logo

IX Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Ismernie kell-e más tárgyakat is a jövendőbeli szónoknak

1. Hát ennyit a grammatikáról, amilyen röviden csak tudtam, leírtam; nem akartam mindent elmondani, hiszen ez végeláthatatlan lett volna, csak a legszükségesebbeket adtam elő. Most a többi művészetről fogok szólni futólag, melyekről úgy gondolom, hogy meg kell rájuk tanítani a gyerekeket, mielőtt átadják őket a rétornak, hogy létrejöjjön a műveltségnek az a bizonyos köre, melyet a görögök enkükliosz paideiának hívnak.

2. Mert majdnem ugyanazokban az években más tudományoknak a tanulmányozását is meg kell kezdeni. Minthogy ezek egyrészt önmagukban is tökéletes tudományok lehetnek a szónoklás ismerete nélkül, másrészt pedig önmagukban nem elegendők a szónoki képzéshez, fölmerül a kérdés, hogy munkánk szempontjából szükségesek-e.

3. Mert, mondják, mi köze van egy peres ügy tárgyalásához vagy a vélemény kinyilvánításához annak, hogy tudjuk, milyen módon lehet egyenlő oldalú háromszöget állítani egy adott vonalra? Vagy mennyivel jobban fog védeni egy vádlottat vagy fog tanácskozásokat vezetni az, aki a kithara hangjait meg tudja majd különböztetni nevek és hangközök szerint?

4. Fölsorolhatnak talán sok olyan férfit, akik bármennyire eredményesek voltak is a fórumon, nem hallgattak sem geometriát, és a zenészeket sem értették meg jobban, csak a fül szokásos gyönyörűségére hallgatták.
Ezeknek én először is azt válaszolom, amit Marcus Cicero Brutushoz írt könyvében gyakran bizonyít: nem olyan szónokot tanítunk, aki van vagy volt, hanem valamilyen eszményképet alakítunk ki magunknak arról, hogy ő tökéletes, és semmilyen téren sincsenek hiányosságai.

5. Mert ha bölccsé formálják is őt, azt gondolják, hogy mivel minden tekintetben tökéletes, és ahogy mondják, valamiféle halandó isten lesz, nemcsak az égi és a halandó dolgok ismeretére kell őt megtanítani, hanem — mondhatnánk — bizonyos jelentéktelen dolgokon is keresztülvezetik, mint például a szőrszálhasogató kétértelműségeken. Nem mintha a szarvas vagy a krokodilkövetkeztetések bölccsé tudnák tenni, hanem azért, hogy még a legkisebb dolgokban se vezessék félre.

6. Hasonlóképpen a szónokot, akinek bölcsnek kell lennie, nem a geometria-vagy a zenetanár fogja azzá tenni, vagy bármi mást kapcsoljak még hozzá ezekhez, hanem ezek a művészetek is hozzá fogják segíteni ahhoz, hogy tökéletes legyen. Hacsak nem úgy lájuk esetleg, hogy ellenszereket és a többi gyógyszert, melyek a szemet és a sebeket meggyógyítják, sok és olykor egymással ellentétes hatású anyagból állítják össze, melyek sokféleségéből lesz az az egy keverék, amely egyik alkotórészhez sem hasonlít, de sajátságos hatását mindegyikükből nyeri.

7. A néma állatok is a virágok és nedvek különböző fajtáiból hozzák létre a méznek azt az emberi értelem számára utánozhatatlan ízét. Csodálkozzunk-e hát azon, hogy a szónoki beszédnek, melynél rendkívülibb dolgot nem adott az embernek a gondviselés, több olyan művészetre van szüksége, melyek, bár a beszéd közben nem is mutatkoznak meg, és nem kerülnek előtérbe, mégis rejtett hatást fejtenek ki, és akkor is megérzik őket, ha nem beszélnek róluk.

8. „Volt valaki, aki nélkülük is ékesszóló volt." De én szónokot akarok. „Nem sok mindent adnak hozzá." De nem lesz egész az, amiből akár egy parányi is hiányzik. Mégis elismerik majd, hogy ez az ideális: még ha alig van is rá reményünk, mégis írjunk elő mindent, hogy több maradjon belőle. De miért kellene elcsüggednünk? Hiszen a természet nem akadályozza meg, hogy valakiből tökéletes szónok legyen, és rút dolog kételkedni abban, ami megvalósulhat.


Zene

9. Én bizony akár a régiek véleményével is elégedett lennék. Mert ki nem tudja, hogy a zene — először erről beszélek — már azokban az ősi időkben is nemcsak akkora kedveltségnek, hanem akkora tiszteletnek is örvendett, hogy Orpheuszt és Linoszt — a többiről nem is szólok — egy személyben tartották zenésznek, jósnak és bölcsnek. Az utókor emlékezete szerint mindkettőjük isteni származású volt, az egyikük pedig, mivel még a bárdolatlan és vad lelkeket is csodálattal töltötte el, és megnyugtatta, megindította nemcsak a vadakat, hanem még a köveket és az erdőket is.

