miért törődünk nap mint nap egy kicsit a fórumi teendőinkkel, egy kicsit barátaink kéréseivel, egy kicsit vagyonunk kezelésével, egy kicsit a testápolással és valamit az örömökkel? Közülük bármelyik elfárasztana bennünket, ha nem hagynánk abba: annyival könnyebb sok mindent csinálni, mint egyet sokáig.

8. Attól pedig a legkevésbé sem kell félni, hogy a fiúk a tanulás fáradságát nehezebben viselik el. Mert bizony mindegyik életkor fáradékonyabb. Ez talán meglepő, de a tapasztalat bizonyítja. Taníthatóbbak is az ilyen tehetségek, mert még nem szilárdultak meg.

9. Ez abból a tényből is nyilvánvaló, hogy a két év alatti gyerekek, amint megtanulták helyesen formálni a szavakat, jóllehet senki sem áll a sarkukban, szinte mindenről beszélnek. Ezzel szemben újonnan importált rabszolgáinknak hány éven keresztül nehezen megy a latin beszéd! Ha valakit már felnőtt korában kezdenél betűvetésre tanítani, akkor jobban megtapasztalnád, hogy nem ok nélkül nevezik paidomatheisznek azokat, akik a maguk szakmájában a legkiválóbban teljesítenek."

10. És jobban elviseli a munkát a kisgyermekek természete, mint az ifjaké. Tudniillik ahogyan a kicsik testét sem az esés nem viseli meg súlyosan, pedig hát gyakran a földre zuhannak, sem a kezükön és térdükön való csúszás-mászás, sem pedig valamivel később a folyamatos játék és az egész napos futkosás, mert nincs súlyuk, és nem terhelik meg önmagukat: úgy a lelkük sem fárad el, azt hiszem, mivel kisebb erőfeszítés mozgatja, és nem erőlködve állnak neki a tanulásnak, hanem csupán hagyják magukat képezni.

11. Ezenkívül, hála eme korosztály közismert alakíthatóságának, egyszerűbben követik a tanítóikat, és nem méricskélik, hogy mit végeztek már, mert még nem érzékelik a munkát. Továbbá, ahogy gyakran tapasztaltuk, kevéssé viseli meg az érzékeket a testi fáradtság, mint a gondolkodás.

12. De sohasem lesz több idejük, mint most, mivel e korosztály egész fejlődése a figyelésnek köszönhető. Amikor majd félrevonul, hogy írjon, amikor ő maga fog valamit alkotni és létrehozni, akkor vagy ideje, vagy kedve nem lesz, hogy belekezdjen.

13. Mivel tehát a grammatikus nem foglalhatja le egész napját, de ezt nem is teheti, mert különben unalmassá válna, s tanítványáit elidegenítené a tanulástól, milyen tanulmányokra fordítsuk inkább az így felszabaduló időt?

14. Mert én sem akarom, hogy a tanulót felemésszék ezek a tanulmányok: ne szerezzen zenét, ne kottázza le a dalokat, különösképpen ne merüljön el a geometria rejtelmeiben. Nem teszem őt színésszé az előadásmóddal, sem táncossá a taglejtéssel. Ha mindezeket megkövetelném, akkor is maradna még ideje. Hosszú ugyanis az az életkor, amely tanul, és nem a lomha tehetségekről beszélek.

15. Végül miért emelkedett ki Platón mindazokban a tárgyakban, amelyeket szerintem a jövendőbeli szónoknak el kell sajátítania? Ő bizony nem elégedett meg azokkal a tudományokkal, amelyeket Athén tudott nyújtani, sem a püthagóreusokéval, akikhez Itáliába hajózott, hanem Egyiptom papjaihoz is elment, és megtanulta titkos tanításaikat.

16. A nehézségek emlegetésével csak a lustaságunkat leplezzük. Mert munkánkat sem szeretjük igazán, és bár tisztességes az ékesszólás, és minden hivatás közül a legszebb, mégsem ezért választjuk, hanem a hitvány haszonért és a piszkos nyereségért övezzük föl magunkat.

17. Beszéljenek csak sokan a fórumon és gyarapodjanak tudatlanul, hiszen a piszkos áruval kereskedő is gazdagabb, és a kikiáltó többet keres a hangjával. Még fölolvasónak sem alkalmaznék olyan embert, aki azt számolgatja, hogy a tanulmányok milyen hasznot hoznak neki.

18. Aki pedig az ékesszólásnak valamiféle isteni képét elméjében megalkotta, és aki szemünk elé tárja eme „beszédet, a világ királynőjét", ahogyan a híres tragikus mondja," és a hasznot nem az ügyvédkedés bérében, hanem a saját lelkében, a szemlélődésben és a tudásban keresi, mert ez az, ami örök és nincs kiszolgáltatva a szerencsének, az bizony könnyen meggyőzi magát arról, hogy azt az időt, melyet látványosságokra, sportra, kockajátékra, netalántán haszontalan fecsegésre — hogy ne mondjam —, alvásra és véget nem érő lakomákra pazarolna, azt inkább a geometria- és a zenatanárnak szentelje. Mennyivel nagyobb gyönyörűsége származik ezekből, mint ama alantas szórakozásokból! A gondviselés ugyanis megadta az embernek azt az ajándékot, hogy az igazi javak nagyobb gyönyörűséget is okoznak neki.

19. De ez a gyönyörűség engem is a kelleténél jobban magával ragadott. Legyen hát elég ennyi azokról a tantárgyakról, amelyekre meg kell tanítani a fiút, mielőtt a nagyobb dolgokat megértené! A következő könyv ismét bevezetés lesz, azaz áttér a szónok feladataira.



Krupp József fordítása