1. Az apa tehát, miután fia megszületett, rögtön a lehető legnagyobb reményt helyezze belé: így kezdettől fogva szorgalmasabb lesz. Ugyanis hamis a panasz, hogy csak igen keveseknek adatik meg a képesség, hogy megértsék azt, amit tanítanak nekik, a legtöbben pedig tehetségtelenségük miatt csak elpazarolják a munkát és az időt. Ellenben sokakat találhatsz, akik a leleményességben könnyedek, és készek a tanulásra. Hiszen ez együtt jár az emberi természettel, és amiképpen a madarak röpülésre, a lovak futásra, a vadak pedig vadságra születnek, úgy nekünk az értelem működése és találékonysága a sajátunk, s ezért hiszik úgy, hogy lelkünk isteni eredetű."

2. Buta és nehéz fölfogású emberek természettől fogva nem születnek gyakrabban, mint testi fogyatékosok és szörnyszülöttek, de hogy ennyire kevés ilyen van, bizonyíték arra, hogy a gyermekekben a legtöbb dologra megvan a remény. Ha ez idővel kihal, nyilvánvaló, hogy nem a tehetség hiányzott, hanem a gondozás. „Mégis felülmúlja egyik a másikát tehetségben."

3. Megengedem, de többre vagy kevesebbre mindig képes: nincs olyan, aki semmit sem érne el, ha igyekszik. Aki ezt átlátja, mihelyt szülő lesz, amennyire csak teheti, fordítson komoly gondot a remélt szónok nevelésére.

4. Mindenekelőtt ne legyen hibás a dajkák beszéde, akikkel szemben Khrüszipposz azt az igényt támasztotta, hogy ha lehetséges, legyenek bölcsek, de legalábbis, amennyire a dolog engedi, a legjobbakat válasszák ki erre a célra. Kétségkívül az ő esetükben is az erkölcsök szerepe az elsődleges, mégis fontos, hogy helyesen is beszéljenek.

5. Először őket fogja hallani a gyermek, az ő szavaikat próbálja majd meg utánozni. Természetünk szerint is fogékonyabbak vagyunk azon dolgok iránt, melyeket zsenge értelmünkkel felfogtunk. Amiképpen annak a dolognak az íze is megmarad, amellyel az új edényeket megtöltöd, és a gyapjúból sem lehet kioldani azokat a színeket, melyekkel természetes fehérségét megváltoztatták. Továbbá az alacsonyabb rendű dolgok erősebben megtapadnak. Mert a jó dolgok könnyen rosszabbra változnak, de mikor fordítod majd jóra a vétkeket? Ne szokjon tehát olyan beszédhez, legalábbis amíg kisgyermek, amelyet később el kell felejtenie.

6. Úgy óhajtanám továbbá, hogy a szülőkben a lehető legmagasabb fokú képzettség legyen meg. Nemcsak az apákról beszélek, hiszen tudjuk, hogy a Gracchusok ékesszólását nagyban elősegítette anyjuk, Cornelia, akinek igen kiművelt stílusa még az utókorra is fennmaradt levelek formájában. Azt is mondják, hogy Laelia, Gaius lánya beszédben visszaadta atyja választékosságát, Hortensiának, Quintus lányának a triumvirek előtt tartott szónoklatát pedig nemcsak neme iránti megbecsülésből olvassák."

7. Még azok se fordítsanak kisebb gondot gyermekeik taníttatására, akiknek maguknak nem jutott osztályrészül, hogy tanuljanak, hanem éppen emiatt legyenek gondosabbak a többi dolgot illetően. A rabszolgákkal kapcsolatban, akik között az erre a reményre szánt nevelkedni fog,8 ugyanazt kell elmondani, amit a dajkákról.

8. A nevelókre ezen kívül még az is vonatkozik, hogy vagy legyenek tökéletesen képzettek, amire úgy szeretném, hogy elsődleges gondjuk legyen, vagy legyenek tisztában azzal, hogy nem képzettek. Semmi rosszabb sincs azoknál, akik egy kevéssel túljutván az ábécé megtanulásán úgy állítják be magukat, mintha a tudomány emberei volnának. Mert egyrészt nincs az ínyükre, hogy átengedjenek bizonyos tantárgyakat, másrészt mintegy hatalmuk jogán, amitől az embereknek ez a fajtája többnyire felfuvalkodik, zsarnokoskodva és eközben kegyetlenkedve megmutatják butaságukat.