10. Ezért Timagenész is megerősíti, hogy az összes szellemi tevékenység közül a zene jött létre a legkorábban, és ezt tanúsítják a leghíresebb költők is, akik a királyi lakomákon a hősök és az istenek dicső tetteit énekelték meg lanttal kísérve. Nemde Vergiliusnál a híres Iopas „szól a futó holdról, nap fogytáról" és a többi dologról?" Ezzel a legkiemelkedőbb szerző nyíltan megerősíti, hogy a zene az isteni dolgok ismeretével is össze van kötve.

11. Ha ezt elismerjük, akkor a szónoknak is szüksége lesz rá, legalábbis ha — amint mondottuk — az a terület is a mi feladataink közé tartozik, amit a szónokok elhanyagoltak, s ezért a filozófusok megkaparintották —, mert e tárgyak ismerete nélkül nem lehetséges tökéletes ékesszólás.

12. Bizonyára senki sem kételkednék, hogy azok a férfiak, akik a bölcsességükről voltak híresek, buzgók voltak a zene művelésében is. Püthagorasz és követői terjesztették el azt a kétségkívül régtől fogva vallott nézetet, hogy a világot az az elv szabályozza, melyet később a lant utánzott. Továbbá mivel nem voltak megelégedve az eltérők összhangjával, amelyet harmóniának neveznek, hangot is tulajdonítottak ezeknek a mozgásoknak.

13. Mert Platónt sem érthetik meg egyes helyeken, különösképpen pedig a Timaioszban, csak azok, akik a tudománynak ezt a részét is szorgalmasan tanulmányozták. A filozófusokról beszélek, akiknek a kútfője, maga Szókratész már öregemberként nem szégyellte, hogy lantórákat vesz.

14. Azt mondják, hogy a legnagyobb hadvezérek lanton is és fuvolán is játszottak, és a spártaiak hadseregét a zene ütemei tüzelték föl. Mi mást csinálnak a mi legióinkban a kürtök és a harsonák? Minél hevesebb a hangjuk, annál inkább fölülmúlja a római hadi dicsőség a többi népet.

15. Tehát nem hiábavalóan gondolta azt Platón, hogy az államférfi számára, akit ő politikosznak nevez, szükséges a zene. És annak a filozófiai iskolának a vezetői, melyet egyesek a legszigorúbbnak, mások a legkegyetlenebbnek tartanak, azon a véleményen voltak, hogy bölcselőik közül néhányan némi fáradságot fordíthatnának ezekre a tanulmányokra. Lükurgosz is, a legszigorúbb spártai törvények szerzője, helyeselte a zene tanulmányozását.

16. Úgy tűnik, hogy maga a természet adta azt nekünk mintegy ajándékul, hogy könnyebben elviseljük a fáradalmakat, hiszen az evezőst is buzdítja a da1. Nemcsak olyan tevékenységekben, amelyekben többek igyekezetét összehangolja az ének kellemes hangjával, hanem az egyes emberek fáradozását is enyhíti az éneklés, még akkor is, ha kezdetleges.

17. Azt a látszatot keltem, hogy már a legszebb művészet dicséretét zengem, de még nem kötöm azt a szónokhoz. Mellőzzük így azt is, hogy egykor a grammatika és a zene össze volt kötve, mert bizony Arkhütasz és Euenosz azt gondolták, hogy a grammatika még alá is van vetve a zenének, és mindkét tárgynak ugyanazok voltak a tanárai, ahogyan egyrészt Szóphrón is utal erre, aki bár mimusíró volt, Platón mégis annyira becsülte, hogy — amint hiszik — amikor haldoklott, az ő könyveit tette a feje alá.

18. Másrészt Eupolisz, akinél Prodamosz zenét és betűvetést is tanít, és Marikasz, vagyis Hüperbolosz is beismeri, hogy semmit sem tud a zenéből, csak betűit. Arisztophanész is nem egy művében bemutatja, hogy régen így szokták nevelni a fiúkat; és Menandrosznál is a Hüpobolimaioszban az öreg, aki a fiát visszakérő apának mintegy ismertetve a költségek okát, melyeket az oktatásra fordított, azt mondja, hogy sokat fizetett a zene- és a geometriatanároknak.

19. Innen ered az a szokás is, hogy a lakomákon az étkezés után körbehordják a lantot. Themisztoklészt, miután bevallotta, hogy járatlan ebben, hogy Cicero szavaival éljek, „műveletlenebbnek tartották."

20. De a régi rómaiaknál is szokás volt, hogy az lakomákon lantot és fuvolát használtak. A Salius-papok verseinek is dalformája van. Minthogy mindezeket Numa király vezette be, nyilvánvaló, hogy még azokból sem hiányzott a zene szeretete, akiket faragatlannak és harciasnak tartunk, persze azon kor igényeinek megfelelően.

