logo

IX Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Retorikai előgyakorlatok (progümnaszmata) a grammatikusnál

1. Ezzel befejeztük azt a két részt, melyeket ez a foglalkozás nyújt, vagyis a nyelvtant és a szerzők magyarázatát; az előbbit methodicének, az utóbbit pedig historicének hívják; vegyük hozzá e feladatokhoz még a beszédtanítás bizonyos alapjait, amelyekre ezt a korosztályt kell tanítani, amely még nem érett a rétorra.

2. Tanulják meg tehát, hogy Aiszóposz meséit, melyek a legközelebb állnak a dajkák meséihez, tiszta és a szokásostól semennyivel sem emelkedettebb hangon elmeséljék, azután pedig ugyanezt az egyszerűséget tollal is fogalmazzák meg. Először oldják föl a verseket, majd magyarázzák úgy, hogy megváltoztatják a szavakat, azután parafrazeálják őket merészebben, melynek során megengedett, hogy bizonyos részeket lerövidítsenek és feldíszítsenek, de csak úgy, hogy a mű értelme ép maradjon.

3. Aki ezt a feladatot, mely a tapasztalt tanárok számára is nehéz, megfelelően fogja végrehajtani, az képes lesz bármit megtanulni. Szentenciákat, khreia és ethologiákat is írjanak a grammatikusoknál oly módon, hogy megadják hozzá a mondások okait is, mivel ezek az olvasásból veszik kezdetüket. Mindezeknek hasonló az elve, különböző az alakja, mert a szentencia egy általános érvényű mondás, az ethologia pedig személyekhez kötődik.

4. A khreiáknak több fajtája ismeretes. Az egyik hasonlatos a szentenciához; ez egy egyszerű szón nyugszik, mint például: „ő mondta" vagy „mondani szokta". A másik válaszban fordul elő: „megkérdezvén ő" vagy „miután ezt mondták neki, válaszolt". A harmadik nem különbözik ettől: „miután valaki mondott vagy csinált valamit".

5. Azt gondolják, hogy tetteken is alapulhat a khreia, mint pédául: „Kratesz, miután látott egy tudatlan fiút, megütötte a nevelőjét." Van egy másik, mely majdnem azonos ezzel, melyet azonban nem mernek ugyanazon a néven hívni, hanem khriaszerűnek mondják, mint például: „Milo azt a bikát vitte, melyet borjúként szokott vinni". Mindezekben ugyanazt az esetet különféle változtatásokkal kell előadni, és éppúgy megvan bennük a magyarázat a tettekre, mint a mondásokra.

6. Úgy vélem, hogy a kis történetekkel, melyeket a költők terjesztettek el, azért kell foglalkozni, hogy megismerjék őket, nem pedig az ékesszólás miatt. A többi, nagyobb munkát és szellemi erőfeszítést igénylő gyakorlatot a latin rétorok elhanyagolták, és így a grammatikusok számára kikerülhetetlenné tették. A görögök jobban ismerik feladatuk terheit és mértékét.



Krupp József fordítása