9. Rossz jellemük bizony ártalmára van az erényeknek, hiszen Leonidász — ahogy Diogenész Babülóniosz meséli —, olyan hibákkal fertőzte meg tanítványát, Nagy Sándort, hogy azok attól a gyermekkori neveléstől fogva még akkor is követték, amikor már meglett ember volt és a legnagyobb király.

10. Ha valaki úgy véli, hogy sokat követelek, gondolja meg, hogy szónok képzéséről van szó, ami nehéz feladat még akkor is, ha semmi sem hiányzik neveléséhez, továbbá azt, hogy több dolog, mégpedig a nehezebbek hátravannak. Ugyanis töretlen szorgalomra, a legkiválóbb tanítókra és igen sok tudományterületre van szüksége.

l 1. Ezért a legjobb dolgokat kell tanítani, melyeket ha valaki kelletlenül fogad majd, akkor az nem az elmélet hibája lesz, hanem az emberé. Ha pedig nem sikerül majd olyan dajkákat, rabszolgákat és nevelőket szerezni, amilyeneket a leginkább szeretnék, legalább egy valaki legyen állandóan vele, aki járatos a beszédben, hogy ha ezek hibásan mondanak valamit a növendék jelenlétében, tüstént kijavíthassa, és ne hagyja, hogy gyökeret verjen benne. De értsük meg, hogy az az ideális, amit fentebb mondtam, ez utóbbi csak javítás.

12. Jobb, ha a gyermek a görög beszéddel kezdi, mert a latint, amelyet többen használnak, akkor is magába fogja szívni, ha mi nem akarjuk, de azért is, mert előbb kell beavatni a görög tudományba, ahonnan a miénk is származik.

13. Mégsem szeretném ezt annyira babonásan, hogy sokáig csak görögül beszéljen vagy tanuljon, ahogyan sokan szokták. Ugyanis ezért fordul elő a legtöbb hibája az idegen kiejtéshez hozzáromlott szájnak és beszédnek. Mert ha a görög kifejezések az állandó szokás révén hozzátapadtak, a különböző beszédmódokban is a legmakacsabban megmaradnak.

14. Tehát nem hosszú idő elteltével a latinnak is követnie kell, és hamarosan együtt kell haladniuk. Így lesz az, hogy miközben egyforma gonddal kezdjük mindkét nyelvet tanítani, egyik sem árt a másiknak.

15. Egyesek úgy gondolták, hogy nem kellene olvasni tanítani azokat, akik hét évnél fiatalabbak, minthogy először ez az életkor képes ismereteket elsajátítani és a fáradságot elviselni. Hogy Hésziodosz ezen a véleményen volt, sokan mondják azok közül, akik Arisztophanész grammatikus előtt éltek. Mert ő tagadta elsőként, hogy a Hüpothékai című munka, amelyben ezt írva találjuk, ennek a költőnek a munkája.

16. De más szerzők is, köztük Eratoszthenész, ugyanezt írták elő. De helyesebb azok tanítása, akik azt akarják, hogy minden életkor igényli a gondozást, mint például Khrüszipposz. Mert ő, bár a dajkáknak három évet adott, mégis úgy ítéli meg, hogy már nekik is alakítaniuk kell a gyermekek értelmét a lehető legjobb okításokkal.

17. Miért ne volna köze a betűkhöz annak az életkornak, amelynek már köze van az erkölcsökhöz. Tisztában vagyok azzal, hogy az alatt az egész idő alatt, amelyről beszélek, alig lehet elérni annyit, amennyit később egyetlen év el tud érni, de úgy látom, hogy azok, akik más véleményen voltak, nem annyira a tanulókat akarták kímélni ezen a téren, hanem a tanítókat.

18. Egyébként mi jobbat csinálnak majd, miután képesek lesznek beszélni? (Hiszen csinálniuk kell valamit.) Vagy miért vessük meg ezt a hasznot, bármily csekélyke is a hetedik évig? Mert kétségkívül, legyen bármennyire kicsi, amit a megelőző életkor hozott, nagyobbakat fog tanulni a gyermek abban az évben, amelyben a kisebbeket már megtanulta.

19. Amit évről évre tanult, az összeadódik, és amennyi időt a kisgyermekkorban hasznosítottak, az az ifjúkor javára válik. Ugyanez vonatkozik a következő évekre is, nehogy későn kezdje el tanulni azt, amit kinek-kinek meg kell tanulnia. Ne hagyjuk hát elveszni rögtön ezt a korai időt, mégpedig annál kevésbé, mert a kezdeti olvasás csupán az emlékezetet igényli, ami nemcsak hogy megvan a kicsikben, hanem akkor a legerősebb.

