logo

IX Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Az első ismerkedés az előadásmóddal és a taglejtéssel

1. A komikus színésznek is lehet némi szerepet juttatni a nevelésben, de csak annyit, amennyit az előadásmód a jövendőbeli szónoktól megkövetel. Nem akarom ugyanis, hogy a fiú, akit erre tanítunk, vékony, nőies hangon gügyögjön, vagy reszkető hangon hebegjen, mint egy öregember.

2. Ne utánozza a részegek hibáit se, és ne mártózzék meg a szolgai otrombaságokban, továbbá ne gyakorolja a szerelem, a kapzsiság és a félelem érzését sem. Ezek egyrészt nem is szükségesek a szónok számára, másrészt megfertőzik az elmét, különösen a fiatal életkorban, amikor még zsenge és éretlen. Hiszen a gyakori utánzás szokássá válik.

3. A taglejtéseket és a mozgásokat sem kell mind eltanulni a komikusoktól. Jóllehet bizonyos mértékig mindkettőre képesnek kell lennie a szónoknak, a színpadiasságtól azonban távol kell tartania magát: sem az arcjátékot, sem a kéz-, sem pedig a testmozgást nem szabad túlzásba vinnie. Mert ha az előadásmódban van valamiféle művészet, annak első szabálya az, hogy ne tűnjék művészetnek.

4. Mi tehát a feladata ennek a tanítónak? Először is javítson ki minden kiejtési hibát, bármi is az, hogy világosan ejtse ki a szavakat, hogy minden egyes betű a megfelelő hangon szólaljon meg. Bizonyos betűk esetében ugyanis vagy a túlzott gyengeségtől, vagy a túlzott teltségtől szenvedünk, egyeseket kevéssé élesen ejtünk ki, és más hangokkal cseréljük föl, melyek nem különbözők, de tompábbak.

5. Mert hiszen a rhó betű helyére is, amellyel Démoszthenész bajlódott, lambda kerül, melyeknek nálunk is ez az értéke, és amikor a c-t és hasonlóképpen a g-t nem erősen ejtjük, t-be és d-be lágyulnak.

6. Azokat az s-szel kapcsolatos finomkodásokat sem fogja elviselni ez a tanító, és nem tűri majd el, hogy a torokban hangozzanak el a szavak, de azt sem, hogy a száj üregében visszhangozzanak, azt pedig különösen nem, ami az egyszerű beszédhez a legkevésbé sem illik, hogy egy egyszerű hangot valamiféle teltebb hanggal kenjék körbe; ezt a görögök katapeplaszmenonnak nevezik.

7. Így hívják a fuvolának azt a mélyebb hangját, amely az egyenes csövön árad ki, amikor a magasabb hangokat adó lyukakat elzárják.

8. Arra is legyen gondja, nehogy lemaradjanak az utolsó szótagok, hogy a beszéd egyenletes legyen, és valahányszor majd fel kell kiáltania, tüdőből jöjjön a hang, ne a fejből, és összhangban legyen a taglejtés a hanggal, az arc pedig a taglejtéssel.

9. Arra is figyelnie kell ám, hogy ne legyen mesterkélt a szónokló arca, ajkait ne ferdítse el, ne tátsa túlságosan nagyra a száját, ne vesse hátra a fejét, ne süsse a földre a szemét, és ne hajlítsa félre a nyakát se jobbra, se balra.

10. A homlokkal is többféle hibát véthetünk. Sok olyan szónokot láttam, akiknek a szemöldöke minden egyes szónál fölemelkedett, másoké összehúzódott, megint másoké egyenetlen volt, amennyiben az egyik szemöldökük a fejük búbja felé tartott, a másik pedig majdnem elérte a szemüket.

11. Ezeknek a dolgoknak is, ahogy majd el fogjuk mondani, felbecsülhetetlen a jelentőségük, mert semmi sem tetszhetik, ami nem illő.

12. A komikusnak azt is meg kell tanítania, hogy hogyan kell mesélni, milyen tekintéllyel kell meggyőzni valakit, milyen felindulástól ébred föl a harag, milyen hangfekvés illik a szánalomkeltő beszédhez. Ezt úgy fogja a legjobban csinálni, ha bizonyos helyeket kiválogat a komédiákból, éspedig olyanokat, melyek a leginkább alkalmasak erre a célra, vagyis a perekhez hasonlókat.

13. Ezek pedig nemcsak az előadásmód szempontjából igen hasznosak, hanem arra is a legnagyobb mértékben alkalmasak lesznek, hogy fejlesszék a stílusérzékünket.

14. Es mindezt akkor tanulja meg, amikor az ifjú kor még nem érti meg a nagyobb dolgokat. Továbbá, amikor szónoklatokat kell majd olvasnia, amikor már érteni fogja erényeiket, akkor egy szorgalmas és tapasztalt ember álljon mellette, és ne csak a fölolvasást alakítsa, hanem követelje meg tőle, hogy válogatott részeket kívülről tanuljon meg, és mondja föl azokat állva, csengő hangon, és olyan módon, ahogyan majd szónokolni kell, hogy egyszersmind csiszolja a kiejtését, a hangját és az emlékezetét.



Krupp József fordítása