logo

IX Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A különböző képességű gyerekekkel való bánásmód

1. Aki a tanításban jártas, mihelyst rábíztak egy tanulót, először tehetségét és természetét fogja megfigyelni. Kisgyerekeknél a tehetség jele különösképpen az emlékezőképesség. Ennek két erénye van: a könnyű tanulás és a pontos megjegyzés. A következő az utánzás, mert ez is a tanulékony természetre jellemző, de oly módon, hogy azokat a dolgokat utánozza, amelyeket tanul, nem pedig magatartást, járást és olyasmit, ami azért feltűnő, mert rossz.

2. Nem fogok sok reményt fűzni annak a gyereknek a jó hajlamához, aki azt akarja elérni az utánzással, hogy kinevessék. Mert a tehetséges gyerek mindenekelőtt derék is lesz, különben nem tartanám rosszabbnak azt, ha a tehetsége lomha, mint ha rossz. A derék azonban igencsak különbözni fog a tunyától és henyélőtől.

3. Az én tanulóm gond nélkül meg fogja érteni, amit tanítanak neki, de bizonyos kérdéseket föl fog tenni: mégis inkább követni fogja a tanárt, mintsem elébevág. Az a tehetség, amely olyan, mintha korán érő volna, nem egykönnyen jut el az igazi érettségig.

4. Az ilyenek a kis dolgokat könnyen megteszik, és elbizakodottságuktól hajtva bármit tudnak, tüstént megmutatják, de csak azt tudják, ami a legközelebb van: összefűzik a szavakat, rettenthetetlen arccal, semmiféle bátortalanságtól sem zavartatva felmondják.

5. Nem sokat, hanem gyorsan teljesítenek; emögött nincs igazi tehetség, és nem mélyre eresztett gyökereken alapszik, mint azok a magok, melyeket a talaj tetejére vetettek, és gyorsabban kelnek ki, mint a búzakalászokat utánzó füvecskék, melyek már az aratás előtt aranylanak üres kalászaikkal. Csak éveik számához képest aratnak tetszést; azután megáll az előrehaladás, és a csodálat csökken.

6. Miután ezeket megfigyelte, nyomban vizsgálja meg, hogy milyen módon kell a tanuló lelkével bánni. Némelyik, ha csak nem állsz a sarkában, hanyag, mások méltatlannak tartják a parancsokat, egyeseket kordában tart a félelem, másokat elbátortalanít, egyeseket fásulttá tesz a folyamatosság, mások esetében növeli a lendületet. Nekem olyan fiút adjanak, akit a dicséret ösztönöz, akit a dicsőség örömmel tölt el, aki sír, ha fölülmúlják.

7. Ezt táplálja majd az ambíció, bántja a feddés, ösztönzi a megbecsülés; az ő esetében soha sem fogok félni a restségtől.

8. Mégis engedélyezni kell mindegyiknek némi lazítást, nemcsak azért, mert semmi sem képes elviselni a folyamatos munkát," és mert azok a dolgok is, melyeknek nincs érzékük és lelkük, hogy meg tudják őrizni erejüket, mintegy rendszeres pihenésben ellazulnak, hanem mert a tanulásban való igyekezet az akaraton alapul, melyet nem lehet kényszeríteni.

9. Így tehát egyrészt több erőt fordítanak a tanulásra azok, akik fölüdültek és frissek, másrészt serényebb lesz a lelke annak is, aki rendszerint hadakozik a kényszer ellen.

10. Nem zavarna engem a fiúk esetében a játék sem, hiszen ez is az élénkség jele, és nem tudnám remélni, hogy gyors észjárású lesz a tanulásban az állandóan szomorú és csüggeteg gyerek, amikor még az a lendület is hiányzik belőle, amely olyannyira jellemző erre a korosztályra.

11. De legyen mérték a pihenésben is, nehogy gyűlöletet ébresszen a tanulás iránt, ha megtagadják, s nehogy megszokják a dologtalanságot, ha túlzásba visszük. Van azonban néhány olyan játék is, mely nem haszontalan a fiúk tehetségének élesítése szempontjából, amikor úgy versengenek, hogy mindenféle rövid kérdéseket tesznek föl egymásnak.

12. Az erkölcsök is egyszerűbben tárulnak föl játék közben, csak az egyik életkort se gondold olyan gyengének, hogy ne tanulná meg nyomban, hogy mi a helyes és mi a helytelen; akkor kell a leginkább alakítani, amikor nem tud tettetni, és a legkönnyebben engedelmeskedik az utasításoknak: mert bizony hamarabb törnéd el, mintsem kijavítanád azt, aki már megmerevedett a rosszban.

13. Szakadatlanul figyelmeztetni kell tehát a tanulót, nehogy valamit mohón, nehogy valamit helytelenül, nehogy valamit féktelenül tegyen; és mindig meg kell szívlelnie Vergiliusnak ezt a sorát: „mert amihez hozzászoktunk ifjan, hat örökre."

14. Hogy a tanulókat üssék, jóllehet bevett dolog és Khrüszipposz sem kárhoztatja, a legkevésbé sem szeretném. Először is azért nem, mert rút és szolgai dolog, és kétségkívül jogtalanság, ami nyilvánvalóvá válik, ha az életkort kicseréled. Továbbá azért sem, mert akinek a lelkülete annyira méltatlan egy szabad emberhez, hogy a feddés nem javítja meg, az az ütlegelésekkel szemben is, mint a leghaszontalanabb rabszolgák, meg fogja makacsolni magát. Végül pedig azért nem, mert nem is lesz szükség erre a fenyítésre, ha állandó felügyelet fog őrködni a tanulmányok fölött.

15. Úgy tűnik, manapság úgy teszik jóvá a nevelők hanyagságát, hogy nem arra kényszerítik a fiúkat, hogy tegyék meg, ami helyes, hanem megbüntetik őket, amiért nem tették meg. Végül: miután a fiúcskát ütlegekkel kényszerítetted, mit fogsz tenni az ifjúval, akivel szemben nem alkalmazható ez a megfélemlítés, és nagyobb dolgokat kell tanulnia.

16. Vedd hozzá, hogy azokkal, akiket vernek, a fájdalom vagy a félelem hatására gyakran sok olyan dolog történik, melyeket kimondani is csúf, és amelyek a szégyenükre lesznek. Ez a szégyen pedig megtöri és lealacsonyítja a lelket, és azt eredményezi, hogy elmenekülnek és undorodnak a nap fényétől is.

17. Ha már a felügyelők és tanítók erkölcseinek kiválasztására kisebb gondot fordítottak is, röstellem elmondani, miféle gazságokra vetemednek azok a gazemberek, akik visszaélnek a verésre vonatkozó jogukkal, és hogy olykor miféle alkalmat ad másoknak is a szerencsétlen gyermekeknek a veréstől való rettegése. Nem időzöm tovább e témánál: máris túl sok, amire utalok. Ezért elegendő ezt mondani: senkinek sem szabad túl sok jogot adni azzal a korosztállyal szemben, amely gyenge, és ki van szolgáltatva a jogtalanságnak.

18. Most el fogom mondani, hogy mi mindenre kell megtanítani azt, akit úgy fogunk kiképezni, hogy szónok válhassék belőle, és hogy mely dolgokat mely életkorban kell kezdeni.



Krupp József fordítása