20. Nem vagyok annyira járatlan az életkorokban, hogy azt higgyem, hogy a zsenge korúaknak szigorúan a sarkukba kell állni, és valódi munkát kell követelni tőlük. Mert mindenekelőtt óvakodni kell attól, hogy aki még nem képes szeretni a tanulást, meggyűlölje azt, és az egyszer már megtapasztalt kényszertől még a gyermeki évein túl is visszaborzadjon. Az egész legyen játék, kérdezzék is és dicsérjék is, és mindig örüljön, ha tudott valamit; ha olykor ő maga nem akar tanulni, tanítsunk valaki mást, hogy irigykedjék; versenyezzen, és gondolja azt, hogy ő győz gyakrabban; jutalmakkal is serkenteni kell, amelyekre fogékony ez az életkor."

21. Kis dolgokat tanítunk, jóllehet azt ígértük, hogy szónokot képezünk, de a tanulmányoknak is megvan a maga gyermekkora, és ahogyan az egykor majd erőtől duzzadó testek nevelése is a tejjel és a bölcsővel kezdődik, úgy az eljövendő ékes szavú férfi valamikor csak sírt, és először bizonytalan hangon próbált megszólalni, és zavarba jött a betűk alakjától. Ha valaminek a tanulása önmagában nem elég, attól még nem szükségtelen.

22. Mert ha senki sem feddi meg az apát, aki azt gondolja, hogy ezeket a dolgokat nem szabad elhanyagolni a saját fia esetében, miért helytelenítik, ha valaki azokat a dolgokat, melyeket saját házában helyesen cselekszik, a nyilvánosság elé viszi? Éspedig annál is inkább, mert a kisebb dolgokat még könnyebben is értik meg a kisebbek, hiszen ahogyan a test csak akkor képes a tagjait bizonyos módon hajtogatni, amikor még gyenge, úgy maga az erő teszi a lelket számos dolog irányában nehézkessé.

23. Vajon Philipposz, a makedónok királya azt akarta volna-e, hogy fiának, Sándornak Arisztotelész, korának legnagyobb filozófusa adja át az irodalmi képzés alapjait, és vajon ő elfogadta volna-e ezt a megbízást, ha nem gondolta volna azt, hogy a tanulmányok kezdeteit is a legkitűnőbb mester tanítja a legkiválóbban, és hogy ennek nagy a jelentősége a végeredményre nézve?

24. Képzeljük tehát el, hogy ránk bízzák Sándort, karunkra helyezik a gyermeket, aki méltó ekkora gondra! Igaz, minden apa méltónak tartja erre saját gyermekét. Vajon szégyellenem kellene, hogy tüstént az alapoknál megmutatom neki a tanulás rövidebb útjait is? Bizony nekem nem nagyon tetszik, amit a legtöbb esetben látok, hogy a betűk nevét és sorrendjét előbb tanulják meg a kisgyerekek, mint az alakjukat.

25. Ez ugyanis akadályozza fölismerésüket, hiszen figyelmüket nem irányítják a betűk vonásaira, hanem a tőlük független emlékezetüket követik. Ez az oka annak, hogy a tanítók, miután úgy látják, hogy már eléggé bevésték a tanulók a betűknek azt a sorrendjét, amelyben először szokták őket írni, visszafelé is megtaníttatják e sorrendet, majd különböző változtatásokkal addig gyakoroltatják, amíg a tanulók alakjukról, nem pedig a sorrendjükről felismerik a betűket. Ezért a legjobb, ha úgy, mint az emberek esetében, egyszerre megtanulják külsejüket és a nevüket is.

26. De ami a betűk esetében káros, a szótagoknál nem árt. Nem helytelenítem azt, amit a kisgyerekek tanulásra való ösztönzésére találtak föl: hogy elefántcsontból készített betűkkel játszadozzanak, vagy bármi mással, amiben ez a korosztály örömét leli, amit fogdosni, nézegetni és megnevezni kellemes.

27 Amikor pedig már elkezdte követni a vonásokat, nem lesz haszontalan azokat egy táblára a lehető legjobban bevésetni, hogy azokon keresztül mint barázdákon át haladjon az íróvessző. Mert nem fog annyira eltérni, mint a viasztábláknál (hiszen mindkét irányból margó fogja tartani, és nem tud majd kimenni a mintán kívülre), és gyorsabban és gyakrabban követve a biztos nyomokat meg fogja erősíteni a csuklóját, és nem lesz szüksége arra, hogy valaki a kezét a keze fölé téve irányítsa, és így segítsen neki.

