Aemilius Paullus, amikor az összes ligur megtámadta táborát, félelmet színlelve, visszatartotta katonáit. Miután az ellenség már kifáradt, a négy kapun kitörve megverte és elfogta a ligurokat.

Amikor Cnaeus Pompeiust Dyrrachiumban körülzárták, nemcsak az ostromtól szabadította meg övéit, hanem á kitörés után, amelyet alkalmas helyen és időben hajtott végre, ő maga zárta körül Caesart, aki mohón ostromolta a kétszeresen megerődített várost. Az ostromlók és a kitört csapatok között Caesar nagy veszélybe és alapos hátrányba került.

Titurius Sabinus a gallok nagy hadseregével szemben katonáit a táborba tartotta, és megparancsolta nekik, hogy színleljenek félelmet. Hogy a látszatot még hihetőbbé tegye, szökevényt küldött a gallokhoz, aki megerősítette, hogy a római hadsereg reménytelen helyzetben van, és menekülésen gondolkodik.

A barbárok a kínálkozó győzelem reményében fellelkesülve, fákkal és rőzsekötegekkel rakodtak meg, hogy ezekkel töltsék be a sáncárkokat, majd hatalmas iramban törtek táborunk felé, amely egy dombon feküdt. Titurius valamennyi csapatát ellenük küldte. A gallok közül sokakat megölt, legnagyobb részüket pedig fogságba vetette.