Amikor Minucius Rufus hadvezért a szkordiszkusok és dákok túlerejükkel szorongatták, Rufus előreküldte fivérét néhány lovassal és kürtössel, és az alábbiakat rendelte el: ha látja, hogy megkezdődött a csata, gyorsan mutatkozzék különböző helyeken és fúvassa meg a kürtöket. Amikor a hegyek visszaverték a hangot, az ellenség azt hitte, hogy hatalmas hadsereggel áll szemben, és elmenekült.

Amikor Marius Aquae Sextiae mellett a teutonokkal készült megütközni, Marcellust éjszaka kis gyalogos és lovas csapattal az ellenség hátába küldte. Hogy többnek lássák őket, velük küldte a felfegyverzett markotányosokat és hajcsárokat, továbbá pokrócokkal betakarva a nyájak zömét is, hogy ez a lovasság látszatát keltse. Megparancsolta, hogy jelenjenek meg az ellenség hátába, amint megkezdődik a harc. Mindez akkora megdöbbenést keltett, hogy a különben igen erős ellenség megfutamodott.

Croesus az ellenség hatalmas lovasságával szemben egy tevenyájat állított fel. A lovak a tevék láttára és szagára megbokrosodtak, és nemcsak a rajtuk ülőket dobták le, hanem saját gyalogságuk hadsorait is szétzavarták, így az ellenség könnyen legyőzte őket.

Pyrrhus, az epirusi király a tarentumiak oldalán harcolva a rómaiak ellen ugyanezen a módon elefántokkal bontotta még az ellenséges csatasort.