Hamilcar pun hadvezér, amikor gall segédcsapatai állandóan átszöktek a rómaiakhoz, és ott már megszokták, hogy szövetségesként kezelték őket, leghűségesebb katonáit szökésre biztatta. Ezek átszökve rátámadtak az őket kihallgató rómaiakra. Ez a furfang Hamilcarnak nemcsak az, adott helyzetben volt hasznára, hanem elérte, hogy a rómaiak szemében később az igazi szökevények is gyanússá váljanak, Hanno karthágói hadvezér Sziciliában megtudta, hogy kb. 4000 gall zsoldos - mivel nem kapták meg néhány havi zsoldjukat - át akar szökni a rómaiakhoz. Minthogy felkeléstől félt, nyíltan nem mert fellépni ellenük, hanem megígérte nekik, hogy a jogtalan mulasztást bőségesen kárpótolni fogja.
Mikor a gallok ezért köszönetüket fejezték ki, alkalmas időre elhalasztva az ígéret beváltását, megbízható pénztárnokát Otacilius consulhoz küldte. A pénztárnok mintha sikkasztás miatt menekült volna, hírül adta a consulnak, hogy a következő éjszaka rajtaüthet 4000 galluson, akiket zsákmányolás céljából küldtek ki.
Otacilius nem hitt rögtön a szökevénynek, de még sem tartotta helyesnek, hogy teljesen semmibe vegye a dolgot. Ezért katonái közül egy válogatott osztagot lesbe állított. A gallok, akiket az osztag megrohant, kétszeresen is eleget tettek Hanno tervének, mert megöltek néhány rómait, ők maguk pedig valamennyien elpusztultak.

Hannibál hasonló módon állt bosszút a szökevényeken. Amikor megtudta, hogy katonái közül az előző éjszaka egyesek átszöktek az ellenséghez, és azt is jól tudta, hogy ellenséges felderítők vannak táborában, nyilvánosan kihirdette a következőket. Nem illethetik szökevény névvel azokat, akik az ő parancsára mentek át az ellenséghez, szándékaik kikémlelésére. A felderítők jelentették övéiknek, amit hallottak. A rómaiak erre lefogták a szőkevénye két, és kezüket levágva visszaküldték őket.