21. Végül van egy híres görög közmondás, amely így szól: „A tanulatlanok távol vannak a múzsáktól és a gráciáktól."

22. Most pedig fejtsük ki, hogy mi haszna lesz a zenéből a leendő szónoknak. A zenének két, számokon alapuló formája van: a hangokban és a testmozgásban. Mindkettő esetében valamiféle megfelelő mértékre van szükség. A zene elvét a zenész Arisztoxenosz ritmusra és dallamra osztja föl, melyek közül az első az ütemen, a második a hangzáson és a hangokon alapszik. Hát mindezek nem szükségesek a szónok számára? Az egyik a testtartással, a másik a szavak elrendezésével, a harmadik pedig a hanghajlítással áll kapcsolatban, amelyek a szónoki előadásban is igen fontosak.

23. Vagy úgy képzeled, hogy csak a versek és az énekek esetében van szükség bizonyos felépítésre és sima szófűzésre, a szónoki előadásban azonban mindez fölösleges? Vagy talán a ritmust és a hangzást a szónoki beszédben nem olyan változatosan, a tárgynak megfelelően használják, ahogyan a zenében?

24. Mert a hang és az ütem tekintetében is a magasztos gondolatokat emelkedetten, a kedveseket kellemesen, a higgadtakat nyugodtan énekli, és egész művészete összhangban van azon dolgok hangulatával, melyekről szó van.

25. Márpedig a szónoklás során is arra irányul a hang fölemelése, leengedése és meghajlítása, hogy a hallgatók érzelmeit megindítsa. Az elrendezésnek és a hangnak egyik ütemével — hogy ugyanazt a szót használjam — a bíró felindulását, a másikkal a könyörületét célozzuk meg, hiszen érezzük, hogy a hangszerek is, melyek nem tudnak ugyan beszélni, lelkünkben különböző érzelmeket keltenek.

26. A megfelelő és illő testmozgás is, melyet eurüthmiának neveznek, elengedhetetlen, és nem is lehet máshonnan megszerezni. Az előadásmódnak a legnagyobb része ezen alapszik; külön fogjuk tárgyalni.

27. Nos, nem elsősorban a hangra lesz gondja a szónoknak? Mi az, ami annyira sajátosan jellemző a zenére, mint a hang? De ezt a részt sem szabad előre vennem: legyünk egyelőre elégedettek Gaius Gracchusnak, kora kiemelkedő szónokának egyetlen példájával, akinek, amikor a népgyűlésben szónokolt, egy mögötte álló zenész szolgáltatta egy tonarionnak nevezett furulyával az ütemeket, melyekhez igazodnia kellett."

28. Gondja volt erre a legvadabb tárgyalások során is, akkor is, amikor félt az optimatáktól, sőt akkor is, amikor már rettegett tőlük. Szeretném a járatlanok kedvéért, akiknek — ahogy mondani szokták — „kövérebb a Múzsájuk," eloszlatni a kételyt a zene hasz-nosságáról.

29. Mert azt biztosan megengednék, hogy az eljövendő szónoknak költőket kell olvasnia: na de ezek zene nélkül? És ha valaki annyira balga, hogy a többivel kapcsolatban kételyei vannak, legalább azokról higgye el, akik lantra írták dalaikat. Hosszabban kellene érvelnem a zene érdekében, ha mint új művészetet én tanítanám először.

30. De minthogy a régi kortól kezdve, Khiróntól és Akhilleusztól egészen a mi időnkig mindenkinél, aki csak nem utálta a megfelelő tanulást, létezett a zene, nem szabad elkövetnem azt a hibát, hogy kétségessé tegyem a védelem hevességével.

31. Jóllehet azt gondolom, hogy azokból a példákból, melyekkel az imént éltem, eléggé nyilvánvaló, hogy milyen zene tetszik nekem és mennyire, mégis úgy gondolom, nyíltabban be kell jelentenem, hogy nem azt ajánlom, amely most a színpadokon elpuhultan és szemérmetlen ritmusban megtörten jelenik meg, és ami nem utolsó sorban elpusztítja a férfierőt, ha egyáltalán maradt még valami belőle. Hanem azt, mely bátor férfiak dicsőséges tetteit zengte, és amelyben maguk a bátrak énekeltek. Tehát nem psalteriumra és spadixra buzdítok, melyeket még a derék szüzeknek is vissza kellene utasítaniuk, hanem olyan elmélet megismerésére, amely leginkább képes az érzelmeket felkelteni és lecsillapítani.

32. Hallottuk ugyanis, hogy Püthagorasz megparancsolta egy fuvoláslánynak, hogy az ütemet váltsa spondeusra, s ezzel megszelídítette azokat a féktelen ifjakat, akik erőszakkal akartak megrohanni egy tisztességes házat. Khrüszipposz pedig annak a dajkának, akinek az a dolga, hogy a csecsemőket elringassa, erre alkalmas dalt szerzett.

33. Van egy jól kitalált deklamációs téma, s ebben szerepel egy fuvolás, aki fríg dallamot játszott egy áldozatot bemutató férfinak, aki ettől megőrülve egy szakadékba vetette magát. Bevádolják a fuvolást, mert halálának okozója lett. Ha egy szónoknak ezt az esetet kell tárgyalnia, de a zene ismerete nélkül erre képtelen, akkor miért ne értenének egyet még a rosszindulatúak is azzal, hogy ez a művészet nélkülözhetetlen a szónoki tevékenységben?



Krupp József fordítása