28. Nem helytelen dolog, még ha a derekak el is szokták hanyagolni, a jó és gyors írás iránti gondosság. Mert hiszen a tudományos munkában különösképpen fontos, hogy az ember maga írjon, ugyanis csakis ez vezet igazi és szilárdan megalapozott eredményre, márpedig a lassú írás késlelteti a gondolkodást, az otromba és zavaros pedig érthetetlen. Innen ered, hogy külön munkát jelent lediktálni azt, amit le kell írni.

29. Ezért mindig és mindenhol, de különösen magán- és családi levelek esetén örömet okoz, ha erről sem feledkeznek meg.

30. A szótagok tanulása során nincs lehetőség a rövidebb útra: meg kell tanulni mindegyiket, és nem szabad, ahogy a legtöbbször történni szokott, a legnehezebbeket elhalasztani, hogy a szavak írásakor foglalkozzanak velük.

31. Sőt még a legkiválóbb emlékezetben sem szabad meggondolatlanul bízni: hasznosabb ismételni és sokáig belevésegetni; az olvasásban sem szabad sietni, hogy folyamatosan vagy gyorsan menjen, csak akkor, amikor a betűk összekapcsolása folyamatosan, biztosan, a legkevesebb gondolkodási idő nélkül is sikerül. Akkor kezdjen ezekből a szótagokból szavakat alkotni és ezekből a szavakból beszédet összefűzni.

32. Hihetetlen, hogy a kapkodás mennyivel megnövelheti az olvasás idejét. Ugyanis ebből ered a kételkedés, a félbeszakítás és az ismétlés azok esetében, akik többre vállalkoznak, mint amennyire képesek, és akik miután hibáztak, már abban sem biztosak, amit már tudnak.

33. Elsősorban tehát biztos legyen az olvasás, azután folyamatos, és sokáig lassúbb, amíg a gyakorlás folytán létre nem jön a kifogástalan gyorsaság.

34. Mert jobb előre pillantani, amit mindenki ajánl, és előre megnézni, ami következik: ez nemcsak az értelemtől, hanem a gyakorlattól is függ, hiszen az előzőket kell mondani, miközben a következőket nézi, és ami a legnehezebb, meg kell osztani a figyelmet, hogy mást csináljon a hang, és mást a szem.
Nem fogja megbánni az ember, ha arra is ügyelt, amikor a tanuló a bevett szokás szerint elkezdte írni a szavakat, hogy ezt a munkát ne szakítsa félbe közönséges és esetlegesen felbukkanó szavak magyarázatával.

35. Hiszen a homályosabb kifejezések értelmét, melyeket a görögök glosszáknak neveznek, máshoz kapcsolva gyorsan meg tudja tanulni, és az elemi ismeretek között el tudja sajátítani azt, ami később önálló időt követelne magának. És minthogy még az egyszerű dolgoknál tartunk, azok a versek is, melyeket azért adnak a gyerekeknek, hogy az írás mintájául szolgáljanak, ne hiábavaló gondolatokat tartalmazzanak, hanem olyanokat, amelyek valamiféle becsületes dolgot ajánlanak.

36. Az effélékre való emlékezés el fogja őket kísérni öregkorukig, és minthogy zsenge lelkükbe lett bevésve, még az életmódjukra is jó hatással lesz. Játék közben meg lehet tanulni híres férfiak mondásait is, kiváltképpen pedig költők válogatott helyeit, ezek ismerete ugyanis kedvesebb az ifjak számára. Mert bizony a szónok számára legfontosabb az emlékezet, ahogy ezt majd a megfelelő helyen elmondom, azt pedig leginkább a gyakorlás erősíti és fejleszti. Továbbá azokban az években, melyekről most beszélünk, és amelyek még semmit sem képesek önmaguktól megalkotni, majdhogynem ez az egyetlen dolog, amit a tanítók fáradozása fejleszteni tud.

37. Nagyon helyénvaló az is, hogy ebben a korosztályban megköveteljék, hogy a gyermek bizonyos, szándékoltan nehéz szavakat és versikéket a lehető leggyorsabban ejtsen ki; olyanokat, melyek több, különösen durván összekapcsolódó szótagból vannak összefűzve, és így mondhatni: göröngyösek. Ezeket görögül khalinoszoknak hívják, és arra szolgálnak, hogy a száj szabadabb, a kiejtés kifejezőbb legyen. Kicsiny dolog ez, de ha elhanyagolják, sok nyelvi hiba jóvátehetetlen zavarként megmarad a későbbiekben, hacsak nem javítják ki őket az első években.



Krupp József fordítása